1) Igen, teljes mértékben.

2) Bár te se tologattad az arcunkba a kulcsokat, de mind a kettő kulcsfontosságú (hehe, fél12es szóviccem ^^) volt a történet előremozdítása és/vagy végkifejlete kapcsán. 5 pont

3) Scorpiust nézve azt kell mondjam, hogy a gyerek, mint archetípus elég naivan, mondhatni túl ártatlanul él benned, kicsit talán vígjátékba illően, de ez megengedhető ha igaz, ami >5), görgess lejjebb<. A többieket is szépen megcsináltad. Továbbá szeretném, ha tudnád, hogy ilyen irányba "torzult" OOC Hermionéval még nem találkoztam, kellemes meglepetés volt. 5 pont

4) Szépen van felépítve, jól gördül előle, megvannak a logikai összefüggések, a flashbacket is jól szúrtad be - tehát ami megvan, az mind a helyére került. De hagytál lyukakat. Érezni, hol nem volt barátod a történeted, melyik részeket szeretted kevésbé, mert ezekkel kevesebbet foglalkoztál, kevésbé dolgoztad ki, nem varrtad el. Ezek nem nagyon, de hiányoznak. 4,5 pont

5) Mindenek előtt Mominak szeretnék gratulálni, az első idézet szörnyen tetszik.
Aztán: tudd meg, kóros pontpontpontozó vagy! Ez itt megbocsátható, mert >következő bekezdés<, de szólj rá a bétá(i)dra, hogy ezt ne hagyják neked.
A barokkra nem bólintanék, a rokokó az építészeti stílus, de szentimentálisnak ez bizony szentimentális volt. Ifjú Werther társad lehet a bajban, barátkozzatok kicsit. Ez persze nem baj, én stílusjegyeket nem értékelhetek; hogy a személyes ízlésemnek nem esik jól, az én dolgom. Ezt figyelembe véve az ötleted jó, szépen kivitelezted, összességében csak gratulálni tudok.
Külön kiemelném azt, ahogy a gyerekeket beszélteted - egyszerűen ennivaló! A párbeszédeid könnyedek, a szópárbajaid meg lélegzetelállítóak, szinte csiklandoznak. Személyes kedvencem, amikor Draco és Astoria ölik egymást. 5 pont

Kedves Író!

Nehéz helyzetbe hoztál. Ha a kulcspárodnak azt mondtam, nehezen olvastam el a történetét, mit mondjak erre? Nagyon-nagyon nem az én világom. Természetesen ez részben az én ízlésemről szól. Részben viszont arról, amilyen ez a történet.

1. Már az első szemponttal bajban vagyok. Még a csapat leírásához is visszamentem, hogy még egyszer megnézzem, mi is volt a dolgod - hátha én tévedek. Igaz, az van odaírva, hogy játsszon jelentős szerepet egy vagy több gyerek, és itt volt gyerek, és fontos volt a szerepe. De én úgy láttam, hogy az volt a feladat, hogy a történet szóljon a gyerekvállalásról, arról, hogy van vagy nincs nekik, akarnak vagy nem akarnak, stb. Már majdnem azt hittem, hogy becsempészted a dolgot, mikor Astoria bejelentette, hogy megint terhes. De nem is volt az, és nem is igen törődtek a kérdéssel mélyebben. Pláne nem Draco vagy Harry, holott, ha ez egy drarry páros, akkor a gyerek-vállalás problémának ezzel a párossal kapcsolatban kellett volna felmerülnie. Úgyhogy sajnálom, de szerintem ez a történet nem felelt meg a csapatának.

2. Volt egy unokahúg, aki elindította a folyamatokat, ez tagadhatatlan. Voltak mézsárga dolgok, amiket néhanapján, ha eszedbe jutott, emlegettél, ez is igaz. Hogy mennyire volt ezeknek kulcsszerepük...? Szerintem nem nagyon. Különösen nem a színnek. Mirella még valóban fontos volt, az ő tette összehozta őket. De bárhogy tanakodok magamban, összesen nem tudok több pontot adni 3-nál.

3. Jöjjenek a karakterek. Tudod mit szerettem? Azt, ahogy Harry Scorpiusszal bánt. Például a viharos jelenetnél. Az nagyon szép és érzékeny volt. Ezen felül a számító, jáspiskígyó Astoriát is jól összeraktad, és végig megtartottad, hoztad a karakterét. Blaise viszont helyenként olyan volt, mintha Ront simán átnevezted volna, és most éppen Blaise-nek hívnák - különösen a Hermionével közös családi jelenetben. Hermione pedig Mrs Weasleyre emlékeztetett kísértetiesen. Luciust és Narcissát nyomokban felfedeztem a történetben. Habár sok teret nem is igen adtál nekik. Akik teret kaphattak volna, az Draco, Harry és Scorpius.
Scorpiusszal nem értem, mit akartál. Egyik pillanatban azt hangoztatod, hogy korához képest mennyire érett, másik pillanatban élvezettel meséled, hogy mennyire gyerek, naiv és ártatlan. Mintha két - egy tíz- és egy ötéves - gyereket gyúrtál volna egybe a szerepére. Ettől teljesen össze-vissza lett.
Draco viselkedése felfoghatatlan. Megzsarolják azzal, ami számára a legfontosabb, de vállat von? Hónapokig ül reménytelenségben? Mindig is tudja, mitől lenne boldog, de csak sok-sok évvel később gondolja meg magát, és választja Harryt? Akkor meg hirtelen feladja a nevelőapja elveit? Nem éreztem logikus jellemfejlődést, csak kapkodást, Draco mindig olyan volt, amilyenre éppen szükséged volt, hogy alakítsd a mesét. Mint egy báb, nem mint egy valóságos személy.
Harry, habár OOC-nek tűnt a könyvhöz képest, legalább önmagán, a történeten belül megtartotta a főbb jellemvonásait. Habár ettől nagyon romantikusan ábrázoltad az emberrablást, mint olyat, de ez a cselekmény kérdésre, nem a karakteré.
Összességében, próbálok osztani-szorozni, és 2,5 pontot tudok erre adni.

4. A történet cselekménye szerintem teljességgel hiteltelen volt. A világod szabályrendszere, a szereplőid döntései, az események logikája számomra nyakatekert volt.
Mirella bosszút akar állni, vagy fájdalmat akar okozni? Ha zsarol, akkor nem meghatározott időre kell elraboltatnia a gyereket, hanem addig fogva tartani, amíg meg nem kapja, amit akar. Ha büntetni akar, akkor meg minek próbálkozik a zsarolással?
Harry tulajdonképpen kinek a pártján áll? Hogy lehetne neki megbocsátani, amit tesz? Nem érdekel, hogy kell-e neki a pénz (habár nincs szó róla, hogy mennyire rá lenne szorulva), miért nem küld valami megnyugtató jelet Dracónak, ha már állítólag ő fontos (volt valaha?) neki. És, ha lecsukják azt, aki megbízta, miért tartja magát továbbra is a megbízásához?
Blaise hogy ülhet végig ölbe tett kézzel, megnyugtató szavakat mormolva, de sem konkrét információt nem ad, sem azon nem dolgozik, hogy Harry meglegyen?
Azt állítod, senki sem találhatná meg Harryt. De hát a saját házában "rejtőzött" el, amit még Draco is ismer. Nekem ez nem tűnik fellelhetetlen helynek.

Ezen kívül a Voldemort-féle maffia-szálat ki lehetne fejteni egy egész, legalább ilyen hosszú, önálló történetben, és úgy nagyon izgalmas lehetne. De számomra így csak egy értelmetlen ötlethalmaz, ami nem illik a történeted cselekményébe.
Igaz, hogy a non-magic történeteknél ugyanazok a viszonyok kellenének, mint amik Rowlingnál voltak. De ez a megoldás így nem volt szerencsés. Azért nem, mert a Rowlingot követő drarryket pontosan azért nehéz hitelesen megírni, mert annyira hatalmas ellentét feszül Draco és Harry között, hogy az írónak igen nagy munkát kell fektetni abba, hogy lelkileg közel hozza őket egymáshoz. Ez a munka nem 3 bekezdés - mert úgy hiteltelen. Ha nem csak kis iskolai viták, a vívásban való versengés feszült Harryék között, hanem ez a maffiás szál, akkor sem a drarry, sem a Blaise/Hermione kapcsolatot nem tudom hová tenni. Akkor nem indokoltad meg őket eléggé.

Olyan számomra a történeted cselekménye, mint az a tészta, amibe még nem tettél elég folyadékot: szétesik értékelhetőbb és kevésbé értékelhető darabokra, morzsákra, de nem áll össze egy egésszé.
Nagyon sokat töprengtem ezen a ponton, aludtam is rá, visszaidéztem később, de nem tudok mást mondani: 1,5 pont

5. Eleinte gyűjteni kezdtem az olyan mondatokat, amik zavarosak, ügyetlenek vagy érthetetlenek. De végül is nem volt feladatom bétázni, szóval abbahagytam.

Néhány általánosabb gondolat: sokszor látom, hogy írók azt hiszik, ha egy szereplő elit, elegáns, pláne arisztokrata, akkor nyakatekerten kell beszélnie, mert az a szép. Csakhogy ez visszaüt, és magyartalan, vagy éppen nevetséges is lesz. Meg kell találni a mértéket, hogy tényleg szabatosan, de magyarul beszéljen a szereplő.
Nagyon gyakori volt nálad egy másik, jellemző hiba: nem jelölöd az alanyváltásokat. A magyar nyelv olyan, hogy nem kell mindig kiírni az alanyt. De, ha nem írod ki, akkor az azt jelenti, hogy a mondat alanya megegyezik az előző mondat(ok) alanyával. Éppen ezért, ha új szereplő beszél, vagy másik szereplő gondol vagy érez valamit az előző szavai kapcsán, azt egyértelműen (az alany kiírásával) jelezni kell.
Mutatok erre egy nagyon kirívó példát: "hangja semmi jót nem sejtett. Zsarolást érzett, mocskosat." - először is sejtetett a hangja. Mert különben azt írod, hogy maga a hang nem sejt semmit. Másodszor az első mondat Mirellára vonatkozik, a második Dracóra. De így konkrétan olyan, mintha mindkettő a hangra vonatkozna.

Látszik egyébként, hogy ez egy átnézett szöveg, amivel foglalkoztál. De a stílusod nekem túlságosan negédes. Ez az egyéni ízlés kategória, amivel nincs mit tenni, de nekem sok volt a kucorgó meg édesen szuszogó férfi, és a hasonlók szerkezetek. Másfelől sok olyan szakasz maradt, ami tele volt szóismétlésekkel, ami szintén zavaró számomra.

Sajnos nem élveztem ezt a történetet. Ezért erre a szempontra 1 pontot tudok adni.

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményem!

Ennél a történetnél kissé gondba vagyok mert bár szeretem ezt a párost valahogy most nem éreztem idevalónak. Nem biztos hogy jól írom le mi a gondom. Nekem nem jött le a történetből jobban mondva nem éreztem Darrynek. Maga történet szép volt, bár nem igazán lett a kedvencem de ez csak az én egyedi véleményem.

1 Igen
2 4p
3 3p
4 2p
5 2p
Gratulálok azért a történetedhez.

Szia Kedves Író!

Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen.

Mennyire felelt meg a történet a kulcsoknak? 5 pont
Az unokahúg tagadhatatlanul, szépen benne volt a történetben, kellőképpen erőteljes volt, míg a szín-kulcsod ennyire nem volt erőteljes, de igazán nincs mibe belekötni. Azt is szépen szőtted bele a történetbe, kapott némi hangsúlyt, pont annyit, hogy jó legyen.

Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 5 pont
Nekem tökéletesen rendben voltak, ráadásul kitetted az OOC figyelmeztetést, így végképp nincs mibe belekötni.

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 5 pont
Szépen felépített, gördülékeny történet volt, élvezettel olvastam. Volt benne néhány elírás, de nem volt annyira vészes, engem magával ragadott azok ellenére is.

Mennyire tetszett a történet? 5 pont
Nem tudok elég hálás lenni azoknak az íróknak, akik nem lehangoló, nyomasztó történetekkel kínoznak. Külön öröm volt egy ilyen szépen felépített és kidolgozott történettel találkozni. Bevallom, a figyelmeztetések elolvasása után megijedtem egy kicsit. Az ilyen non-magic történeteknél mindig attól félek, hogy a főszereplők lehetnének akár Jóska és Pista is, mert hiszen a HP lényege pont a varázslat, de Te sikeresen elfeledtetted velem, hogy Ők itt most nem varázslók. A Te történetedben másfajta varázslat volt, örülök, hogy olvashattam.

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa! Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)

Én csak annyit írnék, nem is tudom, hogy keveredtem ide, a legelső hozzászólóra reagálva, hogy a rokokó ugyanúgy jelen van az irodalomban. A barokk utolsó, kecsessé és világivá váló irányzata. Jeles példája Csokonaitól A csókok című novella: direkt hozok prózát példának, és nem lírát, mert ez utóbbiban egyértelműbb. A túlzsúfoltság, erotika, túldíszítettség, mitológia, nimfák és puttók, pásztoridill stb. Beismerem, hogy elsősorban építészet, de jelen van az irodalomban is. Nem tudom, a közölt novella rendelkezik-e a stílustörténeti jellegzetességekkel, csak azért írtam, mert egy mozdulattal azt állítani a rokokóra: építészet, túlzásnak tartom, s nemcsak én tartanám annak, hanem jeles Csokonai-kutatók is. Alázatos szolgájuk.

@Rokokó:
Tökéletesen igaza van, helyesebb lett volna azt írnom, hogy a rokokó inkább építészeti stílusként, mint irodalmi irányzatként teljesedett ki.
Vagy valami ilyesmit.

Hibám beláttam, szégyellem magam.

Kedves Író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának? IGEN

2. Mennyire felelt meg a történet a kulcsoknak? 4 pont

Az unokahúg nagyobb szerepet kapott, viszont a szín kulcs alig volt jelen - legalábbis ahhoz képest, amennyire jelentősnek kellene lennie egy kulcsnak szerintem.

3. Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket? 2 pont

Nekem a karakterek teljesen hiteltelenek voltak. Azt hangsúlyoztad, hogy Scorpius nagyon ragaszkodik az apjához, ennek ellenére meglehetősen hamar beletörődött abba, hogy három hónapig nem látja. Ráadásul ez a hét éves gyerek olyan szövegeket tolt, hogy csak pislogtam.:D Egy hét éves kisfiú nem használ olyan szavakat, szófordulatokat, mint amiket te a szájába adtál (arról nem is beszélek, hogy egy ennyi idős gyerek nem figyeli, hogy az anyja szed-e fogamzásgátlót, stb.). Akár Malfoy, akár nem. Astoria jelleme szerintem túlságosan kisarkított volt, Harry pedig (AU ide, OOC oda) szerintem nem volt elég Harry.:D Jo néni Harry Pottere soha nem rabolna el egy gyereket. Szerintem.:)

4. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 2 pont

Nagy bakik voltak benne, legalábbis én bakiknak néztem bizonyos dolgokat. Például: Blaise Draco legjobb barátja, de az üzleti érdekei miatt nem mondja meg neki, hol a gyerek. Ilyen nincs. Pláne úgy, hogy a nő, aki felbérelte őket, már a sitten csücsül. Ugyanehhez kapcsolódnak más "bakik" is: ha Mirella börtönben van, miért tartják még fogva a gyereket? Ha lecsukták a nőt, Harryt miért nem? Hiszen ő is benne van a dologban. Abból, ahogy Mirellát bemutattad, nem az derül ki, hogy tartaná a száját, csak hogy a másik ne járjon úgy, mint ő. Volt még több is, de most hirtelen ezek jutnak az eszembe. Nem dolgoztad ki eléggé a cselekményt szerintem.

5. Mennyire tetszett a történet? 3 pont

Az AU eleve nem az én világom, erről nem te tehetsz, ez az én ízlésem miatt van. De a logikai bukfencek is szerepet játszottak abban, hogy nem fogott meg különösebben. Ha nagyobb energiát fektettél volna a cselekmény kidolgozásába, sokkal jobb írás születhetett volna belőle. Szerintem.:)

Köszönöm, hogy olvashattam a műved.
Sok sikert!:)

Taranis, Kritika Klub (A Merengő fórumán megtalálsz minket) :)