Kedves Olvasók!
Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.
CÍM: Örökké összetartozunk
CSAPAT: Hagyomány
KULCS: néma hangok
JOGOK: Rowling nénié
MŰFAJ: dráma, angst, romantikus
FIGYELMEZTETÉS(EK): slash, szereplő halála, OOC karakterek
KORHATÁR: 16
TARTALOM: Perselus Piton meghal. Hogy mit érez Lucius Malfoy? A történetből megtudhatjuk.
MEGJEGYZÉSEK: Köszönöm mindenkinek, aki segített nekem, rajtam.
A történet elolvasásához kattints ide!
Ne felejts el visszatérni, és véleményezni olvasás után! ;-)
2012.12.10. 19:00
3 komment
Címkék: slash lucius nemahangok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr224930257
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kyraper 2012.12.11. 07:57:10
Kedves Író!
Meglehetősen vegyes érzelmeim vannak a történeteddel kapcsolatban. Voltak mozzanatok, amik nagyon tetszettek, elbűvöltek, mint például a történet végén a kulcs megjelenése, de voltak olyan mozzanatok, amik kiakasztottak, például a síró Lucius meg a bétád bent felejtett megjegyzései vagy épp a számtalan elírásod, vesszőhibád.
Ha már a síró Luciust említettem, akkor megjegyezném, hogy semmi bajom vele, nálam belefér, hogy egy ilyen férfi, amilyen ő, egy ilyen helyzetben sírjon. De neked valahogy nem sikerült hihetően átadnod, ahogy az egész Pers/Luc szerelmet sem, túl negédes lett az egész, főleg, amikor már érettebb, felnőtt férfiak voltak.
A megfogalmazás néhol szép lett, néhol élvezetes, de voltak olyan mondatok, melyeknél erősen húztam a szám. Különösen Luc és Pers szájába sikerült olyan, hozzájuk egyáltalán nem illő szavakat adnod, ami egy kicsit kiakasztó volt, viszont a történet vége felé szépen belejöttél a karakterikbe, egyre inkább éreztem úgy, hogy igen, most végre ráéreztél mindkét férfi személyiségére. Külön szeretném kiemelni, hogy a kulcs megjelenése a végén borzongató volt, iszonyatosan tetszett, hogy a néma hangok mit jelképeztek. Ügyes vagy!
Köszönöm, hogy olvashattam a történeted, sok sikert kívánok a továbbiakban Neked!
Üdvözlettel:
Kyraper
Csapat: Igen
Kulcs: 5
Karakterek: 3
Cselekmény: 4
Tetszés: 5 (Először négyest akartam adni, de most átírtam, mert összességében végülis tetszett, igazán a kulcs volt az, amivel megnyertél magadnak. :) )
Meglehetősen vegyes érzelmeim vannak a történeteddel kapcsolatban. Voltak mozzanatok, amik nagyon tetszettek, elbűvöltek, mint például a történet végén a kulcs megjelenése, de voltak olyan mozzanatok, amik kiakasztottak, például a síró Lucius meg a bétád bent felejtett megjegyzései vagy épp a számtalan elírásod, vesszőhibád.
Ha már a síró Luciust említettem, akkor megjegyezném, hogy semmi bajom vele, nálam belefér, hogy egy ilyen férfi, amilyen ő, egy ilyen helyzetben sírjon. De neked valahogy nem sikerült hihetően átadnod, ahogy az egész Pers/Luc szerelmet sem, túl negédes lett az egész, főleg, amikor már érettebb, felnőtt férfiak voltak.
A megfogalmazás néhol szép lett, néhol élvezetes, de voltak olyan mondatok, melyeknél erősen húztam a szám. Különösen Luc és Pers szájába sikerült olyan, hozzájuk egyáltalán nem illő szavakat adnod, ami egy kicsit kiakasztó volt, viszont a történet vége felé szépen belejöttél a karakterikbe, egyre inkább éreztem úgy, hogy igen, most végre ráéreztél mindkét férfi személyiségére. Külön szeretném kiemelni, hogy a kulcs megjelenése a végén borzongató volt, iszonyatosan tetszett, hogy a néma hangok mit jelképeztek. Ügyes vagy!
Köszönöm, hogy olvashattam a történeted, sok sikert kívánok a továbbiakban Neked!
Üdvözlettel:
Kyraper
Csapat: Igen
Kulcs: 5
Karakterek: 3
Cselekmény: 4
Tetszés: 5 (Először négyest akartam adni, de most átírtam, mert összességében végülis tetszett, igazán a kulcs volt az, amivel megnyertél magadnak. :) )
Natara 2012.12.13. 00:30:16
Kedves Író!
Hát ez ütött, de nem a jó értelemben.
Megfelelt-e a történet a csapatának?
IGEN, bár eléggé szájbarágós volt benne ez a hagyomány dolog. Ha Lucius kicsit kevesebbszer gondolja vagy mondja, mennyire szereti, akkor is felfogtam volna. Az pedig nem is volt túl hagyományos, hogy Perselusszal kezdett, de mivel titkos viszony volt, el tudom fogadni.
Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
A néma hangok, mint emlékek, nem volt rossz választás. De nekem ez egy kicsit kevés volt. Ezért négy pont.
Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?
Úh, na ez aztán az abszolút feketeleves. Merthogy nagyon-nagyon rosszul. Rendben, kint volt a jelzés, hogy OOC-k lesznek. De, hogy Lucius, egy Malfoy vagy egyáltalán egy férfiember ilyet gondoljon: "Mégis, akkor éreztem azt a bizonyos gyomor összehúzódást, meg gyomorbukfencet meg lepkéket." Lepkéket? o.O Kb. mint egy tizenhárom éves kamaszlány naplója. Ezen nem segített a következő, egyébként - megjegyzem talán az egyetlen - humoros gondolata sem: "Azt hiszem akkor lettem fülig szerelmes ebbe a zsíroshajú szemétládába". És még sorolhatnám az ehhez hasonlókat. Néha komolyan rosszul voltam az ömlengésétől, pedig általában jól bírom az ilyesmit, de ez még egy kislánytól is túlzás lett volna. Szerintem ennél még a tizenegy éves Ginny Weasley is szofisztikáltabb volt. Piton ugyan már nem volt gyomorforgatóan OOC, de ő sem volt sokkal jobb. Arról nem is beszélve, hogy nem igazán voltak kidolgozva, meg a szerelmük sem. Még idősebb korukban is sokkal inkább tűntek két szerelmes tinédzsernek, mintsem felnőtt embernek. Felszínesek voltak és rózsaszínek, akár Cissy lányszobája, ami egyébként tetszett. Még talán Narcissa volt a leghitelesebb a maga módján. Aztán ezzel vége is, mert lényegében ennyien voltak.
Szóval ne haragudj, de ezt nem tudom egyesnél jobbra értékelni.
Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
Ez sem volt az igazi. A temetésről szóló részek még rendben voltak, a visszaemlékezések már kevésbé. Például a villámcsapásszerű szerelem, itt muszáj beidéznem Lucius egyik nyálas gondolatát: "Meglepő helyeken talál ránk a szerelem, hát nem?" Hát nem. Persze van úgy, hogy az embernek már első látásra megtetszik valaki, de ez akkor is teljesen valószerűtlen volt. Merthogy már ismerték egymást korábban, aztán valahonnan, ki tudja honnan (még maga Lucius se tudta...) jött ez a késztetés a csókra és bumm. Jöttek a lepkék és leszállt a rózsaszín köd. Totálisan megalapozatlan, légből kapott dolog volt. Sajnos ez végigmegy az egész történeteden. Az emlékek nagyon felszínesek, tényleg talán az egyetlen, amelyik tetszett közülük az, amikor Cissy szobájában voltak, mert az olyan kedves volt a sok rózsaszín bútorral, de ennyi. A temetésre visszatérve, az egyébként tényleg rendben volt. Az, hogy Lucius sírt... hát a visszaemlékezésekből kiindulva már az lepett volna meg, hogyha nem teszi, szóval ez egyáltalán nem rázott meg. A vége, a továbblépés is korrekt volt. Bár szerintem felesleges volt ennyire forszíroznod Perselus Lilyvel való kapcsolatát, mert az is eléggé zavaros volt.
Erre két pontot tudok adni.
Mennyire tetszett a történet?
Ne haragudj, de semennyire. Az egész teljesen komolytalan volt. Arról nem is beszélve, hogy helyesírási hibák is voltak benne jócskán. Elég sok rosszul kitett vesszőt, egybeírás-különírási hibát és jó néhány szóismétlést is felfedeztem, amik mind csak tovább rontották az olvasásélményt. Magyartalan mondatokban és kifejezésekben is bővelkedett, a "lemeztelenítettem magam" volt a legemlékezetesebb közülük. Nekem egy egyszerű levetkőztem is megfelelt volna. És legközelebb jobban figyelj, hogy a bétád javaslata semmiképpen se maradjon benne! A stílusod egyébként nem volt nehézkes, de a hibák és a tartalom miatt nem volt könnyű a történet végére érnem.
Összességében sajnálom, de erre sem tudok egyesnél jobbat adni.
Tudom, nem voltam veled kedves, én ilyen vagyok. De azért gondold végig némelyik javaslatomat, még ha elsőre haragszol is rám.
További sok sikert kívánok!
Natara
Hát ez ütött, de nem a jó értelemben.
Megfelelt-e a történet a csapatának?
IGEN, bár eléggé szájbarágós volt benne ez a hagyomány dolog. Ha Lucius kicsit kevesebbszer gondolja vagy mondja, mennyire szereti, akkor is felfogtam volna. Az pedig nem is volt túl hagyományos, hogy Perselusszal kezdett, de mivel titkos viszony volt, el tudom fogadni.
Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
A néma hangok, mint emlékek, nem volt rossz választás. De nekem ez egy kicsit kevés volt. Ezért négy pont.
Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?
Úh, na ez aztán az abszolút feketeleves. Merthogy nagyon-nagyon rosszul. Rendben, kint volt a jelzés, hogy OOC-k lesznek. De, hogy Lucius, egy Malfoy vagy egyáltalán egy férfiember ilyet gondoljon: "Mégis, akkor éreztem azt a bizonyos gyomor összehúzódást, meg gyomorbukfencet meg lepkéket." Lepkéket? o.O Kb. mint egy tizenhárom éves kamaszlány naplója. Ezen nem segített a következő, egyébként - megjegyzem talán az egyetlen - humoros gondolata sem: "Azt hiszem akkor lettem fülig szerelmes ebbe a zsíroshajú szemétládába". És még sorolhatnám az ehhez hasonlókat. Néha komolyan rosszul voltam az ömlengésétől, pedig általában jól bírom az ilyesmit, de ez még egy kislánytól is túlzás lett volna. Szerintem ennél még a tizenegy éves Ginny Weasley is szofisztikáltabb volt. Piton ugyan már nem volt gyomorforgatóan OOC, de ő sem volt sokkal jobb. Arról nem is beszélve, hogy nem igazán voltak kidolgozva, meg a szerelmük sem. Még idősebb korukban is sokkal inkább tűntek két szerelmes tinédzsernek, mintsem felnőtt embernek. Felszínesek voltak és rózsaszínek, akár Cissy lányszobája, ami egyébként tetszett. Még talán Narcissa volt a leghitelesebb a maga módján. Aztán ezzel vége is, mert lényegében ennyien voltak.
Szóval ne haragudj, de ezt nem tudom egyesnél jobbra értékelni.
Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
Ez sem volt az igazi. A temetésről szóló részek még rendben voltak, a visszaemlékezések már kevésbé. Például a villámcsapásszerű szerelem, itt muszáj beidéznem Lucius egyik nyálas gondolatát: "Meglepő helyeken talál ránk a szerelem, hát nem?" Hát nem. Persze van úgy, hogy az embernek már első látásra megtetszik valaki, de ez akkor is teljesen valószerűtlen volt. Merthogy már ismerték egymást korábban, aztán valahonnan, ki tudja honnan (még maga Lucius se tudta...) jött ez a késztetés a csókra és bumm. Jöttek a lepkék és leszállt a rózsaszín köd. Totálisan megalapozatlan, légből kapott dolog volt. Sajnos ez végigmegy az egész történeteden. Az emlékek nagyon felszínesek, tényleg talán az egyetlen, amelyik tetszett közülük az, amikor Cissy szobájában voltak, mert az olyan kedves volt a sok rózsaszín bútorral, de ennyi. A temetésre visszatérve, az egyébként tényleg rendben volt. Az, hogy Lucius sírt... hát a visszaemlékezésekből kiindulva már az lepett volna meg, hogyha nem teszi, szóval ez egyáltalán nem rázott meg. A vége, a továbblépés is korrekt volt. Bár szerintem felesleges volt ennyire forszíroznod Perselus Lilyvel való kapcsolatát, mert az is eléggé zavaros volt.
Erre két pontot tudok adni.
Mennyire tetszett a történet?
Ne haragudj, de semennyire. Az egész teljesen komolytalan volt. Arról nem is beszélve, hogy helyesírási hibák is voltak benne jócskán. Elég sok rosszul kitett vesszőt, egybeírás-különírási hibát és jó néhány szóismétlést is felfedeztem, amik mind csak tovább rontották az olvasásélményt. Magyartalan mondatokban és kifejezésekben is bővelkedett, a "lemeztelenítettem magam" volt a legemlékezetesebb közülük. Nekem egy egyszerű levetkőztem is megfelelt volna. És legközelebb jobban figyelj, hogy a bétád javaslata semmiképpen se maradjon benne! A stílusod egyébként nem volt nehézkes, de a hibák és a tartalom miatt nem volt könnyű a történet végére érnem.
Összességében sajnálom, de erre sem tudok egyesnél jobbat adni.
Tudom, nem voltam veled kedves, én ilyen vagyok. De azért gondold végig némelyik javaslatomat, még ha elsőre haragszol is rám.
További sok sikert kívánok!
Natara
Katjusha 2012.12.19. 12:55:45
Kedves Szerző!
Nagyon-nagyon érzelmes történetet írtál. Nincs semmi baj a sok érzelemmel, de az sem tudja elfedni azt, hogy ez a történet nem volt eléggé kidolgozva, alapos háttérrel megtámogatva.
Csapat: megjelent a hagyomány, egy nem túl látványos, de mégis fontos formában. Tetszett az ötlet, és természetesen megfelelt a csapatnak.
Kulcs: a történet végén eszedbe jutott, hogy van kulcs is, és meg-megemlítetted. Ez éppen csak a határán jár a „korrekt”-nek nevezhető megoldásnak. Szerintem ez elvesztegetett lehetőség volt, mert amúgy nem lett volna nehéz ide beépíteni a kulcsot, de ez már így alakult.
Mondhatnánk, hogy az emlékek mind néma, csak Lucius fejében meglévő hangok voltak. De, mivel Lucius ott is kiszól az olvasóhoz – például kommentálja, hogy mikor zavarta őt a piszkos nadrág, és mikor nem – ez így nem igaz: az emlékeket is Lucius meséli, ahogy a jelent is ő meséli az olvasónak, mint hallgatóságnak.
Maradjunk tehát a 2 pontnál.
Karakterek és Cselekmény egyben, nem választom külön:
Leginkább az zavart ebben a történetben, hogy azt éreztem, nem vesződtél az események alapos kidolgozásával, hanem csak elmondattad Luciusszal, hogy ő sem tudja, mi miért történt, és ezzel mintha letudtad volna a dolgot. Sajnos ennél jobban ki kell mindent találni. Az nem lehet, hogy az egyik pillanatban még közük sincs egymáshoz, a másikban – ki tudja miért – csókolóznak. Te, a szerző vagy az, akinek tudnia kell, hogy miért, és úgy kell megírnia, hogy ha a szereplőben nem is lesz tudatos, az olvasó megsejtse, érezze az okokat, hogy mi miért történt.
Perselus és Lucius karakterét is sokkal lágyabban ábrázoltad, mint ahogy szokták. Igen, kint volt az OOC figyelmeztetés, és ez egy belsőmonológ volt, nagyon bensőséges jelenetek felvillantásával, tehát valahol megindokoltad a dolgot.
Ennek ellenére is úgy érzem, elveszett az a Perselus és az a Lucius, akik fanfic-ké és nem saját történetté tették volna a sztoridat. Valaki másokat mutattál. Végül is egészen érdekes, érzékeny pasikat, nem zavart, hogy róluk olvasok. De nem azt kaptam, amit az ember vár, ha azt mondják neki, ez egy Perselus/Lucius történet lesz.
A cselekményben volt néhány furcsa elem. Alapvetően, habár az emlékek mindig szépen illeszkedtek a jelen aktuális gondolatához, így is kontextus nélküliek voltak, és a jelen eseményei is azok lettek időnként. Mondok néhány példát:
Teljesen abszurdnak tűnik, hogy a két pasi az ágyban fekve szövegeket gondol ki egymás temetésére. Ha itt kicsit elhelyezed, hogy ez mikor történt, hogyan, miként érezték azt, hogy legalább az egyikük meg fog halni (gondolom, a háború közepén voltak…), már kicsit érthetőbb, hitelesebb a kép.
Vagy leírod, hogy Perselus kedvelte Harryt. Ennek minden, amit Rowlingtól tudunk, ellentmond. Még a hetes könyv emlékei is. Tehát ez olyan erős kijelentés, amit meg kell támogatni, mert így önmagában csak hiteltelen lesz.
Vagy fura, hogy öt kérvény kellett Persleus képéért, amikor ő ráhagyta, és ezt hallotta az új igazgató is? Lehet, hogy nehézkes a bürokrácia, de akkor is le kell egy ilyen félmondatot reagálni.
A fentiekben mind éreztem az események, mondatok előkészítetlenségét. Mintha nem gondoltad volna előre át, hogy mit fogsz mesélni, és nem nézted volna utólag át, hogy miről meséltél nekünk.
Tehát akkor a pontok:
Cselekmény: 2,5 pont
Karakterek: 2 pont
Tetszés: sok szempontot kell most felvetnem.
Egyik a benne maradt hibák kérdése. Más is elmondta már, de zavaró. Erre máskor érdemes azért több energiát fektetni.
A másik a stílus: kellemes a stílusod, és, habár a rowlingi világba az ellentmondások és a karakterek miatt nehezen illeszkedett a történet, mégis jól elolvasgattam, ez tagadhatatlan. Viszont meg kell jegyeznem, hogy a jelen idejű részekben váltogattad az elbeszélői igeidőket, amit rontotta a stilisztikai élményt. Erre is érdemes a jövőben figyelni.
A harmadik, hogy több csalódást is okoztál a logikátlan dolgokkal, történetvezetési hibákkal.
Ez így együtt: 2,5 pont
Köszönöm,
Katjusha
Nagyon-nagyon érzelmes történetet írtál. Nincs semmi baj a sok érzelemmel, de az sem tudja elfedni azt, hogy ez a történet nem volt eléggé kidolgozva, alapos háttérrel megtámogatva.
Csapat: megjelent a hagyomány, egy nem túl látványos, de mégis fontos formában. Tetszett az ötlet, és természetesen megfelelt a csapatnak.
Kulcs: a történet végén eszedbe jutott, hogy van kulcs is, és meg-megemlítetted. Ez éppen csak a határán jár a „korrekt”-nek nevezhető megoldásnak. Szerintem ez elvesztegetett lehetőség volt, mert amúgy nem lett volna nehéz ide beépíteni a kulcsot, de ez már így alakult.
Mondhatnánk, hogy az emlékek mind néma, csak Lucius fejében meglévő hangok voltak. De, mivel Lucius ott is kiszól az olvasóhoz – például kommentálja, hogy mikor zavarta őt a piszkos nadrág, és mikor nem – ez így nem igaz: az emlékeket is Lucius meséli, ahogy a jelent is ő meséli az olvasónak, mint hallgatóságnak.
Maradjunk tehát a 2 pontnál.
Karakterek és Cselekmény egyben, nem választom külön:
Leginkább az zavart ebben a történetben, hogy azt éreztem, nem vesződtél az események alapos kidolgozásával, hanem csak elmondattad Luciusszal, hogy ő sem tudja, mi miért történt, és ezzel mintha letudtad volna a dolgot. Sajnos ennél jobban ki kell mindent találni. Az nem lehet, hogy az egyik pillanatban még közük sincs egymáshoz, a másikban – ki tudja miért – csókolóznak. Te, a szerző vagy az, akinek tudnia kell, hogy miért, és úgy kell megírnia, hogy ha a szereplőben nem is lesz tudatos, az olvasó megsejtse, érezze az okokat, hogy mi miért történt.
Perselus és Lucius karakterét is sokkal lágyabban ábrázoltad, mint ahogy szokták. Igen, kint volt az OOC figyelmeztetés, és ez egy belsőmonológ volt, nagyon bensőséges jelenetek felvillantásával, tehát valahol megindokoltad a dolgot.
Ennek ellenére is úgy érzem, elveszett az a Perselus és az a Lucius, akik fanfic-ké és nem saját történetté tették volna a sztoridat. Valaki másokat mutattál. Végül is egészen érdekes, érzékeny pasikat, nem zavart, hogy róluk olvasok. De nem azt kaptam, amit az ember vár, ha azt mondják neki, ez egy Perselus/Lucius történet lesz.
A cselekményben volt néhány furcsa elem. Alapvetően, habár az emlékek mindig szépen illeszkedtek a jelen aktuális gondolatához, így is kontextus nélküliek voltak, és a jelen eseményei is azok lettek időnként. Mondok néhány példát:
Teljesen abszurdnak tűnik, hogy a két pasi az ágyban fekve szövegeket gondol ki egymás temetésére. Ha itt kicsit elhelyezed, hogy ez mikor történt, hogyan, miként érezték azt, hogy legalább az egyikük meg fog halni (gondolom, a háború közepén voltak…), már kicsit érthetőbb, hitelesebb a kép.
Vagy leírod, hogy Perselus kedvelte Harryt. Ennek minden, amit Rowlingtól tudunk, ellentmond. Még a hetes könyv emlékei is. Tehát ez olyan erős kijelentés, amit meg kell támogatni, mert így önmagában csak hiteltelen lesz.
Vagy fura, hogy öt kérvény kellett Persleus képéért, amikor ő ráhagyta, és ezt hallotta az új igazgató is? Lehet, hogy nehézkes a bürokrácia, de akkor is le kell egy ilyen félmondatot reagálni.
A fentiekben mind éreztem az események, mondatok előkészítetlenségét. Mintha nem gondoltad volna előre át, hogy mit fogsz mesélni, és nem nézted volna utólag át, hogy miről meséltél nekünk.
Tehát akkor a pontok:
Cselekmény: 2,5 pont
Karakterek: 2 pont
Tetszés: sok szempontot kell most felvetnem.
Egyik a benne maradt hibák kérdése. Más is elmondta már, de zavaró. Erre máskor érdemes azért több energiát fektetni.
A másik a stílus: kellemes a stílusod, és, habár a rowlingi világba az ellentmondások és a karakterek miatt nehezen illeszkedett a történet, mégis jól elolvasgattam, ez tagadhatatlan. Viszont meg kell jegyeznem, hogy a jelen idejű részekben váltogattad az elbeszélői igeidőket, amit rontotta a stilisztikai élményt. Erre is érdemes a jövőben figyelni.
A harmadik, hogy több csalódást is okoztál a logikátlan dolgokkal, történetvezetési hibákkal.
Ez így együtt: 2,5 pont
Köszönöm,
Katjusha
Legújabb vélemények