Kedves Író!
Hadd kezdjem azzal, hogy ilyen jól régen szórakoztam egy történeten, szinte végig mosolyogtam az egészet. Köszönöm Neked ezt az élményt! :)

1. IGEN, Lucius és Draco is szépen követte a kissé eszement és idejétmúlt családi hagyományt. Azt azért megnéztem volna, milyen képet vág Lucius, ha végül neki kell elvennie Harryt :D

2. Kulcs: abszolút benne volt, Lucius diadalmas vesztesként távozott a csatatérről.
5 pont

3. Karakterek: A két Malfoy hozta a hozzájuk illő tökéletes, arrogánsan vicces formát, Perselus morgott, Harry meg néha felháborodott, és oldalvonalról követte az eseményeket. Mindegyikük szimpatikus volt :)
5 pont

4. Cselekmény: érdekes hagyományt választottál, és a történet pont olyan hosszú lett, amilyennek kellett lennie. Se túl kevés, de túl sok. Bár persze olvastam volna még egyszer ennyit róluk, a te tolladból :)
5 pont

5. Tetszett. Most ezzel megleptelek, igaz? :) Szórakoztató, érdekes és izgalmas volt. Gratulálok hozzá, büszke lehetsz erre a történetre!
5 pont

üdv,
Virginie

Kedves Író!

Nagyon örülök, hogy ismét egy Drarryt olvashattam ezen a kihíváson, nem is akármilyen Drarryt! Aranyos volt, kedves, érzelmes, lebilincselő. Nagyon ötletes volt az alap ezzel a párbajjal, ügyesen oldottad meg az ősi családi hagyomány behozatalát. Külön tetszett, hogy máris a lázadással indított a történet, jó volt látni, hogyan is törik meg Lucius ellenállása Draco kiválasztottjával szemben.

Tetszettek a karaktereid, különösen Perselust imádtam, igazi színfoltja volt a történetnek. Mindenkinek nagy mázlija volt, hogy Luciusba volt szerelmes, ellenkező esetben közel sem így alakulhatott volna a történet, igaz, megnéztem volna, hogy Lucius mennyire borul ki, ha esetleg ő nyeri a küzdelmet. :D Egyébként nagyon jó volt látni, hogy a végére ennyire megenyhült, és hajlandó volt elveszíteni a párbajt a fia boldogsága érdekében. Az meg hab a tortán, hogy végül mind Draco, mind Lucius megkapta megérdemelt jutalmát. 

Könnyed, vidám kis történet volt a tiéd, élveztem olvasni minden sorát. Megvolt benne minden, amit szeretni szoktam egy Drarryben, de hogy negatívumot is mondjak: túl rövid volt. :P Szívesen olvastam még volna tovább, számomra a Drarrykből sosem elég, pláne ez ilyen édesekből, úgyhogy gratulálok és köszönöm az élményt! *.*

További sok sikert, irtózatosan magas pontokat kívánok neked! 

Üdvözlettel:
Kyraper

Csapat: Igen
Kulcs: 5
Karakterek: 5
Cselekmény: 5
Tetszés: 5

Kedves Szerző!

Gratulálok a könnyed, olvasmányos, szórakoztató történethez, amit hoztál nekünk!

Csapat: nehéz helyzet elé állítottál engem. A főszereplőd lázad. Igaz, utána belekényszerítik abba, hogy kövesse a hagyományokat, de ő a maga részéről kőkeményen lázad ellenük. A választásával is, és azzal is, hogy eredetileg nem akarna megküzdeni a választottjáért.
Na mármost a te csapatod a Hagyomány, és a leírásában ez is szerepel: „A történetben a főszereplőd maga is kövesse ezt a hagyományt, érezze a magáénak, és tegyen meg mindent azért, hogy teljesíthesse! Ez nem az ellenszegülés, hanem a jó kisfiúk története.”
Mit kezdjek én ezek után veled? Mert, lássuk be, ennek a kitételnek Dracóhoz fikarcnyi köze sincs. Luciushoz még van. És a leírásodban őt is főszereplőnek nevezed. Meg aztán bemutatsz részletesen egy hagyományt, az meghatározza a történetedet, ennyiben megfelelsz tehát a csapatodnak. Szóval ezek miatt megengedő leszek, és azt mondom, igen.
De vannak fenntartásaim.

Kulcs: Nos, a győztes is diadalt aratott, de a vesztes is, az biztos. Jól kezelted a kulcsodat, a műfajodhoz illően helyezted el. Egy egészen pici hiányérzetem mégis maradt, talán mert nem a történet egészére, csak a – nem csattanó, mert jól kiszámítható – zárásra igaz: 4,5 pont

Karakterek: Egy könnyed történetben az ember nem várhat hatalmas lelki mélységeket. A könnyedségükben alapvetően helyükön voltak ezek a karakterek.
Ugyanakkor picit felszínesek lettek, csak egy-egy erős vonással megrajzoltak. És különösen Harry enyhén hisztérikusra, nőiesebbre sikeredett. De Piton és a Malfoyok brillíroztak.
Összességében 4 pont

Cselekmény: Ez lesz a feketeleves.
Először is a hagyomány. Nem hittem el. Mert nem értettem, hogy miért kellene egy tét nélküli harcot megvívni a feleség kezéért – mármint általában tét nélküli, amikor csak keresnek egy balekot, és hip-hop legyőzik –, miért létezik egy gyakorlatilag funkciótlan hagyomány? Hogy került ide? Miért nem akarják kiiktatni? Tulajdonképpen mi a lényege? És mi van, ha esetleg a baleknek látszó személy mégsem balek, és lenyúlja a nőt?
Aztán pedig a próbák: Harry fintorgását Piton elintézi egy legyintéssel, de az enyémet nem sikerült. Tényleg ilyen kis könnyed próbák határozzák meg, hogy egy Malfoy elvehet-e valakit? Ki dönti el, hogy mik legyenek? Hiszen eleinte mintha Piton hatna rá, később viszont nincs befolyása, nem is igen érdekli. Ki dönti el, hogy ki nyer?
Értem, hogy mindez lényegtelen, mert ez csak egy könnyed és humoros drarry némi Lucius/Pitonnal vegyítve. De ha ennyi kérdés marad bennem, az nekem már sok sajnos.
Összességében 2 pont

Mennyire tetszett: érdekelt. Szuperül nyitottál, már az első bekezdés vonzott magával. Olvastatta magát, vártam a folytatást. A stílusod élvezetes, a humorod találó. De a végén csalódott voltam. Egyezzünk ki 3 pontban.

Köszönöm,
Katjusha

Kedves Virginie*

Köszönöm szépen a véleményezést és a szép pontokat! Jó volt olvasni, hogy mindjárt az elején megértetted, hogy mi is volt az, aminek szántam ezt a történetet :) Egy eszement hagyománnyal fűszerezett, könnyed olvasmánynak. Amúgy eljátszottam Lucius nyerésével, de aztán megkíméltem *vigyorog* Örülök, hogy jól szórakoztál rajta, már ezért megérte megírni :)

Kedves Kyraper!

Neked is köszönöm, hogy ilyen csodás kritikával és véleménnyel ajándékoztál meg! A drarryk nekem is a szívem csücskei :) A hagyománynál, magam is tépelődtem, hogy nem lesz-e túl lázadós, de aztán arra jutottam, hogy mindegy miért, de követik a hagyományt :) Perselust egyszerűen nem bírtam kihagyni *nevet* Lucius bizonyára mégis megtépte volna azt a csodás hajkoronáját, ha mégis nyer :) Ezt pedig nem hagyhattam, nem igaz?:)
A véleményed, - főleg, hogy ilyen pozitív – nagyon sokat jelent nekem! Drarryk esetében Kyrapertől ilyen dicséretet kapni arra ösztönöz, hogy érdemes írnom :)
Köszönöm!

Kedves Katjusha!

Sajnálom, hogy a történetem nem tetszett jobban. Mint azt már előbb is kifejtettem, én is morfondíroztam azon, hogy nem lesz-e a történet túl lázadós :)
A cselekménynél leírt véleményednél számon kéred tőlem, hogy miért vívják tét nélkül a harcot? :) Te még nem találkoztál olyan hagyománnyal, ami idejétmúlt, de a család továbbra is ragaszkodik hozzá? Amikor írtam úgy gondoltam azt emelem ki, hogy ez a régi hagyomány, milyen viccesen hat a jelenben. Sajnálom, hogy nagy dolgokat vártál itt. Én egy könnyed, vicces törinek írtam, ha a Merengőre tenném WW lenne a kategóriája. Annyi volt a célom, hogy mulattassak a történettel.
Köszönöm a véleményedet.

Kedves Író!

Nos, ez valóban igazán bájos, könnyed történet lett, az arcomon pedig még mindig akkora, levakarhatatlan mosoly díszeleg, hogy azt le se tudom írni. Azt viszont szeretném már most elmondani, hogy csodálatosan írsz, a történeted egyszerűen magával ragadott már az első pillanattól kezdve és végig sodort az eseményeken. :)

A csapatodnak megfeleltél, bár azt azért kénytelen vagyok hozzátenni, hogy kicsit kilógott a lóláb, én nem éreztem úgy, hogy Draco IGAZÁN követni akarná az ősi (kissé dilinyós) hagyományokat, inkább csak belesodródott az egész párbajba. A kulcsodra azonban igazán nem lehet panasz, Lucius emelt fővel vesztett és végeredményben mégse éreztem egy pillanatig se, hogy ő lenne az, aki ebből az egész szituációból a rövidebbet húzta, gratulálok. :)

A karaktereid éltek és megmosolyogtattak, bár nem voltak se túl mélyek, se túl összetettek. De egy ilyen nyúlfarknyi novellánál azt hiszem, ez megbocsájtható. :) Különösen Pitont szerettem a maga csípős nyelvével és szarkazmusával.
Egy OOC figyelmeztetés azonban nem ártott volna a történet elejére, mert bár engem nem zavarnak az OOC karakterek, azért eléggé váratlanul ért két ennyire magából kivetkőző, ordítozó Malfoy és egy meglehetősen nőies, az eseményeket tehetetlenül elviselő Harry.

Végig mosolyogtam és élveztem a történetedet. :) A hagyományod egyszerűen zseniális volt a maga idiótaságával, de pont olyan, amit egy ennyire múltban ragadt családtól elvár az ember. Kész agybaj, mégis mindenki követi, mert hát miért ne. A próbáidon jót nevettem, egyszerűen nem tudtam komolyan venni őket, mégis gond nélkül el tudtam képzelni, hogy a Draco és Lucius teljes beleéléssel „küzd” a saját céljáért. :’)

Gondolom, érzed te is, hogy nagyon tetszett a történeted, egyszerűen elvarázsoltál vele. :) Ugyanakkor meg kell mondanom őszintén, az elején kicsit megijedtem, mikor a figyelmeztetések között megláttam az „mpreg”-et. Nagyon kevés dolog van, amit nem tudok jó szívvel elviselni egy fanfic-ben, az mpreg pontosan ilyen, egyszerűen nem veszi be a gyomrom. Általában kerülöm is az ilyen történeteket, ezért nagyon örültem, hogy nem került bele túl komolyan a dolog a történetedbe, így azt kell mondanom, zavartalanul élvezhettem a történetedet és nem kell az áradozásom végére tenni azt a bizonyos "de" szócskát. :)
Nagyon szép munkát adtál ki a kezeid körül, igazán köszönöm, hogy olvashattam és kívánok Neked sok-sok magas pontot a továbbiakban is!

Puszi,
Hana Neko

Csapat: Igen
Kulcs: 5
Karakterek: 4
Cselekmény: 5
Tetszés: 5