Kedves Író!

Jaj, te, rendesen megdolgoztattál ezzel a történettel, majdnem két napig ültem és elmélkedtem azon, hogy mit írjak és hogyan pontozzak. :)

1. NEM
Sajnos nem tudom elfogadni. A mentor-tanítvány kapcsolat tulajdonképpen mellékszállá avanzsált a történetben, hiába volt ez az eseményeket elindító cselekmény. Nem voltak olyan jelenetek, amikben tényleg konkrétan tanítja Draco Neville-t. Igen, volt az a jelenet, amikor Harry követte Dracót, aki találomra átkokat szórt Neville-re, de attól még nem lesz mentor-történet valami, hogy egyszer-kétszer megemlíted vagy utalsz rá, hogy összejártak tanulni, felkészíteni Neville-t a Draco által kiosztott feladatára.

2. Kulcs:
A középpontban volt, de maga a történet nem adott elég figyelmet a mentorálásra, nem láttam a tanulási folyamatot, hiába volt egyértelműen Neville a tanítvány.
3 pont

3. Karakterek:
Neville törődő, ízig-vérig griffendéles, hűséges és jó barát, aki egyértelműen és kétségek nélkül Harry oldalán áll. Ilyennek ismertük meg, és ilyennek írtad meg.
Draco elég OOC volt, de emellett még hajlandó vagyok elsiklani, viszont az már kissé hihetetlen, hogy amikor Harry, a szerelme egyik pillanatról a másikra tulajdonképpen berángatja Neville-t, egy harmadik személyt, a kapcsolatukba, az ágyukba – mindezt a megkérdezése nélkül. Azért egy ilyen döntésnek megbeszélés tárgyát kell, hogy képezze, nem jelentheti ki az egyik fél, hogy most akkor ez lesz, hogy aztán meg lelépjen. Ráadásul Draco túl posszesszív jellem ahhoz, hogy csak ilyen egyszerűen elfogadja, hogy Harry mellé még Neville-t is akarja, hogy osztoznia kell a szerelmén egy másik személlyel. Ez nem így működik.
Amivel összefoglalva még egy kis gondom akadt, hogy sajnos viszonylag felületesen ábrázoltad a szereplőket: megkaptuk a teljes jellemképet róluk, amik többnyire azt is tükrözték, ami elvárható, ám mégis hiányzott belőlük a mélység, valami, amitől tényleg úgy érzem, hogy életképes karakterek – és nem egy alapos jellemrajzot szerettem volna, korántsem, de mégis hiányzott belőlük valami, az a szikra, amitől lélegző karakterekké válnak.
2 pont

folyt.

4. Cselekmény:
Nos, hol is kezdjem… Talán ott, hogy rohan az egész cselekmény a végkifejlet felé. Olyan, mintha nem lett volna türelmed és/vagy időd az előzmények, a háttértörténet kidolgozására. Szeretek gondolkodni olvasás közben, de itt belefájdult a fejem abba, hogy néha olyan zavarosan érkeztek az információk, hogy mire az épp kapott cselekmény mögé és mellé elképzeltem és kitaláltam a szükséges környezetet és azt, hogy miképp és hogyan jutottunk odáig, máris elém löktél egy újabb jelenetet… Nem volt pihenőpont, amikor „leülhettem” és rendszerezhettem az addig olvasottakat, mert egyfelől nem igazán hagytál rá időt, másfelől az előzmények is többnyire egy szép kis kavalkádot alkottak a fejemben. Eligazodtam azért, de meg kellett küzdenem érte.
Már rögtön az elején a homlokom ráncoltam, amikor Neville azt mondja Dracónak, hogy nem lesz halálfaló – minden bizonnyal azt hiszi, hogy Draco márpedig az/vagy az akar lenni, de eztán Draco közli vele, hogy tulajdonképpen azt akarja, hogy Harry hátvédje legyen… és Neville ezen nem lepődik meg. Oké, hogy Draco nem hagy neki sok időt a reagálásra, és pár sorral lentebb magyarázatot is ad arra, hogy sem ő, sem sok másik mardekáros nem akar halálfaló lenni, de akkor sem életszerű ez így. A másik dolog, amire megint csak nagyokat pislogtam, amikor Draco csak olyan egyszerűen a levegőbe hajít egy olyan fontos és titkos információt, miszerint Piton kettős ügynök. Rendben van, hogy Neville egyértelműen a világos oldalon áll, ám ettől függetlenül ezt a cselekedetet rendkívül könnyelműnek tartom Draco részéről.
Az sem derült ki végül a történetből, hogy Draco és Harry kapcsolata mennyire titok. Persze nem ez a központi téma, de egy mondattal is tiszta vizet lehetett volna önteni a pohárba, és egyértelművé tenni, hogy pl. az egyik vagy a másik oldalról ki és mennyire volt tudatában ennek a kapcsolatnak a létezésének.
Illetve végig azon tanakodnak a háttérben, hogy ki az áruló, erre hirtelen, mintha egy sarokból ugrott volna elő Cormac… mintha te magad ugrottál volna elő a sorok közül, hogy aztán egy jól irányzott dobással arcon vágj az infóval, tulajdonképpen csak azért, hogy kiderüljön a név – az ok már nem –, és csak hogy aztán gyorsan meg is lehessen tőle szabadulni, és lezárni az egész történetet.
Meglehet, hogy én vagyok túl szőrszálhasogató, hogy másnak teljesen másképp jön át a történet, de én többszöri olvasás után is így érzem. Talán ha sikerült volna megtalálni az egyensúlyt az érzelmi szál és az aktív cselekmény között, ha jobban elkülönültek volna egymástól, és nem csak beleesne az olvasó az egyik helyszín közepére, akkor kevésbé lenne zavaros és hiányos az összkép. Ha netalán egyszer úgy érzed, hogy újradolgoznád, kibővítenéd ezt a történetet, szívesen olvasnám, mert van benne potenciál, sok mindent ki lehet hozni egy ilyen alapötletből, csak fontos, hogy kellő türelemmel dolgozza ki az ember a cselekményt.
2 pont

5. Összbenyomás:
Nagyon sok helyen hiányozott a vessző, elírások fordultak elő, a gondolatjelek a párbeszédnél kötőjelek voltak, valamint zavaros mondatszerkezetek is akadtak. Az előző pontokban már leírtam, hogy leginkább mivel nem voltam elégedett, és hogy miért, így ezt nem ismételném meg. Nem fogok szépíteni, mert az senkinek nem tesz jót, így sajnos azt kell mondanom, hogy nem igazán töltött el örömmel a történet olvasása; többször (túl sokszor) kellett egy-egy bekezdést újraolvasnom, hogy ne veszítsem el a fonalat, amit alig egy perccel előtte találtam meg, hogy ne vesszek el ebben a nagy rohanásban és jelenetek közti ugrálásban. Ne haragudj, hogy nem tudtam annyi pozitívumot kiemelni, amennyit szerettem volna, de hazudni sem akartam – az is lehet, hogy csak az én fejemben nem áll össze a történeted, ez sem kizárt. Az alapötlet pedig nagyon tetszett, csupán több időt és alaposabb kidolgozást igényelt volna.
2 pont

(Kicsit rosszul érzem magam, és túl szigorúnak az alacsony pontszám miatt, mert szerettem volna több pontot adni, de muszáj figyelembe vennem a többi történetet is, és bele kell kalkulálnom, hogy azokra mennyi pontot adok/adtam, és miért; máskülönben nem lenne igazságos, elvégre ez egy kihívás, ahol a történetek megmérettetésre kerülnek egymással szemben. Viszont a kihívás után nyugodtan felkereshetsz, ha szeretnél a fejemre olvasni, mert én nem értettem jól valamit, vagy csak kérdésed van. ;))

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!
Üdv,
SlytHay

Kedves Író!

Menten sírva fakadok. Ez egy annyira aranyos és jó történet...lett volna, ha nem vagy ennyire figyelmetlen. Szégyenlem magam, hogy milyen pontok lesznek belőle.

1, Csapat: Sajnos nem. Csak egy picivel kellett volna többet fordítanod rá. Értem, hogy Draco mért akarta Neville-t tanítani, egyszer sem tette meg ténylegesen.
2, Kulcs: Neville ott volt, de kétlem, hogy a tanulás a tanítványi pozíccó miatt lett volna. Pusztán Harry és a saját szorgalma inspirálta. 3pont
3, Karakterek: Lássuk csak, Neville tetszett. Szeretem, ha nem nyámnyila egy férfi. Harry elment, de ez a történet nem igazán róla szólt, Dracót megértem, az OOC ellenére is. Azonban nem tudtunk meg semmit a sokat emlegetett Főnixekről, se Cormac indokairól, vagy ,hogy mért áruló, és ő nem is volt igazán közel Harryhez soha. Ez így nem annyira jó. 3pont
4, Cselekmény: Cuki, ez vitathatatlan, ugyanakkor nagyon gyors, kidolgozatlan és rosszul fókuszált. Az elején Draco és Neville túl sokat beszélnek, hogy aztán a történet pik-piakk véget érjen. Összecsapott. 3pont
5, A véleményem, hogy elkapkodtad. Katasztrófa a helyesírás! Ha nem volt bétád, akkor szerezz egyet, ha meg volt, vegyél neki egy Helyesírási szabályzatot. Ugyanakkor az ötlet újszerű, még nem olvastam olyat, hogy valaki felvenne egy jegyet, de nem Voldiét. Ez tetszett, de kidolgozatlan maradt. Ha egyszer kijavítanád és feltöltenéd valahová, akkor nagyon szeretném elolvasni. Mert ez így csak egy hosszabb történt közepéről egy kis szelet. 3pont

Ha a Kihívás végén kiderül, hogy ez egy pót-történet volt, akkor gratulálok, hogy valaki kétszer dolgozott és mégis volt ennyi fantázia benne. Egyébként viszont még az MS Word is kijavította volna a hibák felét és akkor nem történnek ilyen csúnya lepontozások. Nagyon sajnálom.

Azért kitartás!

Gamer Lány

Kedves Író!

Az az érzésem, hogy nagyon-nagyon fiatal és/vagy nagyon-nagyon rutintalan író lehetsz.
Az alapötlet remek volt, de a megvalósításnál bizony alaposan csökkent a színvonal. Elkapkodtad, úgy siettél, mintha maga Voldemort üldözne. Mélységet nem mertél belevinni, pedig a cselekmény, a karakterek kapcsolatainak alakulása ezt megkövetelte volna. Nem lehet egy szerelmi háromszöget, pontosabban triádot úgy létrehozni, hogy Harry gondol egyet, és anélkül, hogy bárkit megkérdezne, bevon egy harmadikat egy már meglevő szerelmi viszonyába. Ez egyszerűen nem így működik. A valóságban Draco őrjöngve szakított volna vele ott helyben, Neville meg csalódottan elsétált volna, amiért Harry egyikük érzéseit, véleményét sem veszi figyelembe, mielőtt ekkora horderejű döntést hozna, ami mindhármuk életét befolyásolja.

De nézzük sorban!

1. CSAPAT: NEM. Ez nem a mentorálásról szólt. Hiába emlegette Draco többször, hogy pár hét alatt máguszsenit faragott Neville-ből, ehhez ez kevés. Magát a folyamatot kellett volna bemutatnod, a mentor és tanítvány közti tanulási kapcsolat alakulását. Itt erről alig esett szó.

2. KULCS: Neville szerepelt. De fogalmam sincs, mennyit és hogyan és milyen eredményesen és lelkesen tanult Dracótól. Csak egy mondat a végén Draco szájából, hogy Neville tökéletes harcos lett - amit vagy elhiszek, vagy nem.
3 pont

3. KARAKTEREK: Próbáltál alapvonásokat megtartani és felnagyítani a szereplőknél. Draco az arrogáns vezető, Neville a hűséges, csendes barát, Harry meg egy összevissza működő kényszer-hős. Előbb letámadja Dracót, amiért kiszivárogtatott egy infót, ami miatt valaki meghalt, két mondattal később meg már sír a karjaiban és a szerelem ereje a téma. Mardekárosokat gyűjt maga köré, de nem tudjuk, mihez kezd velók, csak hogy lekötik az idejét. Kihagyja Ront és Hermionét mindenből, csak hogy megóvja őket?
Ráadásul az a gond, hogy Neville-t Draco és Harry is teljesen elnyomta, pedig itt nem Harry a második főszereplő, hanem elvileg Neville.
3 pont

4. CSELEKMÉNY: Kapkodtál. Mintha ezer ötleted lett volna, de türelmed egy szál se. Gyorsan végigrohantál az egész novellán, a szánkba rágtad, ki mit érez, mit gondol, ahelyett, hogy kicsit ráérősebben megmutattad volna. A kötelék rituáléja, a drarry szál kialakulása, Cormac semmiből való előbukkanása (miután korábban elhangzott, hogy Harryhez nagyon közel álló személy az áruló - hát Cormacet utálja a canonban, és itt sem tűntek közeli barátoknak) - mind cask lóg a levegőben, és az olvasókra bízod, hogy bírkózzanak meg a tényekkel.
2 pont

5. TETSZÉS: Nem tetszett. Sajnálom. Főképp azt, hogy lehetett volna annyival jobb is a történeted, ha még egy kis/sok időt szánsz rá.
És ami végképp elrontotta az élményt, az az előforduló szóismétlések, helyesírási és fogalmazási hibák tömkelege volt. Egyszerűen elkeserítő.
Tényleg sajnálom.
1 pont

üdv,
Virginie

Kedves Író!

A te történeted fölött ültem egy ideig, hogy megfelelően formába tudjam önteni a gondolataimat és ne tűnjek rosszindulatúnak. Semmivel nem szándékoztalak megbántani. Én azért is nem jelentkezek soha kihívásokra, mert megadott szempontok szerint kb. semmit nem tudnék összehozni, nemhogy egy épkézláb történetet, úgyhogy mindentől függetlenül nagy gratulációm és elismerésem Neked.

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Itt minden volt, csak a mentorálás sikkadt el éppen sajnos. Pár mondattal lerendezted, hogy Draco tanított valamit, de sokszor csak Neville magolt egyedül. Bele lehetne magyarázni, hogy végül is ott volt a történetben a tanítás, de itt a kihíváson nem az volt a cél, hogy ezt is ki lehessen pipálni, hanem ez lett volna a történetekben a lényeg, a kiemelt, központi esemény. Adnék Igen-t, ha valamennyire látszódna, hogy a mentorálás legalább a középpontba van tolva, és/vagy ha Malfoy és a kulcsszereplő kettőse köré épülne a történet, de itt most úgy érzem, hogy egyik sem áll fenn, így nem tudok jó fej se lenni.
NEM

2. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
Neville tanult, ahogy kellett, mondjuk leginkább egyedül, de nem igazán volt ő kulcsfigura a történetben, pedig ha őt adják meg kulcsnak, akkor elvárná az ember, hogy legyen is már az. Ráadásul a végkifejlethez alig volt köze Neville kiképzésének. Draco meg Neville csak úgy ott termettek a megfelelő időben, és már meg is ölték Cormacet. Ezt Draco akár maga is megtehette volna, úgyhogy akkor felmerül a kérdés, hogy minek kellett ide Neville. Pedig szerettem volna több pontot adni.
2 pont

3. Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?
Szerencse, hogy Draco karaktere elviszi a hátán a történetet, ő tényleg elég jó lett, bár felvontam néha a szemöldökömet az ő reakcióin is, pl. érdekes volt, hogy mikor Neville bevallotta Dracónak, hogy ő is szerelmes Harrybe, Draco gyakorlatilag nem reagál semmit. Neville-t is eléggé eltaláltad, ő volt a háttérben biztonságot nyújtó, kitartó jó barát, tetszett. Viszont az nem volt igazán életszerű, hogy amikor Harry épp hogy megtudja, hogy Neville is szerelmes belé, máris a hálószobájába várja a fiút, meg Draco előtt csak úgy megcsókolja.
3 pont

4. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
Valahogy olyan random módon kezdődött a történet, hogy Draco egyszer csak már tudta, hogy Neville több mint aminek mutatja magát. Kellett volna valami, ami alapján ezt az olvasó is le tudja szűrni. A komoly dolgok, mint például amikor Draco feláldoz egy embert, vagy megölik Cormacet, vagy ahogy Harry a meglévő kapcsolatába egy harmadik felet bevon, nagyon lazán vannak kezelve, azt is mondhatnám, nem igazán hitelesen. Egy szerelmi háromszöget alaposabban kellene kidolgozni, nagy hangsúllyal az érzelmeken, de ez így nekem eléggé furcsa lett. Végig nehéz volt követnem a cselekményt, kapkodó volt, kidolgozatlan, pedig voltak benne jó ötletek, és túl kényelmes megoldás volt, ahogy a végén Cormac csak úgy előbukkan a semmiből és leleplezi magát, aztán a megoldás is két perc alatt megvolt. Holott jól kidolgozva és logikailag megfelelően alátámasztva ez egy jó kis történet lett volna.
2 pont

5. Mennyire tetszett a történet?
Volt pár mondat, amit nem úgy raktál össze, ahogy szerintem akartál volna, pl. „Olyannak, súlyos titkokat lehet akire.” Amikor így utalsz valakire, hogy: „a szőke”, „a fekete hajú”, ez nem túl szép, engem leneveltek a használatukról. Vesszőhibák, egyéb központozási hibák, elírások, szóismétlések, szórendi problémák, képzavarok (pl. „felvont szemmel”) fordultak elő szép számmal. Ami viszont nagy szó, hogy alanyproblémával nem találkoztam, vagy legalábbis nem volt olyan megakasztó, hogy vissza kelljen olvasnom miatta, gördülékeny volt a szöveg, még ha a történet maga annyira nem is, és Harry kéjsóvársága egész jól elszórakoztatott.
3 pont

Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub

Kedves író!

1, Sajnos nem.

2, Neville szerepelt benne, de sokkal inkább nevezném tanulónak, mintsem tanítványnak. Magolt, de annak nem sok köze volt Dracóhoz. 2 pont

3, Sajnos elég valótlanra sikeredtek a karakterek. Draco nagyjából a helyén volt, de a helyében minimum képen töröltem volna Neville-t és Harryt is. Ha annyira szereti Harryt, akkor nem nézi végig nyugodtan, ahogy mással csókolózik. 3 pont

4, Maga az elgondolás nagyon jó lehetett volna, ha több időt szánsz a kidolgozására. Nekem olyan felületes volt az egész. Sok minden nem derült ki, amik elengedhetetlenek lettek volna a karakterek megértésében. Ha a kihívás után kicsit feljavítod pl olyan dolgokkal, hogy Draco milyen alapon ítéli Neville-t a legjobb segítségnek, ha részletesebben belemész a tanításba, akkor egy jó kis ficet hozhatsz össze belőle. Csak azért adok 3 pontot, mert maga az elképzelés tetszett.

4, Mint fent emlíettem, az elképzelés nagyon jó volt, de ahogy össze van csapva az nagyon rontotta az élvezhetőséget. Harry számomra idegen lett. Nem hiszem, hogy egy szó nélkül türné, ha a szerelme feláldoz valakit. Előbb áldozná fel magát. 3 pont

Sok sikert!