Kedves Író!

Nehéz megszólalni egy ilyen összetett alkotás után...Keresem a szavakat, de nem tudom, hogyan is fejezzem ki magamat. Próbálkozom. :D
Torokszorító, és fájdalmasn szép történet volt. Olyan, amin még sokáig gondolkodni fogok, amit ha elolvasol, nem azt érzed, hogy jó volt, és már mész is a dologdra, hanem még napokig itt van benned.
Teljesen a hatása alá kerültem. Belenget valami különleges aura, ami vonzott egyre jobban és jobban..
Engem teljesen lenyűgöztél, remekül öntötted szavakba a sötétben gomolygó érzéseket. A karaktereid éltek, mindegyiküknek volt jelleme, megismerhettük őket.
Remekül bántál a hollóhátas fiúval, nekem nagyon tetszett a jelleme. Erős, okos, határozott, és ahogyan Dracóval bánt..Nem olvastam még ilyen történetet, ahol d/s kapcsolat van, de itt nagyon tetszett. Fülledten erotikus volt, és néha egy-egy jelenetet olvasva legszívesebben ordítottam volna rendezőért, hogy ezt vászonra kell vinni! :)
Luna volt a másik, akit nagyon megkedveltem. Valahol a női szereplők között mindig vele tudtam leginkább azonosulni, és itt is ezt éreztem. Dracónak nagy szüksége volt rá. A darazsas jelmezén nagyokat nevettem. :D
A kapcsolat Harry és Draco között hitelesen lett ábrázolva. Életszerű, nem agyoncukrozott csillám, ahol minden jó, minden tökéletes. Szép volt mégis, bensőséges, és remekül láttattad, hogy akik ellenséges pólusúak, nehéz egyensúlyba hozni őket.
Egyetlenegy zavart olvasás közben, mégpedig az, hogy túl sokszor szerepelt az inspektor szó. De annyira tetszett a történeted, hogy amikor megint ez a szó következett, automatikusan magával Draco nevével helyettesítettem be. :)
Még rengeteg dolgot tudnék kiemelni, órákat "zengeni" a művedről, de még hagyni kell ülepedni, sőt, újra el kell olvasnom, hogy minden egyes mondatot ízlelgessek. Úgy gondolom, azért ebből a pár mondatos véleményből már így is leszűrted, hogy egyik kedvenc történetem lett a Tiéd a kihívás alatt. ;)
Következnek a pontok, nem volt nehéz dolgom. :)

Kulcs: 5pont - Tökéletesen illeszkedik a történethez, egyedien, szépen.

Karakterek: 5pont - Imádtam őket. Pont. :D

Cselekmény: 5pont - Izgalmas volt, végig lekötött, és bár valóban komor, kissé talán nyomasztó történet volt, mégis imádtam minden egyes betűjét.

Történet: 5pont - Fentebb már kifejtettem részletesebben. Egyik kedvenc.

Kíváncsian várom, hogy ki lehetsz, kedves Alkotó! :))

Gratulálok, és további sok sikert a kihíváshoz!

Szia
Előre is elnézést kérek az írótól, hogy letegezem, de utálok formálisan írni. Az igazat megvallva semmi építő jellegű kritikát nem tudok hozzáfűzni a történethez :D de az előttem szólóhoz csatlakozva szerintem is ez az eddigi legjobb történet a kihíváson. Olvasás közben sodort magával a történet, a karakterek reálisak voltak és a szereplőid még kedvelhetőek is lettek. A legjobban az tetszett, ahogy Luna karakterét megrajzoltad. Adtál a személyiségének valami nőies mellékízt szinte csak azzal, ahogy megjelenítetted.

Szia!
Előző este olvastam, de kellett egy kis idő, hogy a történet leülepedjen. És igazából értelmes dolgokat most sem fogok tudni mondani xD Azt hiszem, az egyik legerősebb írás ezen a kihíváson :) Draco karakterében találtam OOC-ságokat, de szép aprólékosan jelenítetted meg, úgyhogy nagyon tetszett. Goldstein, Luna, Harry, mindenki tökéletes volt... Kicsit persze sajnálom, hogy nem kezdték újra, Draco és Harry :( De van ez így :( Ettől talán még életszerűbb is. Itt-ott akadtak furcsa megfogalmazások, meg olyan szavak, amiket nem értettem (xD), és amik kicsit megakasztottak, meg szerintem Draco nem tudja, mi az a pisztoly ;) Vagyis nem használja a szót ilyen természetesen, mintha a mindennapjaiba tartozna... szóval voltak ilyen apróságok, de itrózatosan élveztem, és csak gratulálni tudok :)

Pontok:
Kulcs: 5
Karaktere: 5
Cselekmény: 5
Történet: 4

Szia!

Naggyon jó volt! Érdekes, lelkileg megindító, elgondolkodtató. Szerettem Anthonyt, szerettem Lunát, de Harryt nem szerettem, bár nem is volt róla sok szó.
Nagyon megfogott, tudni akarom, ki vagy, még több írást tőled!!!

Ja, és pontozás:

Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
5

2. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket?
5

3. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
5

4. Mennyire tetszett a történet?
5

Kedves Író!

Kulcs: 5
Rendben volt.

Karakter: 5
Tetszettek a karaktereid és a kidolgozottságuk is rendben volt.

Cselekmény: 5
Szépen kidolgozott történet volt, nem kis munka lehetett. Gratulálok hozzá!

Történet: 4
Gratulálok hozzá, de... Engem sajnos volt ami zavart. Például a számomra megmagyarázhatatlanul, olykor feltűnő idegen kifejezések. Olyan szép a magyar nyelv, nekem ez csak zavaró volt, és nem, nem azért mert nem értettem. Na meg persze a mumusom, a szomorú vég. :-( Nem tehetek róla, de nem szeretem. Ráadásul ebben a történetben végig "szenvedtünk". Olyan jó lett volna, ha adsz nekik egy esélyt. :-) Köszönöm, hogy olvashattam!

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa!

Ahogy pár előző írónak megjegyeztem már, bizonyos okokból lemaradtam az olvasással és a pontozással is, ezért már nem írok olyan hosszú tirádákat, mint mikor még volt időm (és főleg kedvem, meg hangulatom) írni annyit és úgy, ahogy hittem, hogy az alkotó kívánja: kritikus szemmel, ami fejlődésre ad módot. Mégis minden kihíváson akad 2-3, de inkább csak 1-2 olyan, ami mellett akkor sem tudnék elmenni három sorral csak, ha semmi másra nem jut időm miatta. Mert úgy indulok neki egy-egy kihívás olvasásának, hogy keresek valamit. Rendre és mindig, krónikusan keresek, izzó lelkesedéssel, és ha nem találom, ugyanannyira tudok csalódott is lenni.

És fatális az is, amikor megvan. Amikor már van egy majdnem olyan, egy talán olyan, és aztán a pontosan olyan. Mivel jelentős hátrányban vagyok már a véleményezéssel, így az összes fennmaradóba belenéztem, milyenek érzésre, mi és melyik fog meg, aztán sorban elkezdtem végigolvasni, és most pontozok, aztán haladok, ahogy haladok, eljutok, ameddig eljutok. DE – és tök nagybetűvel – ez most épp egy olyan történet, aminek már a leírása is, meg a személyes hangvételű ajánló is egy kis műalkotás. Itt már érezhető mind az elhivatottság, mind az, hogy komoly munka van a történetben. Bizonyosan mindegyikben az van, csak nem egyforma mélységben. Itt magas fokú összeszedettséget érzek, az olvasóhoz szól abszolút, megszólít, invitál. Én pedig engedtem neki - nem bántam meg.

Ami a legérdekesebb, hogy az üzenet, amire fel is hívja a figyelmet a szerző az ajánló végén, nem szükségszerűen olyan, amivel egyetértek, talán egyáltalán nem, talán csak kicsit, vagy felerészben – mégis minden érzésem független ettől. Emiatt jó egy történet. Nem kell, hogy szóról-szóra egyetértsek azzal, amit állít, mégis le tud nyűgözni, mert úgy áll ki saját véleménye mellett. Tegnap olvastam egy idézetet, miszerint egyetlen olyan ember, aki szilárd meggyőződéssel bír, elsöpör száz olyat, akinek csak véleménye van. Ezt érzem most. Más a meggyőződésem, de teljesen hasonlónak érzem a szerző szenvedélyes közlését saját indulataimhoz. Nem azt érzem, hogy ehh, én másban hiszek, hanem hogy azt a mindenit, kalapot le, ez aztán érv. De térjünk a kritikára:

Remek kulcs, remek fic. Pokolra szállni szerintem sem könnyű, mert ahogy a vallás tanítja, tudatosan lehet csak: tudva és akarva, a bűn tudatában, és annak akaratában. Annál könnyebb ott ragadni, pokoli helyzetekben, amik döntésekkel, azok hiányával jönnek esetleg. A leírások – örök mániám, de igen, erre gondolok, amikor emlegetem: nem kell beszéltetni folyton a karaktert… ott van minden, és művészi. Jelzőhalmozós - jó értelemben -, ahogy én szeretem, minden megérinthető, érezni az illatát, hőjét, látni a színét… Mire való az írás, ha nem erre? Átadni egy képet, ami bennünk van. Akárha nemlátóknak akarnék valamit elmondani – hisz csak én látom úgy, ahogy belül létezik. Leírás nélkül ezt nehéz.

Azt szerettem a történetben, hogy Draco iszonyúan összetett, és rendkívül dracós – én is ilyennek látom. Vitatkozhatunk, hogy ic, vagy ooc, szerintem attól, hogy kiskamaszként a malfoysággal járó terheket zsarnokoskodással, gyávasággal, stb. kompenzálva élte meg, egy hülye kis görényként, felnőttként lehet ilyen. Malfoyság… na végre. Végre, végre, végre! Szőke bárki lehet, Malfoy és Luna NEM. Őket nehéz írni, és itt mindegyik perfekt. És itt ki is emelnék tőled egy mondatot:

„Malfoy vagy, Draco. És Malfoynak lenni nem merült ki a mérhetetlen vagyonban, a szőke tincsekben és az arrogáns attitűdben. Nem, Malfoynak lenni egyet jelentett azzal, hogy voltak bizonyos érzések, amiket egész egyszerűen csak nem érezhettél… ám ha esetleg mégis érezted őket, arról senki, de senki sem tudhatott. Malfoynak lenni merő önmegtagadás volt, és színes maszkok, kemény szavak. Draco pedig akkor is Malfoy volt, ha időnként gyűlölte az egész színjátékot.”

Erről próbáltam itt a kihíváson beszélni, de nem sikerült igazán interpretálni azt, amit szeretnék. Te összefoglaltad. A Malfoyok is emberek, igen. Csak épp inkább Malfoyok, mint emberek, az emberség köznapi értelmében, amiben valaki esendő, gyenge és kiszolgáltatott is lehet. Köszönet érte, mert sokan azt hiszik, nekem Piton és Lucius, Draco nem ember – de igen. Olyanok, mint ahogy azt itt összefoglaltad. A másik Luna. Nem tudnék méltóbb párt jelenleg Dracónak a fejemben, mint ezt a Lunát. A könyvbéli is efféle, de ott hagyták bugyutának picit, hogy a gyerekek szeressék olvasni, vicces, édes – hiszem, hogy azt kinőtte Luna. Megmaradt gyermekinek, de nem idétlen többé. Hanem ilyen. Tündéri. Nem véla, nem akármi – tündér.

Anthony… Hm. Tökéletesen megformáltál egy karaktert, élt. Tőlem mégis távol áll, afféle vállon suttogó, kicsit manipulátor kísértőként éltem meg több megnyilvánulását, de mesterien élő volt. Luna totális ellenpontja, kettejük között Draco – szép kis triász. Én félnék az ő keveréküktől, Anthony és Luna ötvözetétől, mert az a valaki bármire képes lenne… Úgy értem, már-már földöntúli értelemben. Nekem Draco vitte a törit, Anthonyban nem tudnék megbízni – de nem is kell, ott volt a lány erre. Viszont Dracónak talán tényleg ez kell(ett), amit a fiútól kapott. Bár én mindig vívódónak, de végül erősnek írom, attól még lehet bőven egy ilyen aspektusa.

Természetesen a kapcsolatuk pszichológiája is a helyén volt, teljesen hitelesen épült fel, aki már ilyenbe fog, hogy megjelenítse, az meg is támogatja. Borzongatóan deviáns volt, vagy groteszk kicsit, olyan félelemmel vegyes tisztelettel olvastam a partvonalról kettejük sötét játékát, Draco szükségleteit. És úgy érzem, Luciushoz is ez a fajta dominancia illik, nem másféle. Draco vadvirághoz való hasonlítása szintén lenyűgözött, nagyon különleges meglátás.

Harryt nagyon szerettem. Nem szerepelt sokat, és tevőlegesen sem nagyon, de láttam ott fent a lépcsőn a karddal, és az olyan pillanat volt, amikor bele tudtam volna szeretni. Nem kell ide csataleírás, részletek, nevek halmaza, kronológia, beszámolók, vér - Harry egy karddal, és a vesztét érző Nagyúr képe. Kész.

Nem örülök annak, ami kettejük, Harry és Draco között végbement. Fájt. Akkor is, ha értem, sőt: megértem, miért, és azt, hogy a történet épp erről a balanszírozásról szólt... megcibáltál belül. Az új kulcsnál azt hittem, és úgy esett volna jól, ha már rájött, amire rájött, hogy tisztázza is a dolgokat. Harry nyert, a kulcs meglett – igen, hálivudu, és kiszámítható, és irreálisan helyénvaló lett volna, ha rendeződik a kapcsolatuk, vagy legalább beszélnek. Mégis furcsa lett volna ebben a történetben, mert ez teljesen másról szólt. Itt jött el az a kirívó pillanat, ahol kettészakadtam. El tudta érni az író, hogy nem azt akarjam látni, amit szerettem volna. Megértette velem, amit ő akart. Szívesen láttam volna azt, de tudtam, nem lehet. A szív és a test vitája, hehe, ahogy azt Villon megénekelte.

A fic legbölcsebb mondata, ami talán legjobban megfogott, a következő volt: "Mert ti arrogáns, introvertált, határozott emberek legbelül mindig hordoztok magatokban egy kis határozatlanságot. Egy kis keserűséget, egy kis félelmet és pár sebet, melyek sokkal, de sokkal mélyebbre mennek annál, mintsem hogy valaha is begyógyuljanak. Ezért vagytok elutasítóak és hidegek, ha úgy érzitek, túl közel kerül hozzátok valaki. Ezért nem engedi a büszkeségetek, hogy fejet hajtsatok bárkinek is, akit gyengébbnek éreztek magatoknál. " Meghatott, elcsendesített. Nem térnék ki rá, miért.

A történelmet a győztesek írják – ezért kellett ez a fic, hogy lássuk a többséget, akik szintén éltek, akik szintén voltak. Mégis azt hiszem, hogy igen, a keresést feladni nem szabad, de kell cél, hogy találjunk valamit.

Minden szempontból tetszett, nem tudok belekötni semmiképpen. Mestermű, ennyi.

Pontok:
5
5
5
5