Kedves Író!
Örömmel láttam, úgy a történet harmadánál, hogy újabb Draco/Charlie párosra van kilátás. Különlegesek, mert Charlie-ról Rowling keveset árult el, és Dracóhoz illik a sárkányokat szelidítő férfi keménysége, ereje.
Bevallom, a párostól eltekintve, nem teljesen pozitív a benyomásom a novelládról, főleg azért, mert sok helyen egyszerűen nem értettem, miről, kikről beszélsz. A tükör a horcruxszal érdekes, új ötlet, de mire kiderült, hogy horcrux, hogy tükör, és Regulus, addigra kitéptem a hajam az állandó célzástól, ami csak a titokzatosságot növelte, számomra elviselhetetlen szintre. Zavart, hogy nem értem, kihez beszél, mit rejteget, és miért. Ami az elején apró titok, az a történet második felére már idegesítő rejtély.
Nehéz eldönteni, hogy a csapatodnak megfeleltél-e, de ha a műkincskereskedő Dracót, aki egész napo ivott, és más munkát nem végzett, elfogadtam, akkor a tiéddel sem tehetek másképp. Draco elment a rezervátumba, hogy ott tárgyaljon a vezetőkkel, de igazi munkát nem végzett. Nem tudtuk meg még azt sem pontosan, ki és miért vezényelte oda. És miért kényszeríthetik másfajta munkára, ha ebben megbukik. Csak azért fogadom el, mert legalább azt láttuk, hogy hol dolgozik, és mit kellene csinálnia, ha képes volna rá.
A kulcsod ötletes, leszámítva az idegbajomat, amit a túl sok célozgatás okozott.
A karakterekről nehéz mit mondani. Narcissa hűvös, merev, majd öngyilkos. Charlie elutasító szakmailag, de emberileg segítőkész, és ez utóbbi a Weasleykre jellemző. Draco egy roncs. Horcruxszal beszélget, utálja az anyját, és alig érzékeli a környezetét, annyira megtörték az események.
A cselekmény valójában érzéshalmaz inkább. Adtál támpontokat: a temetés, a rezervátumba érkezés, az öngyilkosság híre, a kúria szétátkozása, majd a Charlie-tól való búcsú, végül a visszatérés. És ezeket beborítják Draco gondolatai, érzései, és a múlttal való küzdelme.
Tulajdonképpen sokkal jobban tetszett volna, ha világosabban fogalmazol. A tükör rejtélye, az, hogy zavarosan írtad le, pontosan mi is történt Lucius halálakor: Narcissa hogy temethette el pont akkor Bellát, amikor a többi halálfaló épp megölte a férjét és megerőszakolta a fiát? és itt: "Neked mondtam el azt is, hogy megfenyegetett. Minden egyes alkalommal. Amikor sötét billog került rám, magukhoz égetve engem örökre, egy félreeső zugban a fülembe suttogta, hogy egyetlen rossz lépés, és elkér játszadozni. És tudtam, oda is adnának neki. Ha nem a Nagyúr, az apám mindenképpen." Ki fenyegette meg Dracót? A billoggal Voldemorthoz kötődött, nem? De akkor miért a többesszám? És kinek adnák oda Dracót eljátszadozni vele?
Valószínűleg az én hibám. Lehet, hogy a többi olvasód pontosan érti, mire gondoltál, mikor ki mit tett. De én sajnos nem, és ez alaposan elrontotta az élményt.
Őszintén kívánom, hogy a soron következő kritikák lelkesebbek és dicsérőbbek legyenek, mint az enyém, mert látszik, hogy időt szántál a történet megírására, és komolyan vetted. A hangulat az elejétől kezdve végig megmaradt, kitartottál, és a Charlie-val közös jelenetek viszonylagos könnyedsége ellenére sikerült Dracót majdnem a legvégéig tragikusan szomorúnak, elveszettnek ábrázolnod.
További sok sikert kívánok a kihíváson!

A pontok:
1. IGEN (bár alig)
2. Kulcs: 4 pont
3. Karakterek: 3 pont
4. Cselekmény: 4 pont
5. Tetszés: 3 pont

Kedves Író!

Aludnom kellett erre a történetre egy jó nagyot és még egyszer elolvasni, hátha megértem, de a véleményem nem sokat változott második nekifutásra sem. A balladai homály jó dolog, te azonban itt egy picit átestél a lónak arra a bizonyos túloldalára – Legalábbis én így éreztem.

A kulcspárod történetének elején szerepelt egy Max Payne idézet. Mikor első olvasás után visszapillantottam a te történeted elején lévő idézetre nagyon meglepődtem, olvasás közben valamiért végig az a benyomásom volt, hogy itt láttam azokat a bizonyos nyitó sorokat. A jelenet-szilánkok, amiket megmutattál nekünk épp azt a daraboltság érzetet adták nekem. Mintha egy összetört, hiányos tükörből próbálnám kibogarászni a nagy egészet, ami csak nehezen áll össze. Félre ne érts, nem volt ezzel semmi gond, ez is egy stílus, ráadásul biztos vagyok benne, hogy sokaknak felcsigázza az ilyesmi a kíváncsiságát. Kezdetben nekem is nagyon tetszett, teljesen lenyűgözött, hogy milyen jól visszaadod az idézeted hangulatát (amiről később kiderült, hogy nem is ehhez a történethez tartozott… ^^”) de egy idő után számomra zavaróvá vált. A sok elhallgatástól olyan lett az egész, mint egy akvarell, amit kinn felejtettek az esőben. Elmaszatolódott és mázgás; egy érdekes kép, ami annyira elkenődött, hogy már nem lehet rendesen megcsodálni.

Annak viszont nagyon örültem, hogy egy újabb Charlie/Draco történetet olvashattam. Azt hiszem, kezdem megkedvelni ezt a párost. Valahogy lassan egészen megnyer magának a csapatotok ezzel az ötlettel. :)
Nettől eltekintve azonban mind a csapatoddal, mind pedig a kulcsoddal bajban voltam. Kicsit még mindig úgy érzem, hogy nem fair „nem”-et mondanom a csapatodra, hiszen a műkincs kereskedős történetben is megadtam a pontot, igaz éppen csak. Ott viszont legalább kiderült, hogy Draco mit is kellene, hogy dolgozzon (bár tény, hogy valójában nem sokat dolgozott a történet közben…) itt viszont számomra még második olvasásra is rejtély maradt, hogy akkor most tulajdonképpen egyáltalán kinek az alkalmazásában áll. A Minisztériuméban? Vagy a Gringotts a megbízó? Számomra ez meglehetősen homályos foltja volt a történetnek, ráadásul Draco nem is igazán próbálkozott a tárgyalással, inkább egy ijedt, érvek nélküli gyerek módjára próbálkozott valami könyörgés félével. De ha a másik esetben igent mondtam, akkor úgy érzem, itt is illik ezt tennem.
A kulcsod ellenben nagyon tetszett, sejtettem végig, hogy egy tükör az a bizonyos rejtegetett dolog és a történet is nagyon találó és egyedi lett, amit köré szőttél. Jó volt, csak épp ahogy sok minden más esetén itt is kicsit eltúlzottnak éreztem azt a bizonyos balladai homályt. Mire bármi kiderült már hatszor magamra kellett parancsolni, hogy ne ugorjak a végére, csak várjak türelemmel hátha mégis választ kapok végre. ^.^”

A karaktereiddel csak azért vagyok bajban, mert ez egy Malfoy kihívás, ahol elvileg Dracó kellene, hogy a középpontban legyen, ő azonban a történet nagyobb részében szinte teljesen lelketlenül viselkedik. Sodródik, szenved… Van. Nem sokat fog fel maga körül, egy ponton még az is megfordult a fejemben, mikor már kezdett körvonalazódni a horcrux-dolog, hogy a saját lelkének darabkája van abban a tükörben, azért olyan élettelen a valóságban.
Carlie viszont nagyon tetszett, főleg az a kettősség, ami a szakmai és a magánéletében mutatott oldalát jellemezte. Nagyon tetszett, ahogy Dracót is próbálta gyógyítgatni és nem fordult el tőle, épp úgy, ahogy a sérült sárkányoktól. Nagyon szépen ábrázoltad őt és akkor itt arra is megragadnám az alkalmat, hogy kiemeljem, mennyire tetszett, mikor a történet végén a sárkányokról írtál.
„Egy apró walesi zöld szárnybontogatását figyeltem. Kínai gömbsárkányok repkedtek felettünk hangtalanul, de a pici walesi zöld esetlenül totyogott, szárnyát nehezen bontogatta. Hosszú csontjai körül bőrlebeny feszült meg, átütött rajta néhány dermesztő, halványsárga napsugár. Belülről kifelé zöldült, mintha a Nap közvetlenül mögé bukott volna le, és félénken átsandított volna, ahol lehetett.” >> Ez a bekezdés a kedvencem lett az egész történetből, egyszerűen levettél vele a lábamról. * - * Nagyon szeretem a sárkányokat, te pedig gyönyörűen mutattad be őket.

A történet cselekményének szálai eléggé zavarosak voltak, bevallom, még második nekifutásra sem sikerült mindenütt kibogoznom mindent. Az a bizonyos homály… Nem tudom jobban megfogalmazni az érzést, ami a történet eseményeivel és az egész összbenyomással kapcsolatban bennem maradt, mint azzal a bizonyos akvarelles hasonlattal, amit fentebb leírtam.

Mindezek ellenére azonban köszönöm, hogy olvashattam. Még mindig kicsit zavarodott vagyok a történet bizonyos pontjaival kapcsolatban, de azért összességében kellemes élmény volt olvasni. A stílusod olvastatta magát, talán ha kevésbé akartál volna titokzatoskodó lenni még jobban élveztem volna. :)

Puszi,
Hana Neko

Csapat: Igen (bár eléggé rezeg a léc, szerintem te is érzed)
Kulcs: 5
Karakterek: 4
Történet: 3
Tetszés: 3

Kedves Szerzőtárs!

Elmondhatatlanul nagy vigyor ül a képemen, hogy megint egy Charlie/Draco történettel leptetek meg minket. :3 Nagyon szeretem ez a párost és egyre inkább feléled bennem a remény, hogy talán elszaporodnak a magyar írások a merin is. :)
Szép történet volt, az elején picit hiányoltam a párbeszédeket, elég száraz volt így a szöveg, de a vége felé már határozottan tetszett a stílus. :) Igazán ott nyertél meg, mikor a végén nagyokat pillogva rájöttem, hogy az egész tulajdonképpen egy elvél volt(? Remélem nem értettem félre a dolgot, mert ez tetszett benne a legjobban. XD)
Draco elveszett volt, Charlie viszont pont az a magabiztos, rendíthetetlen sziklaszirt, akibe bele lehet kapaszkodni, nagyon élveztem olvasni azokat a részeket, amikben ő is szerepelt. :)

Köszönöm az élményt!
Rii chan

Kedves Író!

Éljen Charlie! Imádom a karakterét, annyira férfias, védelmet, oltalmat nyújtó :)

csapat: igen, bár ez nem igazán munka volt, ami Draco csinált

Kulcs: 4 pont
néha nem értettem, hogy tükörről van szó, és milyen horcrux lenne ez? Nyolcadik?

Karakterek: 4 pont
Draco isteni, vitathatatlanul érthető, átérezhető vele minden mozzanat. Charlie lehetne egy picivel hangsúlyosabb, ha már vele hozod össze a végén. (és bevallom, én Ő-nek Luciust gondoltam a végéig)

Cselekmény: 4 pont
Simán megállhattál volna ilyen plusz ötletek nélkül is, Narcissa halála után összejöttek volna szépen. Ez a tükörbe zárt sötét varázslat elég fura gondolat, de mintha hasonlót (új horcruxot) olvastam volna. Azt nem értem, hogy miért Regulus? És mi történt Bellával?

Tetszés: 5 pont
mindentől függetlenül, imádom az angstot, imádom Charliet, pont ilyen hangulatom van, mint Dracónak, szóval tetszett!
Leginkább a temetési rész, meg az, ahogy a varázsvilág képmutatásáról írsz :) Egyeket hiszünk, gondolunk.

Köszöntem, alig várom a Nevedet!
Mariann, Kritika Klub tag
(megtalálsz minket a Merengő Fórumán!)

Kedves Író!

Íme a pontjaim:

Csapat: Nem
Sajnálom, de ez a történet kisebb arányban szólt a munkáról, mint kellett volna, én inkább egy mozaikdarabnak éreztem a munkáját az igazi cselekményhez képest.

Kulcs: 4 pont

Ötletes megoldás, és végig nagyon sejtelmes maradtál, viszont talán már túlzottan is, kár, hogy ennyire a végén derült ki. Ezt a kérdést jobban körbe kellett volna járni, bővebb magyarázattal szolgálni.

Karakterek: 5 pont
Szeretem, ha egy fanficben Dracónak ezt az oldalát mutatják be, pláne, ha ennyire átérezhetően, viszont a törés-zúzás kicsit már sok volt nekem, a kúriában voltak olyan mondatai, amiket kevésbé éreztem "dracósnak". Narcissa halála valahol várható, tragikus végkifejlet volt. Lucius pedig Draco gondolatain, emlékein át nagyon karakterhű lett, öröm volt olvasni. :) Charlie esetében könnyebb dolgod volt, hiszen nem ismerjük túlzottan. Én nagyjából így képzelem el, ez a mondat pedig telitalálat: "Apa mindig ezt mondogatta. Nincs olyan baj, amit ne lehetne egy teával helyre billenteni". :)

Történet: 4 pont

Örültem volna, ha a Regulusos részt jobban kibontod, de nyilván a kötött szószám is akadályozhatott ebben. Az egyértelmű számomra, hogy nem ma kezdted az írást, a történet gyönyörűen megfogalmazott, logikailag, cselekmény szempontjából egy nagyon összeszedett mű lett. :) Ezek után nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, nagyon tetszett, egyedül a munka háttérbe szorulását sajnálom.

Tetszés: 4 pont

Tetszetős történet volt, a munka az, amit hiányoltam belőle, ezért nem tudok ide maximális pontot adni, hiszen mégiscsak ez volt a kihívás fő témája. Viszont, ha "letakarjuk" ezt a kritériumot, akkor egy összeszedett, jól felépített novellát kapunk, gyönyörű megfogalmazásban. :)
Öröm volt olvasni, gratulálok, sok sikert és magas pontokat kívánok! :)

mrsppiton, Kritika Klub (a Merengő fórumán megtalálsz minket)

Kedves Író!

Van az a történet, aminek már az első soraiból leszűröd, hogy igen, te ezt szeretni fogod. Ezt gondoltam, amikor elkezdtem a történeted, de tévedtem. Nem szerettem, egyenesen imádtam! *-* A hangulata hatott rám, az E/1 szemszög a szívemhez szólt, teljesen megérintett ez a történet. Szinte végigbőgtem, vagyis csak attól a bekezdéstől, ami úgy indult, mennyire utált mindent. Már előtte is kapirgálta a torkomat a sírás, de itt kibuggyantak a könnyek, nem is értem, miért érintett az egész ilyen érzékenyen. (Oké, köztudott, hogy egy érzékeny liba vagyok, ma meg lehet, hogy valahogy extrán az. :’D)

Kilóra megvettél, és igazán meg sem tudom magyarázni, tényleg csak a stílusoddal. Annyira egyszerű, de mégis gyönyörű, fennkölt, de nem csicsás, nem erőltetett, nagyon gördülékenyen és szívhez szóló, van mélysége, nem voltak üresjáratok, nem hagytál magad után kérdőjeleket, pusztán csak egy szomorkás kis mosolyt, némi könnyekkel és egy elégedett sóhajjal. Igen, ez kellett most nekem, köszönöm!

Biztos vannak hibái, én meg vak vagyok, de nem érdekel, bogarásszák és emeljék ki mások ezeket a hibákat, számomra nem léteznek, pedig hidd el, nem tudom, ki vagy (jó, tippem persze lenne), csak a történetet látom, nem az írót mögötte. Szeretem ezt a párost, Charlie a kedvenc Weasleym, Draco a kedvenc Malfoyom, ráadásul mindkettőt számomra nagyon szerethetőre írtad, mi kellene még nekem egy remek történethez? Ez a szomorkás, kesernyés hangulat pedig annyira illik most a kedvemhez, a kinti időhöz, és ahelyett, hogy még jobban a mélybe taszítana, valahogy mégis felemelt. Nem tudom, mi a titkod, hogyan csináltad, de minden elismerésem, és most az van, hogy ismét megint kevésnek érzek minden adható pontot, minden dicsérő szót, amit csak mondhatok. Nagyszerű írás, nem utoljára olvastam el. Az ilyen történetek után szoktam még inkább azt érezni, mennyire kevés vagyok, mennyire nem tudok írni, de most valahogy ez sem üt szíven, mert többet adtál, mint gondolnád. <3

Köszönöm, hogy olvashattam, sok sikert kívánok Neked!

Szia, Kyra
Kritika Klub tag (Megtalálsz minket a Merengő fórumán ;) )

Pontok:
1. Igen
2. Kulcs: 5 pont
3. Karakterek: 5 pont
4. Cselekmény: 5 pont
5. Tetszés: 5+++++ pont

Kedves Író!

Igen! Úgy érzem, ez a történet nekem született, még a leheletnyi slash ellenére is. Együtt lélegeztem minden egyes sorával, faltam, lekötötte a figyelmemet, érdekelt, lubickoltam a gondosan megfogalmazott szövegben és végigfutott rajtam a libabőr néhány képnél és hasonlatnál. Imádtam, az utolsó karakterig az egészet. Látom fent, hogy nem mindenkinek tetszett ennyire, de engem megfogtál, méghozzá nagyon. Most jöjjenek a pontok:

1. CSAPAT: Nem
Annyira sajnálom, de ez egy kihívás, és következetesnek kell maradnom. Draco nem dolgozott, ez a történet nem erről szólt, ez azonban semmit nem von le az értékéből. Persze, bele lehetett volna dolgozni a munka szálát is, de - gondolom - szószámban sok lett volna, és nem is hiányzott belőle igazán.

2. KULCS: 5/5
Az eddigi legszebb és legeredetibb. Bár én azt vártam, hogy Draco önmagával beszélget valamilyen elmezavar miatt, de a sötét szemeknél gyanakodni kezdtem, de először nem Regulusra, hanem Bellára. Így, ez a fordulat jó sok gondolkodnivalót adott, újból el kellett olvasnom a történetet, és összeraknom magamban a teljes megértéshez. De nem bántam, sőt.

3. KARAKTEREK: 5/5
Draco iskolapéldája lehetne az AU környezetben mozgó könyvhű karaktereknek. Annyira el tudom ezt képzelni róla, és még az is bőven belefér, hogy a hatodik könyvben hasonló lelki törés szélén táncolt, mint ahogy azt írtad. Gyönyörű lett, minden egyes gondolata hihető.
Charles - ezt is imádtam - szótlansága pedig - mint ahogy azt mondani szokás - többet mondott mindennél. Jól kiegészítette Draco kálváriáját, és még a slash miatt sem haragszom, pedig nem vagyok rajongója a műfajnak.

4. CSELEKMÉNY: 5/5
Végig fenntartotta a figyelmemet, még az után is, hogy megtudtam, ki rejtőzik a tükörben. Nem volt fordulatos, de ez nem is erről szólt, viszont felépítésben, sebességben és részletességben tökéletes, nem tudok belekötni. De nem is szeretnék.

5. TETSZÉS: 5/5
Gondolatban tegyél hozzá sok csillagot, megérdemelten. Minden mást elmondtam már fent; nálam eddig verhetetlen. Még egyszer gratulálok, és nagyon szorítok Neked.

Sok szerencsét!
Baylon

Kedves Író!

Mi, olvasók, igazán nem vagyunk könnyű helyzetben, amikor jobbnál-jobb történetekkel kényeztettek minket a kihíváson :)

Megfeleltél-e a csapatodnak? Hát, sokat vacilláltam, de egyet kell értenem Babylonnal és mrspitonnal - elenyésző volt a munka rész.
NEM

Kulcs: engem egészen lenyűgözött, ahogy a kulcsodat használtad, sokkal sablonosabb megoldásra számítottam, így kellemes meglepetés ért.
5 pont

Karakterek: mindkettejüket szerettem, szerintem remekül eltaláltad őket, pedig ilyen drámai élethelyzetben nem könnyű úgy írni valakiről, hogy ne legyen túlságosan melodramatikus. Hiába na, aki tud, az tud.
5 pont

Cselekmény: az a baj az ennyire jó történetekkel, hogy alig adnak munkát szegény olvasónak. Végig fent tartottad az érdeklődésemet, számomra két esélyes volt a sztori a vége, egyáltalán nem tűnt kiszámíthatónak.
5 pont

Összességében ez megint egy olyan történet, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Ez csupán a második általam olvasott történet ezzel a párossal, de ebben a megközelítésben egészen elültetted bennem a csírát, hogy talán szeretnék én még jó Charlie/Draco történeteket olvasni ;)
5 pont

Köszönöm, hogy olvashattalak, remek élmény volt!

lex, Kritika Klub

Kedves Író! :)

1. Megfelelt-e a történet a csapatának? Igent kapsz, de csak mert levettél a lábamról a történettel. Azért lehetett volna benne kicsit több sztahanovizmus. :D
2. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak? 5/5 pont
– Pörfikt. :)
...azt hiszem, már a kulcsfelhasználásodból rájöttem, hogy ki lehetsz. Ennyire eredeti ötletet, és ilyen érdemi felhasználást eddig kétszer láttam kihívás alkalmával. ;D

3. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 5/5 pont
– Ezeket a karaktereket nem Te dolgoztad kik, hanem Rowling, Te csak felhasználtad őket, és szerintem kilopkodtad a rejtett jegyzeteit a párnája alól.

4. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 5/5 pont
– Kétszer olvastam el, másodszorra összeállt.
Logika – pipa
Szerkezet – pipa
Stílus – pipa
Kreativitás – pipa
Doboz papírzsepi – pipa

5. Mennyire tetszett a történet? 5/5 pont
– Istenem, bárcsak tengernyi szabadidőd lenne, és egész nap írhatnál... Nekem! :3

Köszönöm, hogy olvashattam, a papírzsepi-számlát pedig majd benyújtom.
Üdvözlettel:
Clarey
Kritika Klub Tag – Megtalálsz minket a Merengő Fórumán!