Kedves Író!

Már tegnap este elolvastam a történeted, de muszáj volt rá aludnom egyet. Ma reggel újra elolvastam, de a véleményem nem változott, sajnos.

A történeted megfelelt a csapatod kategóriájának, ez nem kérdés. A kulcs felhasználása viszont már kevésbé lett tökéletes, nem igazán éreztem, hogy nagyon egyedien oldottad volna meg a beépítését, de nem is ez az igazi gondom.

A problémám a karaktereknél és magával a cselekménynél gyökerezik. A szereplőid csak körvonalakban hasonlítanak a rowlingi önmagukra. Laposak voltak, élettelenek, kissé szürkék, pedig ha valaki, akkor Lucius nem lehetne az! A két legnehezebb karaktert választottad, pontosan tudom, mennyire nehéz velük alkotni, a saját bőrömön tapasztalom. Én az egy pontot is alig ütném meg a saját Luciusommal és Perselusommal - tudom, ez most nem vigasztal-, te azért nálam jobban megfogtad őket, de mégsem olyan jól, mint jó pár másik ficelő, akiktől kimondottan szeretek erről a két karakterről olvasni.

Az egész történettel az volt a bajom, hogy a párbeszédek kimértek voltak, túlságosan tárgyilagosak, szárazak, ahogy az egész cselekmény is. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha tényszerű adatokat közölnél, valahogy nem sikerült elmerülnöm a történetedben, nem tudtál megnyerni magadnak, sajnálom. Nem volt sehol olyan rész, ami megdobogtatta volna a szívem, nem volt semmi lágyság az összekötő szövegeidben. Tudom, hogy ez most fáj, nagyon sajnálom, hogy ennyire nem tudott megfogni a történeted, ez nem feltétlen a te hibád! Jobban szeretem a meseszerűbb elbeszélést, az alaposabban kidolgozott leíró részeket, az érzelmek bővebb, mélyebb kifejtését. Olvasd csak el például a történethez írt megjegyzésedet. Érzed, hogy mennyire száraz? Négy furcsa kis tőmondat, amin egyből elborzadtam, és meg is ijedtem attól, hogy majd maga a történet is ilyen lesz. Sajnos, nem tévedtem, ilyen stílusú lett az egész fic. Igaz, magát a hagyomány kulcsot sikerült szépen beleszőnöd a történetbe, gondosan építetted fel köré a ficed, ezt nagyon ügyesen megoldottad, ez tetszett. Maga a cselekmény sem volt rossz, csak az előadásmódon kellene egy kicsit csiszolni, hogy ne olyan érzése legyen az olvasónak, mintha egy tankönyvet olvasna, amiben a száraz tényeket írják le.

A helyesírási hibákat most nem veszem figyelembe, hiszen jelezted, hogy nem sikerült bétáztatnod a történeted, nem is ez okozta nálam, hogy összességében nem igazán tetszett az írásod.

Köszönöm a munkádat, kívánok sok, kevésbé szőrösszívű olvasót. Sok sikert a továbbiakban!

Üdvözlettel:
Kyraper

Csapat: Igen
Kulcs: 3
Karakterek: 2
Cselekmény: 4
Tetszés: 2

Kedves Író!

Bár mondhatnám, hogy én leszek a kivétel, aki elhalmoz dicséretekkel, és aki miatt mosolyogni támad kedved. Sajnos nem :(
Szeretem ezt a párost, mindkét férfi erős és nagyon sokféleképpen láttatható, írható személyiség. A fiatalkoruk pedig abszolút tiszta lap, szinte bármit ki lehet hozni belőlük. Mégis, kicsit csalódott vagyok, mert ez a történet egyszerűen nem olyan, amilyenre számítottam - és a meglepetés, ami ért, nem túl kellemes.

1. IGEN, a történet megfelelt a csapatának, Lucius abszolút hű volt a családi és aranyvérű hagyományokhoz.

2. Kulcs: beleírtad, valóban, ha jól számoltam, háromszor. De egy kulcs nem ettől válik kulccsá. Sajnálom, de sem a cselekményben, sem a karakterekben nem leltem rá az átvitt jelentésére.
1 pont

3. Karakterek: hol is kezdjem...
Lucius: voltak pillanatok, amikor szinte elhittem, hogy ő az. De ezek a másodpercek mindig gyorsan elillantak, és nem értettem, Te magad tudod-e, hogy milyen a Te Luciusod. Egyszer hűvös volt, máskor kifejezetten durva, aztán rámenős, aztán rideg, aztán eltöprengő, aztán mérges. Furcsán, összevissza állt Narcissához is (teljesen feleslegesnek tartottam, hogy a nászéjszakán azzal fenyegetőzik, hogy elveszi a lány életét, aztán meg lefekszik vele, és csodálkozik, hogy elhányja magát utána???) Perselust kb kapcarongyként kezelte, holott magában azt mondogatta, hogy szerelmes belé. Hát nem, ha valakibe szerelmesek vagyunk, akkor nem feledkezünk meg róla, nem alázzuk meg, nem koptatjuk le.
Perselus: igen, zárkózott és mogorva volt olykor, viszont kizárt, hogy éjjelente Lucius erkélyére másszon, mint egy romantikus filmből kilépett ifjú hős. És az is kizárt, hogy miután Lucius többször is elküldte, szakított vele, lerázta és megbántotta, mindig kiskutyaként visszasomfordálna hozzá. Piton egyszerűen nem ilyen.
Narcissa - keveset szerepelt, akkor is egy üresfejű kislánynak tűnt, aki csendben tűri, hogy fenyegessék, aztán egyszer csak 15 év után a semmiből elhatározza, hogy megöli magát, ezt egy csésze tea mellett megbeszéli a nővérével, majd elmorzsol néhány könnycseppet. Na ne már!
2 pont

4. Cselekmény: volt egy szál, amit követni akartál, aztán néha simán megfeledkeztél arról, mit írtál le pár mondattal korábban. pl. Lucius a karácsonyi szünet után megint akarja Pitont, aki nemet mond neki. Sorköz, új bekezdés, és lám, épp együtt töltötték az év utolsó éjszakáját. Ez meg hogy történt?
Az átugrott 15 év során vagy semmi érdekes nem történt velük, vagy csak Te nem akartad ezt megosztani velünk, mindenesetre egyikük sem változott, és persze simán higgyük el, hogy mindketten cölibátusban éltek ezalatt, csakis a másik után ácsingózva.
Szerettem volna részleteket, gondolatokat, mélységet találni, akkor talán nem akadtam volna fenn ezeken.
3 pont

5. Nem tetszett (bár gondolom, ezt mostanra kitaláltad). Nem baj, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Te írtad, Neked így jó.
Ám hiányzott az OOC figyelmeztetés, valamint a Durva nyelvezet figyelmeztetés.
Kihívásra pedig nem adunk be bétázatlan történetet, ez nem mentség a helyesírási hibákra, az elgépelésekre. És az olyan kifejezések, mint a 'hülyül', 'szusszant' 'p*cs' és 'hurcibál' végképp nem illenek Lucius és Perselus szájába, legyenek akármilyen fiatalok, vagy lezserek.
1 pont

Elhiszem, hogy sokat dolgoztál a történeteddel, és becsülöm, hogy megírtad. Nem megbántani akarlak a kritikámmal, csupán elmondtam a véleményemet.

üdv,
Virginie

Kedves Író!

Sokat gondolkodtam ezen a történeten, többször is átolvastam, hogy megtaláljam benne azt, ami tetszik, de sajnos attól tartok, nem sikerült. :( Nagyon sajnálom, mert biztosan sokat dolgoztál vele, de engem nem tudtál meggyőzni arról, hogy te magad szereted ezt az írást. Lehet, hogy csak kifutottál az időből, de nekem túlságosan összecsapott és kényszerű érzése volt az egész történetnek, ami engem is elért olvasás közben, pedig nem szeretem ezt érezni. Az olvasónak a történettel kellene azonosulnia szerintem, nem azt éreznie, hogy amin épp átrágja magát az csak kötelességből született.

A csapatodnak megfeleltél, valóban áthatotta a hagyományok követése az egész történetedet, Lucius ha néha kelletlenül is, de követte a családja szokásait és megnősült, ezzel tehát nincs semmi probléma. Nyomokban a kulcsot is fel lehetett fedezni. Megértettem, mit szerettél volna kifejezni, az élet néha tényleg szomorú, kegyetlen tréfa tud lenni, de ebben a történetben azon túl, hogy az elején ezt megemlítetted nem találtam, hogy mi lenne az, amivel az élet megvicceli Luciust vagy akár Pitont. :/

Azt kell mondjam, amitől az egész olyan muszáj ízű lett az a karakterek kidolgozatlansága és következetlensége volt. Bátran vágtad nagy fába a fejszédet és három (ha Bellát is ide számolom, akkor négy) olyan karaktert választottál ki, akik mind érdekesek és nagyon nehezen megformálható elemei a rowlingi-univerzumnak, de sajnos nem igazán sikerült eltalálnod egyiküket sem.
Mivel ez a Kihívás alapvetően a Malfoy családról szól ezért én is a történet főszereplőjével szeretném kezdeni. Lucius nem ilyen. Összetett karakter, akinek a maszkja alatt sok minden lapulhat, de ez a fajta bipolaritás, amit te mutattál… elkapkodott volt, mintha te magad sem tudnád, milyen is az a Lucius, akivel dolgozol, egyszerűen csak ezt vagy azt kellett tennie, hogy a történet előre haladjon abban a mederben, amibe te önteni szeretted volna. Én meglehetősen rugalmas olvasó vagyok, nagyon sok féle karakter ábrázolást el tudok fogadni, még az OOC karaktereket is, hogyha fel vannak építve és megértem a történetből, hogy miért olyanok, amilyenek, mi változtatta meg őket ennyire. Itt azonban még csak utalást sem találta arra, miért is viselkedik Lucius ilyen szélsőségesen. Rendben, rá lehet húzni, hogy kamasz, még keresi a személyiségét, de akkor ki kellett volna dolgoznod ezt a szálat, bemutatni, milyen nehéz neki hozzáigazítani a saját személyiségét az elvárásokhoz. Vagy ha mást találtál ki magyarázatként, akkor azt.
Magyarázatot azonban nem kaptunk mi, olvasók, csak egy Luciust, aki előtt értetlenül álltam, hiszen még csak az OOC figyelmeztetés sem volt kinn a történet elején, hogy erre felkészülhessek. Kicsit olyan volt, mint egy váratlan pofont, aminek az okát még mindig nem értem. :(
Perselus Piton szintén nagyon nehéz karakter, s olyan távol áll tőle ez a fajta kiskutya szerep, amibe belekényszerítetted, mint ég a földtől. Nem értettem őt. Hogy ha valóban annyira szereti Luciust, hogy elviselje neki ezt a hangulatingadozást és a megaláztatásokat, akkor miért adja őt fel olyan könnyen? Piton ennél erősebb karakter, akit nem ilyen egyszerű dróton (vagy jelene esetben talán találóbb a póráz kifejezés) rángatni. Azt se értettem, miért bukkan fel olyan hosszú idő után szerelmes lovagként az erkélyen parádézni, ha egyszer már feladta Luciust. Olyan, mintha magát kínozná, aztán megint eltűnik, hagyja, hogy megalázottan elűzzék, akár egy kutyát.
Narcissára már nem is szeretnék külön kitérni. Ő egy erős, határozott nemes lány, akibe legalább annyi büszkeséget nevelt a Black család véleményem szerint, mint a Malfoyok Luciusba. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy elviseli, amit Lucius tesz vele, aztán pedig tizenöt év mártíri tűrés után egyszerűen eldobja magától az életét. Ez a kép nem áll össze számomra, főleg úgy, hogy ha valaki meg akar halni, aligha beszéli ezt meg kedélyesen a nővérével, aki MEG SEM PÓBÁLJ lebeszélni erről az őrültségről, holott látszólag szerető testvérek. Ez volt, hogy őszinte legyek, ami a leginkább kikésztett.
Attól függetlenül, hogy Bella karakterét önmagában véve szerettem. Nem sokat szerepelt és meglehetősen furcsa volt ilyen testvéri szerepben látni őt, de nekem ez az elem alapvetően nagyon tetszett. Szép volt, hogy el mertél rugaszkodni az eredeti személyiségtől, mégha egy OOC figyelmeztetés az ő esetében is elkellett volna.

A történet egészét tekintve annyit mondhatok, lapos volt és összecsapott. Nem találtam benne igazi fordulatot, zavartak a nagy ugrások, hogy a köztük lévő időről semmit nem tudtunk meg és látszólag véletlenszerűen kiragadott jelenetek voltak, hiszen nem Lucius életének hangsúlyos fordulópontjaihoz kötődtek. Ez tipikusan az a fajta történet, ahol a cselekmény másodlagos lehetett volna és még a hiányosságai ellenére is szemet huny felette az olvasó, ha a szereplők elviszik vállukon a történetet. Csakhogy mint korábban említettem, ezek az átgondolatlan, lapos karakterek sajnos nem voltak erre képesek, ami csak még feltűnőbbé tette a cselekmény bukkanóit.

Azt hiszem, az eddigi szavaimból is észrevehetted, hogy a történet nem igazán nyerte el a tetszésemet, pedig úgy indultam neki, hogy nagyon engedékeny és kedves leszek. :( Rettenetesen sajnálom, hogy ilyen lesújtóan kellett nyilatkoznom, kérlek, ne haragudj! Próbáld meg átgondolni ezeket a dolgokat, írj legközelebb cselekmény vázlatot és gondolkozz el azon, milyen karakterekkel is dolgozol, akkor biztos nem fordul majd elő, hogy ennyire következetlenek lesznek. És ha mégis, akkor kérlek, egy OOC figyelmeztetést tegyél ki máskor és hidd el, kevesebb támadási felületet hagysz akkor magadon.
Mindenesetre biztosan sokat dolgoztál vele, ezért őszintén remélem, a további olvasók nem lesznek ennyire kukacoskodók a történeteddel szemben.

Puszi,
Hana Neko

Csapat: Igen
Kulcs: 3
Karakterek: 2
Cselekmény: 1
Tetszés: 2

Csapat: Igen
Kulcs: 3
Karakterek: 2
Cselekmény: 3
Tetszés: 2

Kedves Író!

Tudom, hogy egy kihívásra nehéz írni, főleg jót, határidőre.
Ismerem a stílusod, és kicsit úgy érzem, ez most nem annyira jött be neked.
A karakterek olyanok voltak, mint nálad általában, ezért nem ártott volna kitenni az OOC jelzést. Sőt, talán most kidolgozatlanabbak is voltak, mint máskor. Mintha olyan szerepbe kényszerítetted volna őket, amit egyikük sem akart. Épp ezért erőltetettnek hatott az egész történet. Narcissa nem sok vizet kavart, így - számomra - következetlen volt a halála, a rá adott magyarázat pedig még inkább.

Egyik karakter sem tudott megfogni, valahogy nem csak az volt a bajom, hogy nem voltak önmaguk, hanem az a sok önellentmondás, aminek kitetted őket.
Épp ezért, kicsit összecsapottnak tűnik az írásod, tele felesleges sallangokkal, amik nem viszik előre a történetet, csak a szószámot szaporítják.
Nagyon hiányzik egy béta belőle, aki nem csak a helyesírást és a szóismétléseket szűri ki, de pont ezekre a szócséplő kitöltésekre is felhívja a figyelmed.
Pedig az alapötlet nem lett volna rossz, és szerintem ebből sokkal jobbat is ki tudtál volna hozni.
Sajnálom.

Kedves Író!

Szörnyen száraznak éreztem ezt az egészet. Nekem kevés volt a leírás, alig utaltál a szereplők külsejére, a színhelyre. Csupa belső monológ, érzelem és párbeszéd. Sokakra, ahogy rám is, ez pöttyet frusztrálón hat, de hát ez van. Nem lehetünk egyformák.

A karakterek abszolúte nem voltak kánonhűek, egy-két megcsillansát leszámítva. Mégis nekem a legjobban Pers anyukája fájt, az a nő nekem mindig úgy jött le, hogy akaratgyenge és letojja mi van a fiával, csak ne veszítse el a férjét. Itt meg olyan... gondoskodó volt, juj.
Lucius és Perselus... nem is tudom, mit írjak. Ahhoz képest, hogy gúzsba kötött 17 évesek és épp a tiniszerelmes korszakban vannak... Vagy túlzottan modernek lettek a fiúk, vagy túl ridegek. Nem volt meg az egyensúly, és ez piszkosul elrontott pár - amúgy jó - jelenetet.
Lucius kettőssége az esküvőn és a nászéjszakán érződik igazán, mintha elvesztél volna a szereplőben, egy jeleneten belül is ütköznek a hangulatai, reakciói. Zagyva lett na.
Perselus, mint Rómeó? Ezt még Lilyért se tette volna meg, máskérdés, hogyan jutott túl a Malfoy birtok védővarázslatain? Kötve hiszem, hogy ennyire elengedné magát, hagyni, hogy az érzelmek vezessék. Nekem ő ennél sokkal ridegebb, célorientáltabb szereplőnek tűnik.
Narcissa, meg azok után, ahogy becsapta Voldemortot a hetedik kötetben, nem lehet ilyen gyenge. Igenis erős és törtető asszony. Soha a büdös életben nem követne el öngyilkosságot. Ha meg már megölted a szerencsétlent legalább magyaráztad volna meg, hogy is csinálta. Így olvasás után engem ez érdekel a legjobban. Túlzottan szeretem a krimiket.

Kellett volna egy bétázás, határozottan. Túl sok a szóismétlés és a vesszőhiba, kizökkenti az ember lányát az olvasásból.
Ahol nem kellett volna, ott tagoltál, ahol megkövetelte volna a történet ott nem. Ismét csak zavaró és kizökkentő tényező.
Ha bétát nem is, legalább egy tesztolvasót javasolnék, mert bitang jó ötleteik tudnak lenni a történet jobb befogadhatóságához.

Olvasás közben felmerülő gondolatok:
~ Később elhálni a nászt? Egy a sötét középkor nemesi hagyományait idéző társadalomban és családban? A lepedő lobogtatása elvárhatóbb lett volna.
~ Draco nem olyan ostoba, hogy ne vegye észre a szülei távolságtartását. Mit csinál ez a fiú a történet alatt?
~ Hol a háború? Miért van kihagyva a háború, mint a két főszereplő hapsi életének egyik legfőbb momentuma?

Mindenesetre köszönöm a munkád, az olvasás lehetőségét, és szeretnélek megnyugtatni, hogy csak azért sikerült ily' szurkálósra ez a kritika, mert az hajtott, hogy fejlődhess, és még jobb íróvá válj. *.*

Pontozás:
~ Csapatnak megfelelt? IGEN
~ Kulcsszó? Említésre került, de nem lett kellően beledolgozva a történetbe. 2 pont
~ Karakterek? Csekély kánonhűség, nem volt figyelmeztetés az OOC-re. 2 pont
~ Cselekmény? Zökkenő vágások, megmagyarázatlan dolgok. Az alapötlet jó volt, csak a kidolgozottsággal voltak gondjaim. 3 pont
~ Tetszett-e? Fifti-fiftit mondanék. 3 pont