Kedves Író!

Jajj, de nagyon-nagyon fogsz engem ezért a véleményért utálni... :( Előre bocsátanám, hogy nem kedvelem a „hozzuk össze a kedvenc könyv/film szereplőnket saját karakterrel” típusú történeteket, eddig sajnos nem volt még szerencsém olyanhoz, amiben ne csalódtam volna nagyot. Ez most sem változott meg, pedig az alapötlet megfogott, nagyjából a történet harmadáig még reménykedtem, de a parti közepetáján már éreztem, hogy ez se az a történet lesz, ami megváltoztatja a szkepticizmusomat ezzel a fic-típussal szemben. Bevallom, csak azért olvastam végig, mert megfogadtam magamnak, hogy idén minden történetet elolvasok és pontozok.
Persze az előítélet csúnya dolog, becs'szó nem pontoztam volna le a történetedet, ha tetszett volna, de sajnos nem így volt. :( Nem tudtál lekötni, tulajdonképpen MINDEN kizökkentett. Mint amikor tanul az ember és igazából bármi mással szívesebben foglalkozna.

Pedig az alapelképzeléseddel nem volt semmi gond. Draco dolgozott, a muglik között, ezzel a csapatodnak tökéletesen megfeleltél, ráadásul a modellkedés tényleg egy olyan munka volt, amit könnyen el tudok képzelni neki. Tetszett ez a megoldás, illett szerintem hozzá, úgyhogy ilyen szempontból semmi gondom.
A kulcsod jelen volt, többször is, bár én nem éreztem kifejezetten hangsúlyosnak. Nagyon sajnálom, pedig volt egy pillanat, amikor megfogtál, a pontot is emiatt a jelenet miatt adom. A Mirage. A szórakozó hely a tükrökkel megfogott, ott éreztem azt, hogy „Na! Itt végre lesz valami, ami nekem való.” Sajnálom, hogy nem sikerült jobban kihasználni azt a helyszínt, pedig nagyon ügyesen kitaláltad.

Ahol igazán elvérzet szerintem a történeted, az Draco karaktere volt. A saját szereplődet inkább éreztem Malfoynak, mint őt, ráadásul még csak férfinek is nehéz lett volna tekintenem a viselkedése alapján. Egy vaskos, erőteljes OOC figyelmeztetésért sikított a dolog, akkor talán nem veri ki annyira a biztosítékot már a legelején az a bizonyos mondat, hogy „Csak azért nem rendezek jelenetet, hogy ne borítsam ki még jobban.” Számomra itt Draco meghalt, mert egy Malfoy soha nem rendez jelenetet. Sajnálom, nekem ezt a picsogó hisztigépet, amivé tetted nem vette be a gyomrom. „Azt hiszem, lassan, de biztosan tényleg nővé változom…” Igen. Azzá tetted, kasztráltad, kicsináltad. Még slash sztoriban, uke szerepkörbe pakolva is férfiasabb Dracókhoz szoktam, mint amilyen ez volt. A végére szinte minden szempontból Kathriene kiskutyája lett. Oké, hogy a szerelem vad és vak és megváltoztatja az embert és egyebek, de… de… erre nem tudok mit mondani. Ha aggatsz rá egy másik nevet, akkor egyszerű, HP világtól független original karakterként lehet lenyeltem volna a dolgot, de Draco Malfoy nevével ez nem megy. Bocsánat.
Ami a saját szereplőt illeti… saját karaktert hozni egy fanfiction kihívásra, mint a történet főszereplője szerintem mindig nagy kockázattal jár. Kathriene nem fogott meg. Sajnálom. Nekem a nagypofájú csini kislányok tragikus múlttal nem jönnek be, ezen túl pedig nem sokat tudtunk meg róla. Az okát annak, hogy miért is lett először drogos, hogy jutott oda vagy valami… Semmi. Igazából végig azt éreztem, hogy épp csak nincs a homlokára tetoválva a „Mery Sue” felirat, a tipikus „unszimpatikus-mégis-varázsütésre-beleszeret-a-főhős-és-aztán-kiderül,-hogy-mégsem-olyan-rossz-ő-csak-épp-meg-nem-értett-szegény-szomorú-sorsú-szerencsétlen” karakterek díszpéldánya lett. Persze ez ízlés kérdése.

Ami a cselekményt illeti…
Először is rengeteg kérdést hagytál megválaszolatlanul már az alapoknál. Az rendben, hogy AU, hogy Draco megölte Voldemortot. De hol van Harry? Miért és hogyan jutott idáig, ha egyszer azt írod, hogy halálfaló volt? Miért száműzték a tettéért? Gyilkosság rendben, még a kettős árulás részét is megértem, de akkor is… Nekem ez így túl sok kérdés volt, nem állt össze a dolog, hogy akkor most mi is van. Egyáltalán mi van Harryvel? Oké, hogy ő a történet szempontjából lényegtelen, de legalább egy fél mondat erejéig annyit elárulhattál volna, hogy létezik-e egyáltalán, vagy bú vagy bá?
A másik pedig… Drog és alkohol? Gratulálnék, ha szkeptikus hangulatomban lennék, de inkább csak a billentyűzetet fejeltem le. Az nem gond, hogy sablon. Lenyelem, mint egy korábbi történetnél már említettem, engem az ilyesmi még vonz is, mert mindig kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle az író. Sztárocskák, akik titokban a csillogó látszat mögött lecsúsznak. Oké. De azért egy kis utána olvasás nem ártott volna, mikor már a kokain is előkerült kezdtem gondolkodni, hogy na vajon mikor mondja fel a szervezetük a szolgálatot. Pia plusz többféle drog… Szerencsére ilyen téren nincs semmiféle személyes tapasztalatom, de ez számomra irreális eltúlzása volt a dolognak, csak a fejemet tudtam rajta csóválni, elhinni nem. Főleg, hogy ez HÓNAPOKIG így menjen.
A vége meg derült égből villámcsapás. Ha szereti, miért csalja meg? Oké, hogy Draco nem hallgatja meg, mert nem akarja, de valami magyarázat nekem nagyon hiányzott. Vagy legalább valami előjel, hogy ez fog jönni. Így nem áll össze. Nem veszem be. Egyszerűen nem. Nagyon sajnálom. :(

Gondolom te is érzed, hogy ez nekem nem jött be. Nagyon sajnálom, ne vedd a szívedre, mert alapjaiban az ötlet egy original történet esetében nagyon is megállná a helyét, voltak jó elgondolások az egészben, gyönyörű leírások a vége felé, amik rettenetesen tetszettek. Ott éreztem azt, hogy ha végig ilyen lett volna a történeted, akkor biztos megfogott volna a stílus.
De egészében véve ez mégsem az én világom, egyszerűen nem én vagyok az az olvasó, aki az ilyesmit értékeli. Ez van, remélem, azért lesznek mások itt a Kihíváson, akik kevésbé lesznek szőrösszívűek a véleményezésnél.

Puszi,
Hana Neko

Csapat: Igen
Kulcs: 3
Karakterek: 0 (Sajnálom. Ez a tutyi-mutyi, picsogó Draco nálam teljesen kiverte a biztosítékot. -.-’)
Cselekmény: 2
Tetszés: 1

Kedves Hana Neko!

Sajnos a 0 pontot nem tudjuk elfogadni, mert a szabályzat 1 és 5 pont közötti értékelést kér az olvasóktól.

Szeretnék tőled és a történet szerzőjétől is elnézést kérni itt, mivel eddig eltérő információkat közöltünk a pontozásról az oldalsó sávban és a hivatalos szabályzatban. Ez az én figyelmetlenségem volt, nagyon sajnálom, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hoztalak.

Ugyanakkor az olvasói szabályzat az, amely meghatározza a hivatalos szabályokat, ezért kérlek, egyeztess velünk a pont(ok) módosításáról. Erre most kivételes esetként módod lesz.

Köszönöm szépen és még egyszer elnézést kérek!
Heteira

Kedves Író!
Hamarabb olvastam el a novelládra érkezett kritikát, mint magát a történetet, és az alapján sokkal roszabbra számítottam.
Valóban, az OOC figyelmeztetés elkelt volna, mert ennek a Dracónak köze nincs a rowlingi világban megismerthez. És ez még nem is lenne baj, ha az eseményekben, ami miatt ez bekövetkezhetett - mert hát mégis felnőtt, változhatott valamennyire -, látnék némi logikát. Ám az, hogy a varázsvilágból száműzik, mert megölte Voldemortot, teljesen alaptalan háttér. Ilyen nem történne meg, vagy ha egy idióta miniszter mégis ezzel próbálkozna, jönne Harry, vagy a többi hősi lelkű, igazságbajnok griffendéles, és megakadályoznák. Nálam itt sántított az egész, az, hogy ezek után Draco mennyire furcsán, hozzá nem illően viselkedett, már nem rázott meg annyira.
Tulajdonképpen két modell-sztárocska drogos, üres kapcsolatát mesélted el nekünk, ami nem is végződhetett happy enddel. Az viszont a dicséretedre elmondható, hogy bár az alappal voltak gondjaim, kitartottál a karaktereid mellett. Draco nem esett át váratlan jellemfejlődésen, ugyanolyan arrogáns, ostoba, öntelt és szerencsétlen maradt végig. Kat hisztis lány, drogos múlttal és jelennel, aki úgy próbál sikereket elérni, hogy félreteszi a józan eszét, a méltóságát és a reaálitásérzékét. Vannak ilyenek, bizonyára nem is kevesen.
A karaktereid közül a fotós Merien és főnök Trapt is tetszettek, a maguk módján. Érthető, ha a fotós nő először próbálja segíteni Dracót, ám egy idő után már nem tud és nem is akar közel kerülni hozzá. Trapt pedig végig főnökként viselkedik, még amikor részeg is.
A cselekmény ment a maga útján. Az első, utálkozós jelenet életszerű volt, az már kevésbé ,hogy Draco szerelmesnek képzeli magát, csak mert lefeküdt a nővel, bekábítózva. A drogos érzések, jelenetek leírása átélhető volt - vagy csak azért gondolom ezt, mert soha nem próbáltam ilyesmit -, és a végső, halált hozó jelenet is jól sikerült. Kár volt megölnie Traptot, de ennyi gyógyszerrel a szervezetében az is csoda volt, hogy odatalált az épülethez.
A csapatnak megfeleltél, Draco mugli közegben dolgozott és élt.
A kulcsodat nem találtam elég erőteljesnek, de megjelent néhányszor, különböző körülmények között. Ha nem tudom, hogy a tükör a kulcsod, a portré jutott volna még eszembe.
Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem hiszem, hogy többször is elolvasnám. Draco nem volt Draco, márpedig ez elvileg egy Malfoy Kihívás. A történet maga viszont - a témáját tekintve - nem lett rossz. És bár Kat karakterén még bővíthetnél, javíthatnál, látszik, hogy van érzéked a saját szereplők alkotásához.
További sok sikert kívánok!

A pontok:
1. IGEN
2. Kulcs: 2 pont
3. Karakterek: 3 pont
4. Cselekmény: 4 pont
5. Tetszés: 3 pont

Kedves Író!

Nem igazán tudom, mit is kéne gondolnom. Aludtam rá néhányat, de így sem lettem sokkal okosabb, szóval úgy döntöttem, nekiállok pontozni, mert már torlódnak a sztorik felfele.

1. Csapat: IGEN
Szerettem, hogy Draco modellként dolgozott, illett hozzá.

2. Kulcs: 5/5
Tudod, hogy miért? A jelenet miatt, mikor egymással szemben ültek. Nem is azért, hogy egyszerre mozdultak, hanem egyszerűen láttam őket magam előtt, ezüstbe és fehérbe öltözve, ahogy ragyog a bőrükön a holdfény, hidegen, üresen, tükröződve, olyan emberekként, amiknek semmijük nincs, csak reagálnak, egyszerű válaszok egyszerű vágyakra, és csak léteznek.
Elvégre a tükörnek még saját színe sincs igazából.

3. Karakterek: 2/5
Itt azért már bajban voltam, elvégre ez egy Malfoy kihívás, itt pedig csak Draco az, akire támaszkodni lehet, minden más OC.
Merien kedves karakter volt, Trapttal nem volt különösebb bajom. Elvoltak a saját kis dolgaikkal, meg én is az enyéimmel, így jól megfértünk egymás mellett.
De Kathriene... Még csak kifejezetten érzelmeket sem váltott ki belőlem. Meg sem akartam ütni, vagy ilyesmi. Egy hisztérika, egy semmirekellő, drogos céda, de... Mint a légy a pálinkában. Zavaró, mindig van egy bontatlan üveg. Olyan félredobható.
Draco meg... Nem Malfoy. Egyszerűen csak jött és puff, hogy ő szerelmes, nem tudtam hová tenni. Az egész karaktert nem tudtam hová tenni. Olyan tehetetlen volt, szerencsétlen és... nem is tudom. Nem bántam volna az egészet, ha megértem miért és hogyan jutott idáig, de nem értettem meg.

4. Cselekmény: 3/5
Pontosan azért, mert nem értettem Draco viselkedésének miértjét. Lehet, hogy azért, mert meg kellett csonkolnod a szószám miatt más javára, lehet, hogy nem is gondoltál rá, de... de annyira kellett volna!

5. Tetszés: 3/5
Még nem tudom, mit gondoljak róla. Bár azért ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy soha nem akarok drogozni.
Remélem a későbbiekben olvashatok még tőled, talán ennek egy kibővített változatát.

heloise

Kedves Író!

Íme a pontjaim:

Csapat: IGEN

Kulcs: 4 pont
Tetszett, ahogy beépítetted, kicsit háttérbe szorult, de benne volt, ez vitathatatlan. :)

Karakterek: 3 pont
Draco karaktere nagyon zavaróan OOC lett, emellett nem tudok elsiklani, viszont tetszettek a gondolatai a száműzetéséről és a vágya a régi élete iránt. Ennek ellenére nem tudok több pontot adni, mert bár a többi szereplőre semmi panaszom nem lehet, de mivel ő a főszereplő, ezért tőle/róla értelemszerűen többet vártam.

Cselekmény: 4 pont
A karakteridegenség ellenére jól végigfutott a cselekmény, ha a végét, a megcsalást és a magyarázatokat jobban kibontod, még jobb lett volna.

Tetszés: 3 pont
Kevésbé éreztem közel magamhoz ezt a történetet, számomra Draco már-már túlságosan zavaróan kifordult magából. Összességében tetszett is meg nem is, voltak jó momentumok, ha Draco "dracósabb" lett volna, akkor sokkal jobb pontokat tudtam volna adni - tudom, sokat emlegetem, de úgy érzem, tényleg nagyon sok múlt a karakteren. Az ötlet viszont tetszik, ahogy a megfogalmazás is. :)
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, sok sikert és magas pontokat kívánok!

mrsppiton, Kritika Klub (a Merengő fórumán megtalálsz minket)

Kedves Szerző!

Hajaj, de nem fogsz szeretni engem ezért a véleményért! Megint csak, és már nem először a kihíváson, egy hihetetlenül jó ötlet elcsúszott az időhiányon, vagy valami máson (szerintem például néha a szólimit is akadályozó tényező, de erről persze nem az írók tehetnek). Itt is valami hasonló történt: annyira szép és eredeti lehetett volna, de nem lett. Hiába igyekeztem, hogy tetsszen és érdekeljen, nagyon nehezen ment. Pedig jól indult, de nekem már az elején elvágta magát Kathriene-nek a nevével: miért nem lehetett csak simán Katherine, vagy bármi más? Olyan fellengzős lett így... de nézzük sorban:

1. CSAPAT: Igen
Persze, hogy igen, és még mekkora! Igazán illik Dracóhoz a modellszakma, és fontos szerepe is játszott az életében.

2. KULCS: 4/5
Ismét... ha nem tudom, hogy a tükör a kulcs, nem jövök rá; így viszont nagyon szépen, és érdekesen volt beleszőve a történetbe. Ennek ellenére azért a négy pont, mert nekem nem volt "egész" ez a tükörszimbólum, főleg Kathriene karaktere miatt.

3. KARAKTEREK: 3/5
Sajnálom... de nem. Draco volt valamilyen, de köze sem volt a könyvekben megismert énjéhez, és semmi, egyáltalán semmi fogódzót nem kaptunk ahhoz, hogy mi történt vele. Persze, az a Voldemortos szál... inkább még több kérdést vetett fel vele kapcsolatban, amik megválaszolatlanul csak még frusztrálóbbak maradtak.
Kathriene pedig, mint ahogy már a nevénél is említettem, túl sok és túl mű volt. Mary Sue, a legeslegjavából. Szeretni értelemszerűen nem tudtam, de a történetbeli szerepe nyomán az utálat sem jött elő - csupán az, hogy bosszantott.
A három pontot pedig Merien miatt éreztem jogosnak - ő igazán szeretnivaló lett, a hőse a történetnek, és vele kapcsolatban éreztem sajnálatot, amiért Draco úgy bánik vele, ahogy, és vártam a fordulópontot, ami nem jött. Ő tetszett.

4. CSELEKMÉNY: 3/5
Nem tudtam követni Draco logikai lóugrásait. A hangulata szeszélyesebb volt, mint egy terhes nőé, és pontosan azt sem értettem, hogy miért is nyúlt végül a drogokhoz. Valahogy az egész lógott a levegőben, rááadásul - a megítélésem szerint - Dracónak nem volt szüksége arra, hogy Kat "megmentse". Csupán kellett volna egy nagy beszélgetés Meriennel, és helyrebillen a lelkivilága. Kat apropóján pedig az nem jött le, hogy miért is szeretett bele Draco. Mert utálta, aztán dögös volt és kihívó, aztán szerette. Igen, és?

5. TETSZÉS: 2/5
Tényleg ne haragudj rám, nagyon sajnálom. Ez nem az én sztorim, nem nekem lett kitalálva, és ha csak úgy, valahol szembetalálkozok vele, félbehagyom, és nem véleményezem, mert nem az én világom, de mivel elhatároztam, hogy végigkövetem a kihívást, ezért ez a kritika. Megígérem Neked is, hogy amint felfedik, ki vagy, olvasok Tőled, és szép véleményt hagyok.

Sok sikert!

Baylon

Kedves Író!

Ez a történet nem dráma, ez egy hisztifolyam. :( Ráadásul sajnos, előre látható véggel is.

Csapat: igen, a modell illik Dracóhoz, az rendben volt.

Kulcs: 4 pont
néha elég átvitt értelmű, de jó a felhasználás.

Karakterek:
2 pont
Az OOC figyelmeztetés lemaradt, pedig ez nagyon az! Draco egy hisztis kiscsaj végig, siránkozik, utálkozik, gyerekes, és első szóra elhisz mindent, amit ez a lány mond neki. A mardekáros tudását valahová nagyon eltemetted, és mi ez a mondat arról, hogy ő győzte le Voldemortot???
Merien és Charles olyan volt, amilyennek várható egy divatfotós meg a főnök, semmi meglepő nem volt bennük.
Kat-tal van az a problémám, hogy én őt nem látom valakinek, csak egy szép babának, aki fűvel-fával lefekszik a sikerért. És ezt Draco tudja is róla, de a szex, meg a drog miatt beleszeret, ezt gondolod? Halálig? Nem túlzás ez egy picit?

Cselekmény: 3 pont
Klisé, annyira tudtam, hogy lesz a végén a szex.

Tetszés:
2 pont.
Nem. Az elején hisztifolyam, aztán akaratok csatája, drogos szex, hűtlenség, verekedés, mintha egy hálivúdi filmet néznék.
(és ilyenkor örülök neki, hogy én nem szoktam tévézni) Gyors is volt, Malfoytalan is.

Mariann, Kritika Klub tag
(megtalálsz minket a Merengő Fórumán!)

Kedves Író!

A csapatodnak egyértelműen megfeleltél, ez nem is kérdés. A kulcsodat egyedien és ötletesen használtad fel, nem toltad az arcunkba, de ott volt végig, tetszett.

A karaktereiddel viszont már meggyűlt a bajom. Elhiszem, hogy Draco kifordulhat önmagából, hiszen száműzték, megfosztották a mágiájától, megalázták, stb. Mondjuk azt nem értem, ha megölte Voldemortot, akkor miért ezt az ítéletet kapta? Hogy lehet, hogy ő ölte meg? Miért fordult el emiatt Cissy tőle? És még sorolhatnám a kérdéseimet, sok mindent megválaszolatlanul hagytál, de most még kanyarodjunk vissza Dracóhoz. Szóval oké, egy ripacs lett, a sztármodellek rigolyáival, hisztijével, jó, lenyelem. Utálta Katet, egyenesen rosszul volt tőle, de aztán meglátta, mennyire szép, és halálosan beleszeret? Ennyire sekélyes lenen a mi Draco Malfoyunk? Oké, férfi, persze, hogy megkívánja, de ez a nő semmi egyebet nem nyújtott, ami miatt meg lenne alapozva ez a sírig tartó szerelem. Arról nem beszélve, hogy Kat rettenetesen irritáló volt a számomra, ütném, borulna, de gondolom tudatosan írtad ilyenre. Draco hangulatváltozásait más is említette, nem ismétlem őket, engem sokkal inkább zavart, hogy nem igazán kaptunk választ a miértekre, nem láttam megalapozottnak, hogy ennyire összetörik majd végül. Tudtad, hogy a történet végén ide szeretnél majd eljutni, de mégsem a kellő alapossággal vitted végig ezen az úton. A többi szereplőd teljesen kiszámítható volt, felületesek, nem volt bennük semmi váratlan, ahogy igazán a cselekményben sem, pedig egyáltalán nem lenne ez rossz történet! Az elején nagyon megfogtál, ott még tetszett a cselekmény, Draco gondolatai, a stílusodat pedig kimondottan élveztem, de aztán valahogy ellaposodott az egész, szomorú is lettem emiatt.

Összességében nem esett nehezemre olvasni, pusztán csak azt sajnálom, hogy körülbelül a történet felétől... nem is tudom, talán elkezdtél kapkodni? Kevés volt már az idő? Ott érzek egy lefelé ívelést, bár igaz, akadtak a történet második felében is szép gondolatok, de ez már nem volt elég, hogy visszanyerd a csodálatomat, sajnálom.Engem a sablonosság nem szokott zavarni, így nem bántam, hogy Draco rajtakapta Katet, de ami utána jött az zavart, nem is tudom igazán megmagyarázni, valahogy nem logikus, picit erőltetett, és ez bosszantott. Csak kérdőjelek villogtak bennem, miért? miért? MIÉRT? Remélem, kibővíted majd (érdemes!), és akkor kapok majd válaszokat. Ha így lesz, el fogom olvasni, rám számíthatsz.

Köszönöm, hogy olvashattam, sok sikert kívánok Neked!

Szia, Kyra
Kritika Klub tag (Megtalálsz minket a Merengő fórumán ;) )

Pontok:
1. Igen
2. Kulcs: 5 pont
3. Karakterek: 2 pont
4. Cselekmény: 4 pont
5. Tetszés: 3 pont

Kedves Szerző!

Megfeleltél a csapatodnak?
IGEN

Kulcs: elégedett voltam a felhasználással. Én is láttam magam előtt a jelenetet, amikor a holdfényben egymással szemben ülnek, tetszett.
4 pont

Karakterek: vesszőparipám, az OOC figyelmeztetés. Több történetnél és hiányoltam a kihívás során, és ez sajnos sok pontlevonást tud eredményezni a karakterértékelésnél. A többiek elmondták, hogy mi volt a baj Dracónak ezzel a verziójával, úgyhogy nem ragoznám tovább.
2 pont

Cselekmény: attól a résztől kezdve, hogy Kat és Draco először nyúltak együtt drogokhoz, kialakult egy forgatókönyv közöttük - először jött a nagy fellángolás, aztán apadni kezdett a tűz, jöttek a konfliktusok, majd a végjáték a megcsalással. Azt a részt én is szívesebben olvastam volna jobban kibontva, párbeszéddel és érzelmekkel.
3 pont

Összességében: be kell vallanom, az elején egyáltalán nem tetszett Draco viselkedése, a hátamon állt tőle a szőr. Körülbelül a történet felétől elfelejtettem, hogy ez a történet a Malfoy kihívásra íródott; magam elé képzeltem Boyd Holbrookot, ahogy elemi vonzódás támad közte és egy modell lány között. A fiatalokat elvakítja a csillogás, az őrült száguldás az életben, aztán csak peregtek tovább a fejemben a filmkockák a nagy fináléig. Nem is lett volna ezzel baj, ha nem a kihívásra íródott műről lenne szó, de onnantól kezdve, hogy felülírtam magamban a történetedet, engem elvesztettél.
Vacilláltam a pontok között, de biztatás céljából a jobbat adom.
3 pont

Köszönöm, hogy olvashattam.

lex, Kritika Klub

Kedves Író! :)

1. Megfelelt-e a történet a csapatának? Igen, meg.
– Nagyon jó volt, hogy Draco modell szakmát kapott, ez igazán passzol hozzá.

2. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak? 5/5 pont
– Igen, és nem csak a fizikális megjelenései miatt, hanem volt benne egy plusz, mögöttes tartalom. Volt egy kis „Taxisofőr” érzésem, de azért inkább Felton, mint DeNiro... :D :D

3. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 5/4 pont
– Draco a dialógusokban nagyon jó önmaga volt, viszont az E/1 szemszög egy kicsit elvett a karakterből, érződik rajta, hogy „lány” ült a billentyűzetnél, ettől függetlenül a végére szükséges és érthető volt a kifordulása, hiszen felerősítették a kemikáliák bizonyos tulajdonságait. Más a te Dracód, mint a canon, mégis viseli önmaga vonásait. A saját szereplőid viszont igazán jól passzoltak a világba, amit hoztál, mindenki a helyén volt, és sztereotípia ide vagy oda, ők kellettek hozzá, hogy a cselekmény alakulhasson.

4. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 5/4 pont
– Nem mondom, hogy különösebb meglepetéseket okoztál, mert hoztad azt a vonalat, amit az ilyen sztoriktól elvár az ember... Kellő helyen volt a fordulópont, és minden értelemszerűen következett egymásból. Ha valaki 2-3 ilyen filmet lát (most a Rekviem egy álomért, a Candy és a Kosaras naplója ugrott be), akkor hamar ráérez a lényegükre, ami jóval több, mint a féktelen bulizás és drogozás. Ez a novella is ilyen volt, mint ezek a filmek. :)
(Furcsa, hogy így eltér a véleményem a többiekétől, pedig általában összhangban volt, de itt teljes ellentéte. Talán mert nekem ezek a filmek a kedvenceim.)

5. Mennyire tetszett a történet? 5/5 pont
– Tudod, én ezt nagyon szerettem. Imádom a drogfüggőségről szóló filmeket (drámákat, nem a „vicces füves” komédiákat), könyveket, és a dolog pszichológiájának (farmakológiájának, élettani hatásainak) is utánaolvastam már korábban, és ezen ismeretek fényében merem állítani, hogy ez a történet nagyon a helyén volt, és hitelesen ábrázoltad.
Bátorságra vall ehhez a témához nyúlni, és örültem, hogy meg tudtál maradni a drámai vonalon, nem lett elcsépelt. Gratulálok hozzá, igényesen felépített novella lett. Nagyon szépen fogalmazol, olvasatta magát a novella – néhány kis hiba maradt benne, azt utólag javíts. Esetleg utólag bővíts rajta, hogy dupla ennyi legyen a szószám, és akkor könnyebben érthető úgy is, hogy valaki nem rajong betegesen ezért a témáért. :D :D

Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdvözlettel:
Clarey
Kritika Klub Tag – Megtalálsz minket a Merengő Fórumán!