Kedves író!

Hát nekem pont erre volt ma szükségem. Annyira jól esett a lelkemnek. Íme a kritikáim.

Kulcs: 5
Nincs kivetni valóm a kulccsal kapcsolatban, nagyon jó megoldás volt a kötés.

Karakter: 4
Nekem nem volt bajom az OOC-séggel, és mivel ki volt rakva figyelmeztetésnek, ezért nem is igen köthetnék bele. Harry az elején kellő képpen harcolt a gondolat ellen, hogy egy Malfoy szolgája legyen. De hát Draco mellett ez megtört, de hát ki nem törne meg Draco mellet, bár ahogy mondta Harry is, talán Ron nem.
Talán Lucius éreztem a legjobban OOC-nek, azon kicsit megdöbbentem. Jah és Voldemorton is, hogy feladta a harcot annyival, hogy Dumbledore azt mondja, neki, hogy "talán abba kellene hagynod". De ezek ellenére, nekem nem volt bajom a karakterekkel.

Cselekmény: 5
Pörögtek az események, de ezzel sem volt bajom, könnyű esti olvasmány volt. Nem éreztem benne, hogy bármi is ellenne sietve, vagy hogy esetleg hiányozna valami.
Vagyis, nekem csak Voldemort " támadása " és visszavonulás volt nagyon fura.
De kellően volt forró a történet, és hát imádom az ilyen fluffys drarryket :)

Történet: 5
Nem nehéz nálam maximum pontot kapni szubijektív véleménynél egy Drarryre, szóval nagyon tetszett. Annyira kellett a lelkemnek, ma valami, szerelmes, boldog véges, tömény cukormázas történet, hogy az sem zavart volna, ha a képernyőt kellett volna közbe törölgetni. De mondjuk erre nem volt szükség.
Egy szó mint száz, ragozgatnám én ezt még órákig, de a lényeg akkor is csak ugyan az lenne. Nagyon tetszett!

Sok sikert a Kihíváshoz, és sok szép pontot.
Puszi: rosemalfoy ( RoseM ) Kritika Klub Tag ( megtalálsz minket a Merengő fórumán )

Kedves Író!

Amikor elolvastam a tartalmat, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba. Szeretem a jól megírt Drarry történeteket. Őszinte leszek, mert egy kihívásra írt történet véleményezésénél annak kell lenni, mert ezzel segíthetünk Nektek, Íróknak abban, hogy fejlődhessetek, és remekebbnél remekebb történetekkel halmozzatok el bennünket, olvasókat. (Bár itt megjegyezném, hogy nem csak ekkor kellene őszinte véleményeket írni) Kérlek ne vedd sértésnek az értékeléseimet, nem annak szánom!

Kulcs: 5pont - Mint az első történetnél, a tiédnél is csak azt tudom írni, hogy nincs mibe belekötni, számomra tökéletesen megfelelt a kulcs beépítése a történetbe-vagy a kulcs köré írt történet. Mindegy, honnan nézzük, mindkét megoldás megállja a helyét.

Karakterek: 2pont - Harry és Draco jelleme túlságosan lányos lett. Sajnos sok slasht író beleeseik abba a csapdába, hogy a szereplőit, akik fiúk, lányosnak ábrázolják. Nálad is ezt éreztem. Személy szerint jobban szeretem, ha a fiúk megmaradnak fiúknak, még akkor is, ha szerelmesek. Az tetszett, hogy mindkét fiú szemszögéből írtad, így jobban beleláthattunk a gondolataikba. Viszont ennek ellenére sem sikerült közel kerülnöm hozzájuk. Nekem szinte egyformák voltak, ugyanolyan jellemzőkkel, bár néha Dracónál jelezted, hogy ő egy Malfoy, és a Malfoyok nem tesznek ezt, vagy azt. Lucius számomra nem lett Lucius, de nem is volt a történet szempontjából annyira fontos, nem rá voltam kíváncsi, inkább Dracóra, mivel az ő karakterét kaptad a kihívásra. :) Amit nagyon szerettem, az az, amikor Draco kijelentette, hogy Harry csakis az övé. Szeretem a birtokló Dracót. :) A többi mellékszereplő nekem töltelék volt, kezdve Dumbledore-ral egészen Voldemortig.

Cselekmény: 3pont - Mint már írtam, a tartalom nagyon tetszett, a történetvezetés kevésbé. Nem írtam még sosem kihívásra, de el tudom képzelni, hogy nagyon nehéz lehet ennyi idő alatt összehozni egy összetett történetet, egy olyant, amelyik nem hemzseg a hibáktól stb. Nekem túl gyorsan pörögtek az események, néha kapkodtam a fejem. A fiúk kapcsolatáról olvastam volna még bővebben, pl. mikor történt meg az, hogy másképpen néztek a másikra...?
Jelezted, hogy fluff, ennek a kategóriának tökéletesen megfelelt a novellád. Tipikus esti mese, és aki szereti ezt a műfajt, az elégedetten dőlhetett hátra. Annyira sajnálom, de én nem tartozom közéjük, szeretem, ha egy történetbe van némi feszültség is, ha nem lehet előre kikövetkeztetni, hogy mi jöhet még, hogy a szereplők miért teszik azt, amit.
Neked is azt tudom írni, amit az előző Írónak: Biztos vagyok benne, hogy jobban is ki tudtad volna még dolgozni, ha nem lenne a kötött határidő. Nagyon sok mindent ki lehetne még hozni belőle, kicsit visszafogva a gyors tempót.

Történet:4 pont - Azért adok neked négy pontot, mert tetszett a tartalom leírása. Figyelemfelkeltő, és ez fontos! Maga a történet már kevésbé volt érdekfeszítő, de mivel fluffos, így tulajodonképpen megállja a helyét. Kár, hogy túlságosan siettél az események pörgésével, olyan érzésem volt sokszor, hogy minnél előbb be akarod fejezni az írását. Ha lesz kedved, akkor a verseny végeztével állj neki újra, és bontsd ki jobban a történetet, és a szereplők jellemeit is alakítsd tovább. Remélem nem voltam bántó, igyekeztem nem annak lenni. Csupán építő jellegű kritikát szerettem volna hagyni Neked!
Köszönöm, hogy olvashattam! További sok sikert!

Szia!

No... Hajaj. Az tény, hogy könnyű esti olvasmánynak megfelelt :). Talán én nem vagyok most elég drarrys hangulatban, de nekem lépten-nyomon elkalandozott a figyelmem. ^^ Egyetértek az előttem szólóval, egy kicsit mindkét szereplő egyforma volt, kicsit lányosra sikeredtek, és nekem végig olyan érzésem volt ettől, mintha egy msnen játszódó szerepjátékot olvasnék. Ami még említésre méltó, hogy túl gyorsan történik minden. Mármint, nem a történet hosszával, hanem a benne lejátszódó időtartammal van problémám. Kicsit túl gyorsan lejátszódik az egész. A többi szereplőből nekem csak Ron tűnt karakterhűnek, Voldemorton pedig külön meglepődtem. Hát elég hamar feladta a gazember ^^ Szóval volt sok OOC-ság, volt pár hiba ezzel kapcsolatban, de egyébként tényleg egy fluffos, könnyed szerelmi történet volt ez, ahol senki más nem volt fontos, csak Harry és Draco. :) Köszi, hogy olvashattam! :)

Pontok:

Kulcs: 5
Karakterek: 2
Cselekmény: 3
Történet: 3

Kedves Író!

Kulcs: 5

Nem hinném, hogy ezen van mit magyarázni. Szerintem ott volt, a helyén volt, benne volt, nem is ragozom tovább.

Karakter: 5

Láttam a figyelmeztetést, hogy OOC-k a karakterek, szóval nem hiszem, hogy bele kéne kötnöm. Engem nem zavart, mivel számítottam rá, ráadásul nem voltak bugyuták, vagy nem tűntek erőltetettnek. Bájosak és szórakoztatóak voltak, és nekem tetszettek.

Cselekmény: 5

Az a helyzet, hogy úgy tűnik képtelen vagyok pontot levonni ennél a történetnél. Nekem nem volt zavaró az esetleges elkapkodottság, vagy bármi más. Én egy édes, romantikus történetet láttam, nem feltétlenül a benne történő cselekmények főszereplésével. És nekem ez is jó volt így, ahogy volt. Akinek nem, az úgyis levonja majd a pontokat...

Történet: 5

Amennyiben a szórakoztatás volt a célod (mi más ugye?), nálam maximálisan célt értél. Igazi kikapcsolódás volt, egy könnyed, vidám, fluff-os sztori, amit én egyébként túlságosan is szeretek. :-D És most itt ülök a gép előtt, írom a kritikát, és gyanítom, hogy ha nem lennének a füleim, a szám körbeszaladna a fejemen, annyira vigyorgok. :-DDD Köszönöm Neked ezt a csodás hangulatot, amibe olvasás közben kerültem!

Megjegyezném még, hogy volt benne egy páros, illetve inkább csak az utalás rájuk, akik nekem nagy meglepetés voltak. Ritkán, vagy tán még sosem olvastam Róluk, pedig szeretnék. Valahogy elkerültek... Mert van ilyen, hiszen olvastam egyszer valahol a figyelmeztetést, hogy ugye más is észrevette már, hogy a Róluk írt ficek rövidítése S/P?! (Igen, Siriusra és Perselusra gondolok. :-DDD) Szóval, Őket külön is köszönöm!

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa!

Kedves Író!

A történeted kapcsán szeretnék veled megosztani pár észrevételt, amik a továbbiakban elősegíthetik az írásaidat. Mivel a slash olyan műfaj, amit én nagyon szeretek, így kedvtelve kezdtem bele a történetedbe, de nem tudtam megállni, hogy ne vegyek észre benne pár alapvető tévedést. Nem áll szándékomban téged megbántani, csupán felhívnám rájuk a figyelmedet.

1.
A kulcs felhasználási módja tetszett, eredetinek találtam.

2.
Láttam a kitételt, hogy OOC, meg is fájdult picit a szívem miatta, mert a drarry remek dolog, főleg ha a karakterek olyanok, ahogyan azt JKR megálmodta… itt viszont az OOC-n túl észrevettem valami, amibe sajnos elég gyakran beleesnek a - ahogyan előttem megfogalmazták -, szórakozásra írt slash művekben a férfi hősök mindenek, csak nem férfiak. Itt nálad is azt éreztem, hogy Draco és Harry helyenként túlságosan nőies, túlságosan is kiestek a szerepükből.
Ezen felül, hiába a váltott nézőpont, mégsem éreztem azt, hogy két külön emberről, embertől olvasnám a sorokat, mindkettő ugyanúgy viselkedett és gondolkodott.
A mellékszereplők, Lucius, Dumbledore és Voldemort határozottan hihetetlenek voltak, nem értettem például, Voldemort hogy hagyhatja csak úgy abba a háborút? Ahhoz képest, amilyen mélységekig képes volt a könyvekben elmenni… gyakorlatilag feladta az emberi voltát is a hatalomért, most pedig ilyen egyszerűen feladja? Ront találtam egyedül hihető mértékben IC-nek.
Ha adhatok egy tanácsot, próbáld meg legközelebb, ha váltott szemszögben írsz azt, hogy először csak az egyik karakter részeit írod meg, utána pihensz rá egyet, más hangulatba kerülsz, felveszed a másik karakter jellemét, és úgy próbálsz gyakorlatilag „válaszolni”az előző szereplődre. Sokkal élesebben el fognak különülni, élvezetesebb lesz. Aztán az egy szemszögből történő mesélés lehetne kicsivel hosszabb: nekem túl gyorsan váltakozott a nézőpont.

3.
Számomra úgy tűnt a cselekmény kapcsán, mintha siettél volna vele. Az alap, amit választottál, nem lett volna rossz, ha nem sietteted ennyire a kapcsolatukat, ha van idejük kicsit kibontakozni, lassan ismerkedni a helyzettel és a másikkal. A másik, ami nagyon nehézzé tette az olvasást, az volt, hogy az írásodban túl gyakran használtál felkiáltójeleket, halmoztad, ezzel is fokozva a sietős hangulatot.

4.
Én az agresszívabb, férfiasabb slasheket jobban szeretem, ahol jobban kijönnek a szereplők karakterei és nagyobb a feszültség, nálad sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a romantika a kelleténél. Úgy érzem, ha több időd lett volna, és jobban odafigyelsz, akkor színvonalasabb történet kerekedhetett volna ki belőle, amit sajnáltam.

Remélem, nem veszed a szavaimat bántónak, csupán a hibáidra próbáltam rávilágítani, nem állt szándékomban az, hogy esetleg megsértődj. Ahogy én látom, van még hova fejlődnöd, bár egy alapvető rutinnal már valószínűleg rendelkezel drarryk terén: ebben azt tudnám javasolni, hogy vonatkoztass el a már olvasottól, hogy valami egészen újat tudj kreálni. Neked is csak azt tudom mondani, amit az első írónak: több odaadással és alázattal kéne viszonyulnod az íráshoz, jobban megfontolni, mielőtt nekiállsz, hogy összeszedettebb legyen a végeredmény, és máris sokkal élvezhetőbb és eredetibb a mű. Nem szabad, hogy a cselekmény elnyomja a szereplők jellemét, fontos, hogy ne csak akaratos, lányos kisfiúk harcoljanak a sorsuk ellen (és törődjenek bele végül), hanem két férfipalánta, egyéniséggel, harciassággal. Draco esetében észrevettem, hogy egy Malfoy azért nem tesz ezt és nem tesz azt… mégis az a hideg távolságtartás, amit megszerettem benne a könyvekben, valahogy hiányzott a karakteréből.

További sok sikert, és hajrá!

Dorema

Pontok:
1. Kulcs: 5
2. Karakterek: 2
3. Cselekmény: 1
4. Történet: 3

Megmondom őszintén, nem volt olyan jó a történet, mint amit igazából ki lehetett volna hozni belőle. Nekem valahogy a stílusa, a nyelvezete nem jött be. Úgy éreztem, hogy egy kicsit túl egyszerűen fogalmaztad meg, kevés volt benne a szép, hosszú, ritkán használt szó. Én ezt hiányoltam belőle. Még az böki a csőröm, hogy túl hamar megtörtént minden. Nem volt folyamata. Ne értsd félre, nem volt annyira rossz, el tudtam olvasni, meg voltak benne jó részek. Minden esetre gratulálok hozzá.

1. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak? 4
2. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 3, nem voltak igazán jók a karakterek
3. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 1, nem tetszett a cselekményvezetésed
4. Mennyire tetszett a történet? 3

Kedves második író! Mindkettőnk dolga nehéz a tegnapiak után. Valószínűleg te is ismerősöm vagy, sőt, talán barátom is, vagy volt ismerősöm, vagy leendő, ahogy az indulók nagy része is valamelyik – nem tudhatom. Mostanra valószínűleg a te hajad is csomókban hullik attól, hogy vajon mit fogok rád zúdítani.

Zúdítás… Engem sokan kértek már meg merengős pályafutásom alatt, hogy véleményezzem egy-egy művüket, és „jó hosszan kifejtős” kritikát kértek. Én amúgy is mindig azt írok, mert nem szeretem az „így tovább, folytit”- jellegűeket, és mert ha írok egy törit, én is szeretem a hosszabb véleményt, ami után ki tud alakulni egy interakció az olvasóval, vagy nekem az íróval. Úgy reméltem, és úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb író örül a hosszabbnak. Az itt indulók/olvasók egy része, ha ismerné a Merengő legrettegettebb kritikusa véleményeit, jelesül Thierryét, érezné a különbséget talán, na, tőle én is fáztam, mégis megtalált pár véleménnyel. Sosem akartam olyanná válni, mégis jó volt az is valamire. Nem leszek olyan, mégis benne van a pakliban, hogy megbántódsz majd; ahogy olvasom a többi kritikát, néhol mentegetőzésekkel, az író fél, a kritikus is fél, pedig ez csak egy játék lett volna, de minden, amiben több ember is van, félre tud siklani, és félre is fog, mert ahányan vagyunk, annyiképp veszünk dolgokat. Én komolyabban, más kevésbé, az ember meg önző, magából indul ki. Ha két önző kerül össze, akkor meg… ajajjj :D Máshogy vesszük a dolgokat, ez tegnap óta tisztán világos, akár a Malfoyokat, akár a kihívást. Malfoyok… és Piton. A két „heppem”. Ez így volt mindig. Imádtam a könyveket, az első ötöt máig olvasom, de az utcsó kettőn csak egyszer rágtam végig magam, becsületből, és mindegyiket többször lecsaptam, nem tetszett minden benne – nem vagyok egyedül vele. A hetest még fájlban kaptam valakitől, előre elolvastam, de könyvben is megvettem. Aki ficelni akar, annak azért el kell olvasni, a filmek nem elegek – és filmből nem is láttam végig a 6-ost, meg a 7-est, utáltam őket, így az én képem a könyvek alapján alakult ki a szereplőkről, de mégis sajátos. Hogy értsd: szeretem látni a Malfoyok eleganciáját, mert nem vidéki bunkók, és szeretem látni Piton eszét, mert ő meg eszes és okos, ezért ezek a preferenciáim. Ennyi a háklim nagy titka, voilá. Rémes, nem igaz? :) Remélem, azért nem rohantál világgá, akartam, hogy tudd, mi alapján foglak kritizálni.

A másik sarokpont a kritikámban, hogy sokszor hozok klasszikus írókat példának. Téged is megtalállak majd vele biztos. De kiket hozzak? Saját szintünkről hozni ösztönző? Bíztassalak, hogy hajrá, írj úgy, ahogy én, ahogy xy, ahogy z, ahogy akárki Meriről - mitől lesz fejlődés az? Nyilván azokkal példálózom, akiket szeretek könyvben, és amiket szépnek, jónak érzek, de ha nem cél a haladás, hagyhatjuk annyiban. Akkor minden jól van úgy, ahogy van. Alap nálam, hogy egy írogató ember szeressen könyvet olvasni, legyen szerelmes a szavakba – erről szól a közös hobbink, az írás. Ami valakinek terápia, valakinek önkifejezés, valakinek életforma, életcél, de mindnyájan komolyan vesszük talán – na ezért írok neked is, másnak is hosszút. És milyen fura – többen innen régi olvasóim, akik mindig szerették, amit írtam, most pedig, hogy leírom, nekem mi hiányzik a ficekből, amitől hasonlónak sejteném, nem szeretik. Tehát nálam gyakorlatilag imádják, ahogy írok, de őket nézzem máshogy. És jó lenne olyan kritiket látni, amik írója sokat olvas, van viszonyítási alapja, leírni is le tudja a véleményét – én erre törekszem.
Ha valakinek megírom, hogy szerintem hasznára válhat, ha olvas klasszikusokat, vagy magában tisztáznia, merre felé tart az egész írogatósdiban – kritikai észrevételnek szánom. És nyilván feltételezem, hogy szeretne fejlődni az író, ezért versenyezteti, és le akarja mérni az eredményt. De oda kéne akkor írni, hogy „köszi, tanácsot nem kérek, írd le, hogy tetszett, vagy sem”, és akkor nem teszem. Majd más ír mást, akár azt is, hogy „bravo, könyvérett!” - ki hogy látja. Most bizonyára negatív mérleggel zárok, de ti, írogatók, esetleg hasznát veszitek majd egy-két szavamnak, ha nem most, hát később, még ha többé szóba sem akartok velem állni. Nem is kell. Egymás üres dicsérgetéséből nem tud az író építkezni. Térjünk a tárgyra:

Drarrystaként kezdtem, kritikám alapját ez a tapasztalat adja. Az első észrevételem formai lenne: a váltakozó PoV ad egy szerepjáték-jelleget az írásnak. Ez már korlátozza a művet arra nézve, hogy irodalminak hasson, akár novellának, akár elbeszélésnek, bár nem megoldhatatlan. Mindig a több író érzetét kelti, mintha legalább ketten alkották volna. Az elvileg két szereplőt helyenként viszont inkább egynek éreztem. Hasonlítottak. A váltások miatt döcögni is tud egy írás, erre jó figyelni, bár nálad inkább száguldott; a hosszabb povok, lassabbak könnyebben befogadhatók. Ide-oda cikázott minden, mint egy folyton másra zoomoló kamera. Ahogy a szemnek, úgy a léleknek is kell idő arra, hogy ráhangolódjon egyik, vagy másik szereplőre, mert mire megszokjuk, hogy oks, ez Draco, és élveznénk, máris hopp, kiugrunk, és bele Harrybe – milyen viccesen is hangzik ez egy drarry esetében :D Hagyni kell időt. Arra is, hogy kiteljesedjen egy-egy karakter, és hogy az olvasó ráérezhessen mindegyiknek az ízére. Legfőbb tanácsom ide a lassítás, rámeditálni arra a fiúra, akit meg akarok jeleníteni, mert ez olyan, mint a színjátszás. Ami szent. Thalia papnőjének kell lenni, felvenni a bőrét és átlényegülni; és akkor Dracóként fogsz megszólalni:) Viszont van egy sajátos hangulata, a játékoké, ami bennem jó emlékeket ébreszt.

A másik buktató, amivel óvatosan kell bánni, mert könnyű beleesni, és picit gyermeteggé tud tenni egy ficet - értsd úgy: mintha nagyon fiatal ember írná, aranyos lesz, kedves, csak nem fejlődik ennél tovább -, azok az úgynevezett pajtáskodó jellegű kiszólások az olvasó felé, az indulatszavak, plusz az ehhez kapcsolódó felkiáltójelek tömkelege. Egy író egyszer azt mondta, hogy egy jó műben maximum húszezer szavanként lehet egy darab felkiáltójel; hajlok rá, hogy egyetértsek vele. A sok !-től az egész kap egy nyugtalan színezetet, és ez a lényege. Folyton! Csak! Megijedünk! – ha érted, és ez is gátolja, hogy elmélyedjünk benne, ettől még kevésbé tud intellektuális lenni. Sokkal hatásosabb lesz a felkiáltójel, ha csak egy van belőle, de az jó helyen. Szinte életre fog kelni, és ezt biztosra veheted. Az, hogy vannak belső leírások, nagyon fontos, és örültem, hogy látok ilyet, de nem szabad összekeverni az érzések és gondolatok leírását azzal, hogy csak magában beszéltetjük a szereplőt. pl.: „megkeresem Dumbledore-t és kinyírom! Ki én!” – ez nem a gondolatok megjelenítése, hanem beszéd, belül. És „kinyírom” puffog, mérgelődik, ami aranyos, meg minden, de ezek miatt van egy tinifilmes hangulata, ami ha így marad, nehéz emelni. Lehet írni úgy is fiatalokat, hogy közben az író is, a mű is megmarad egy felnőttebb hangvételben – kérdés itt is azon van, mi volt a célod, Alkotó.

Karekterek: számomra kicsikét nőiesek voltak – de ez mindig ott van, ha lányok írnak slash-ben fiúkat, és valaki direkt ezt szereti – ez tisztán ízlés kérdése, nem is hibaként rovom fel, pusztán megfigyelés, behatárolás. Valamiért sokan romantizálják őket; vigyázni kell azonban pl. az olyan szófordulatokkal, mint hogy „borzongató remegés”, ahogy egyik végignéz a másikon, meg „ezüst szemek”, meg „smaragd szemek” – én azt mondom, úgy en bloc érdemes a sokszor széthasznált drarry-kliséket a sutba dobni, és megírni egyedien, kitalálni, nekem, bennem milyen Draco, Harry, és alkotni velük egy új világot. Nehéz, tudom én, de ez benne a jó, nem? Elengedni a drarry-szőranya kezét, még ha imprinting is az a bevésődés, mert mindenkinek az; de az elszakadás a felnövés első kritériuma. Felnőni pedig fel kell, óhatatlanul, és fel is fogunk, jobb megelőzni :D Én is léptem tovább, nehéz volt. Kerülném még a másoktól átvett fordulatokat, mint a „belemosolyog a csókba” – ami itt is szerepelt, de ilyen még a „megszüntette a távolságot”, és a többi – biztosan tudod, mire gondolok. Nehéz nem átvenni ezeket, főleg ha sokat olvasol, és főleg ha sok egyformát – jobb néha parkoltatni mindent, és megtalálni a saját hangod. Mert van. Mindenkinek van, a te írásodban is ott van.

Történet: szó mi szó, volt történet, picit itt-ott az is sietett, Voldemortnál pl. Több időt a karkaterekre, hidd el, meghálálják! Óvakodnék attól, hogy használjam a receptet: az elejétől sejtetett vonzalmat, amit aztán már kötelezően gátolok benne eseményekkel, fordulatokkal, akadályokkal, tagadásokkal. Viccesek az ilyen félreértéses helyzetkomikumok, de innentől nehezen komolyodik fel egy fic. Kell bele feszültség, megoldások, fokozatosság. De ha előre tudjuk, hogy na, ezek totál be vannak gőzölve, csak tagadják, már nem lesz izgalmas. Ebben segít az is, ha a folytonos szexuális utalást, ha az nem indokolt, lehagyjuk. Pl.: „Álmaimban ugyanis meztelenül van, és fekszik – általában - alattam, miközben kéjes hangon nyögi a nevem… Na, mindegy!” Ejnye, no. Megpendíted, aztán gondol egyet, és kiszól, hogy „na, mindegy” – itt előre tudjuk, hogy ő vonzódik, csak még tagad, és nem jó, ha a néző akár kívül van a karakteren, akár ÁTLÁT rajta, mert akkor nem éli magát bele. Csak remélni tudom, hogy érthető, amit mondani akarok ezzel. Átélhetővé kell tenni. Ha te vagy benne, és te mozgatod, akkor én is belekerülök, és beszippant a töri. És akkor lesz mágia az írás. Ha csak látok egy srácot, és mindent tudok előre, azt is, amit ő nem – már nem fogok izgulni a történeten.

Utoljára hagytam még egy észrevételt, amit sokszor leírok, ha kritizek. Az ízlésességet. Nagyon fontos. Ettől lesz különleges. Egy mondat bántott benne, vagyis a jóízlésemet, ezeket nem szeretem látni: „Az a karácsony azonban nem emiatt volt emlékezetes, hanem azért, mert amikor kielégülten és rettentő ragacsosan feküdtünk egymáson (…)” A karácsony, meg az egymáson fekvő, éppen elsült és ragacsos férfiak képe így egyben… nálam több pontot is mélyen áthág. Nem szép, nem elegáns, nem ízléses. Több diszkréció, finomság, hölgyeim, és különlegesebb lesz a történet. Nem kell mindent leírni, ejj, mindenki tudja, milyen két férfi szeretkezése a síkosítástól aaaaa… hát a kölcsönös ragacsossá tételig, nah, ez a műfajjal jár, de nem biztos, hogy ezekre ki is kell térni teljes mélységében, főleg nem pl. a karácsonnyal egy kontextusba állítva, ahhoz képest kiemelve.

A történet mindazonáltal egyben volt, lendületes is volt, még ha sietett is, volt alapkoncepció, szerepek, volt egy irány, amin haladtak, és el is jutottak a várható kifejlethez. Kedves volt, szerethető karakterekkel, tetszett a hossza, nem nyújtottad, tetszett a pozitív hangvétel, bár az angst a kedvencem, de aki könnyedre vágyik, az ilyet fog keresni. Megvan ennek a típusú drarrynek is az alkotó- és olvasótábora, teljesen jól hoztad a stílusjegyeket – de én azt tanácsolom, ideje ugrani egy merész fejest, menni fog! :) Ez már nagyon jól meg, ott van benned a több lehetősége – ahogy mindenkiben, idő kérdése minden. És hidd el, csak az első lépés nehéz, utána öröm lesz írni valami olyat, amilyet más nem. Szívesen fogadom a reaktodat.

üdv, dr

Kulcs: 5
Karakterek:2
Cselekmény:3
Történet:3

Üdv, titokzatos második író!

Nos, először a pontokat írnám le, utána véleményezek.

Kulcs:4
Karakterek:2
Cselekmény:1
Történet:2

Szóval, először is a kulcs. Nagyon jól felhasználtad, arra építetted az egész történetet. De a történet folyamán, szerintem túlságosan sokszor és agresszívan hangsúlyoztad, az egy kissé szúrta a szemem. De semmi más kivetni valót nem találtam.

Karakterek. Szeretem a slash történeteket, de én is kissé lányosnak találtam őket. És nem voltak teljes egészében felépítve, hiányzott egy-egy miért a történetből. Igaz, írtad, hogy OOC karakterek lesznek benne, amivel nem is volt baj, csak éppen számomra az maradt ki, hogy mi változtatta meg őket ennyire.

Cselekmény: Alapból nem szeretem, ha egy történetet két különböző szemszögből írják, maximum akkor, ha terjedelmesebb fejezetként váltanak szemszöget. Itt minden váltás túl hamar történt, számomra nem volt mindig egyértelmű, hogy kinek a szemszögéből van, és mielőtt kibontakozhatott volna valami, máris valaki más bőrében találtam magam. Káosz volt az egész.

Történet: Bevallom, én is csak a tartalom miatt adtam plusz 1 pontot rá, mert azzal tényleg nagyon felkeltetted az érdeklődésemet. Sajnos csak az volt ilyen fényes, de szerintem, ha lett volna rá időd, jobban megírod. Időre nagyon nehéz írni, és lehet, hogy nem is voltál a legjobb passzban, szóval azt javaslom, mivel az alapötlet nagyon jó, ülj le még egyszer és mindenféle nyomás nélkül írd meg újra, részletesebben, kidolgozottabban és hosszabban.

Remélem, nem bántottam meg senkit, és hidd el, én is csak segíteni akarok neked ezzel a kritikával, kedves író :)
Jenny

Kulcs:5
Karakterek:5
Cselekmény:4
Történet: 4

Szia!

Értékelésem:

Kulcs:4
Karakter:4
Cselekmény:5
Történet:4

Köszönöm, hogy olvashattam!