Kedves Író!

Elöljáróban annyit, úgy érzem, nem igazán fogsz szeretni. Nem csinálok titkot abból, hogy mennyire imádom a Drarryt, így persze, hogy boldog voltam, amikor megláttam, hogy megint ez a páros került terítékre. Aztán olvasás során szép lassan alább hagyott a lelkesedésem. Hogy miért? Vegyük először a karaktereket. Draco túl sértődékeny lett, sokkal inkább emlékeztetett egy lányra, mintsem egy fiúra. Harrynél a folytonos mosolygása zavart, volt olyan rész, ahol négy mondaton belül négyszer írtad le a mosolyog szinonímáját, de ez az egész történetre jellemző volt. Nagyon nem is sikerült elmerülni a karakterekben, megtudtuk, hogy Draco egy sértődékeny kisfiú, Harry pedig egy folyamatosan vigyorgó srác.

A cselekmény meglehetősen klissés volt, de ez engem nem szokott zavarni, ha maga az elbeszélő mód kárpótol. Nem írsz rosszul, élveztem a történeted olvasását, de különösen a vége felé éreztem azt, hogy összecsaptad. A szereplők érzelmei túl gyorsan, hirtelen változtak, nem volt kellően megalapozva, főleg Draco részéről. Igazán Harryéről sem, hiszen a végén azt mondta, hogy tényleg csak fogadásból akarta Dracót elcsábítani, de aztán fokozatosan beleszeretett. Igen, a szerelem van, hogy hirtelen érkezik, nincs is rá magyarázat, de itt mégis valahogy kevésnek éreztem a magyarázatod.

Magában a cselekményvezetésben is voltak apróbb bakik. Például miközben Draco beszélget Harryvel a fic elején, Dracó nyugtázza, hogy Harry kétszer is a keresztnevén szólítja. Aztán Harry randira hívja, vagyis megkérdezi, hogy holnap elmennek-e sétálni, erre Draco egyből, gondolkodás nélkül igennel felel. Elköszönnek egymástól, és amikor a mardekáros beér a szobájába, ledermed. Én azt hittem, hogy végre leesik neki, hogy Harry randira hívta, ő pedig igent mondott, de nem.  Kiakad, hogy Harry többször is a keresztnevén szólította az imént. De miért? Hiszen ez már a beszélgetés során is eljutott az agyáig.

A másik problémám, hogy néhol egy-egy pillanatra megfeledkeztél az E/1 szemszögről, így érdemes lesz még egyszer átolvasnod a történetet. „- Mi? De hát miért? Most kivételesen nem csináltam semmit! – védekezik a másik, úgy, hogy még a kezeit is a mellkasa elé húzza.” – Draco szemszögéből írtad a történetet, így az ehhez hasonló szófordulatok kicsit furcsán hatottak az olvasás során.

Nem tudom, de valahogy olyan érzésem van, hogy nem is igazán szereted ezt a párost, csak.. nem tudom.  Voltak kedves felvillanások, sok helyen nagyon bírtam Draco megjegyzéseit, gondolatait, sok helyen megmosolyogtatott a humora. Volt, hogy nagyon szépen eltaláltad a karakterét, szerettem is azokat a pillanatokat. A végét pedig szerintem érdemes lenne átírnod majd, hogy ne legyen ennyire kapkodós, olyan hirtelen jött, hogy Draco megbocsátott Harrynek és leléptek együtt, jó lett volna ezt a részt még jobban kifejteni, több időt adni a karaktereidnek a megbocsátásra és az összeborulásra.

Köszönöm, hogy olvashattam a történeted, sok sikert, magas pontokat kívánok neked!

Üdvözlettel:
Kyraper

Csapat: Igen
Kulcs: 3
Karakterek: 3
Cselekmény: 3
Tetszés: 3

Kedves Író!

Meg kell mondanom, bajban vagyok a történeteddel. Szeretem a Drarryket, mondhatni emiatt a páros miatt kezdtem egyáltalán a Harry Potter univerzumban olvasgatni, így érthetően nagy várakozásokkal kezdtem bele a történetedbe. Talán ez volt a hiba, mert sajnos csalódnom kellett, még mindig kicsit… rossz szájízzel írom ezt a véleményt, de igyekszem kedves lenni.

A csapatodnak látszott, hogy megpróbálsz megfelelni, de mintha ez is csak a vége felé jutott volna eszedbe. Az elejében egyáltalán nem találtam semmit, ami a lázadásra utalt volna, bár azt vártam, Draco majd lázongani kezd az apja döntése ellen, hogy a Roxfortban kell maradni vagy valami. De nem, igazán nem lázadt, csak a legeslegvégén, az is kicsit… esetlenre sikerült. Kapkodós volt.
A kulcsod szintén különös volt, megértettem (azt hiszem) mit szerettél volna belevinni az oximoronod jelentésébe. Főleg, mivel az elején külön kiemelted, ami megjegyezném, nagyon furcsa volt. Mint sok minden más a történetben: erőltetetten hatott. Mintha nem bíztál volna a saját történetedben, hogy közvetíti ez az elképzelésedet felénk, és bennünk olvasókban, hogy meg fogják érteni ezt az üzenetet.
Röviden, nem voltam igazán elégedett se a csapatodnak való megfeleléssel, se a kulcsod használatával, sajnálom. :(

A karaktereiddel is voltak komoly problémáim, amik szintén a kidolgozatlanságból fakadt. Szinte alig tudtunk meg valamit mind Draco, mind pedig Harry személyiségéről, egy-egy tulajdonsággal akartad jellemezni őket, de ezt sem tetted következetesen. Mikor pedig Blaise benyögte, hogy „ja mi amúgy dugtunk”… O.o Nos, ott csak pislogtam, erre semmi előzményt nem adtál nekünk, mintha csak azért lett volna szükséged erre a lépésre, hogy megmagyarázd, Draco miért is fogadja el olyan könnyen, hogy meleg. Nem értettem.

A történeted alap gondolata klisés volt, de ez engem szinte soha nem zavar. Ahogy az OOC karakterekkel meg tudok barátkozni, ha jól fel vannak építve, ugyanúgy a klisés történet alapokat is mindig izgatottan várom, mert kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle az író. Itt sajnos nem sok mindent sikerült kezdened a saját alapoddal.
Kapkodtál, túl gyorsan változtak a karaktereid, bár kétségtelenül voltak aranyos vonalak a mesédben, amik megmosolyogtattak. A hóemberépítést például nagyon élveztem, nem volt túl karakterhű dolog Draco részéről, de ettől függetlenül nagyon édes jelenet lett. :)
Voltak viszont komoly logikai buktatók, megmagyarázatlan dolgok és a végén a szökés… Nos, mint említettem, nekem kicsit olyan íze volt a dolognak, mintha kifutottál volna az időből és ráadásul akkor jutott volna eszedbe, hogy nincs lázadásod, hát gyorsan kell valami látványos.
Arról nem is beszélve, hogy elég meglepő volt, hogy Lucius először nem akarta hazaengedni Dracót az iskolából, aztán hirtelen az a „valami”, ami miatt Draco nem mehet haza, már nem létezik és nyugodtan menjen csak haza, sőt _muszáj_ így tennie. Ezek az apróságok nagyon nem álltak össze számomra, megtörték az olvasást.

Gondolom, érzed te is, hogy nem igazán nyerte el a tetszésemet a történeted. :( De azért szeretnék néhány fontos pozitívumot is kiemelni, ha már ilyen kemény voltam veled. Élvezetesen írsz, voltak jelenetek, mikor egészen beszippantott a történeted egy időre, tetszettek a párbeszédeid is. Lehet csak az időd volt kevés, de ha több lett volna, jobban sikerül a történeted, mert a hibái ellenére azért olvastatta magát, még ha néhol erősen vonogattam is a szemöldökömet.
Épp ezért gratulálok, biztos megdolgoztál ezzel a történettel, így kívánok neked sok (az enyémnél szebb) pontot és olvasót! :)

Puszi,
Hana Neko

Csapat: Igen
Kulcs: 1
Karakterek: 2
Cselekmény: 3
Tetszés: 3

Csapat: Igen
Kulcs: 2
Karakterek: 2
Cselekmény: 3
Tetszés: 3

Azt hiszem, csatlakoznom kell az előző 2 véleményezőhöz. Nem róhatom fel, hogy OOC-k a karakterek, hisz kitetted a figyelmeztetést, mindettől függetlenül Draco sértődékenysége, majd gyors szerelembezuhanása, aztán még gyorsabb megbocsátása kicsit sok(k) volt. Sokáig nem is értettem, hol van a hagyomány, csak a történet 3/4-e tájékán jelent meg, hogy a hagyományos griffendél-mardekár ellentét ellen lázad Draco. És a végén azért feltűnt a kulcsszó is, bár szintén erőltetettnek hatott. A karakterek nem éltek, írtad őket, mégis jellegtelenek maradtak - szinte semmit nem tudtam meg róluk. A vége nagyon kapkodósra sikerült, biztos sokan szeretnék, ha egy ilyen "baki" után gyors megbocsátásban lenne részük, azért az élet nem ilyen egyszerű :D

A másik, amin folyton megakadt a szemem, a folytonos "szemei, ajkai" szavak használata. A páros testrészeket egyes számban írjuk! Végig az járt a fejemben, vajon Harrynek hány ajka van, ha azok egytől egyig édesek - lehet felső és alsó ajka egy embernek, de attól az még egy.

Az írásod kicsit következetlen, nem teljesen átgondolt, pedig minden klisés vonzata ellenére van benne ráció, már csak kicsit jobban át kell gondolnod a részleteket.