Kedves Író!

Ez valami csodás volt! :) Hosszú, kifejtett, átgondolt, izgalmas, romantikus és egyszerűen tökéletes.

1. IGEN, abszolút megfelelt a kulcsnak, Draco ennél jobban már nem is lázadhatott volna.

2. Kulcs: Édes is volt, keserű is, mint egy málnaizű köptető.
5 pont

3. Karakterek:
Egyesével áradozhatnék mindegyikről, de kivételesen legyen elég annyi, hogy Rowling elsápadna irigységében, ha olvasná a történetedet. Könyvhű, érdekes, mégis kicsit egyedien megformált karakterek. Az az 'így is történhetett volna' tipikus esete. Draco és Harry brillírozott, és az apróbb szerepekben Ron, Hermione és Piton is jól alakítottak. Lucius pedig épp úgy viselkedett, ahogy tőle elvárhattuk.
5 pont

4. Cselekmény: ezt is csak dicsérni tudom. Lassan alakuló, alapos, az érzelmeket tökéletes tempóban fejtetted ki, benne volt a bizonytalanság, hogy végül mi történik Dracóval, Harry mikor és hogyan tudja meg, és vajon mit szól majd a környezetük a kapcsolatukhoz. Végig élveztem, egyszer sem zökkentettél ki.
5 pont

5. Tetszett - bár ez, gondolom, az ömlengésemből már világos :D
De azért hadd említsek pár negatívumot is. Először is - nem tudom, bétáztattad-e, mindenesetre ez nem látszott. Maradtak benne elírások, furcsa szószerkezetek, nem túl magyaros szórendű mondatok. És elég sok szóismétlés. Ráadásul én személy szerint nem szeretem, ha Dracóra és Harryre 'szőke' és 'fekete'-ként utalunk. És egy idő után majdnem számolni kezdtem, hányszor emlegeted Draco jégpáncélját...
De ezeket leszámítva igazán csodálatos történetet írtál, amit szívből köszönök, hogy olvashattam!
4 pont

üdv,
Virginie

Kedves Író!

Hol is kezdjem? Már tegnap elolvastam a történeted, de most újra megtettem, és még a hatása alatt vagyok, nagyon kavarognak bennem az érzelmek. Az nem elég kifejező, ha azt mondom, nagyon tetszett a történeted, ennél sokkal többet adtál nekem. Az aprólékos kidolgozás, a karakterek felépítése, mély érzelmeik hossza ecsetelése, a külvilág bemutatása, a hosszú és élvezetes cselekmény, mind-mind nagyszerű volt és egy gyönyörű történet kanyarodott az egészből. Nagyon szerettem, hogy mind Draco, mind Harry érzelmeit bemutattad, hosszasan ecsetelted a mindkettejük lelkében dúló viharokat, és tetted ezt úgy, hogy közben nem engedted, hogy csak úgy lógjanak a levegőben, mindig tettél arra utalásokat, hogy mi játszódik le a környezetükben. Épp ezért is szerettem nagyon például a bagolyházban történt találkozóikat, mert nem csak annyit írtál, hogy Draco bámul ki az ablakon, de azt is megmutattad, hogy mit látott. Vagy amikor a köpeny takarásában kimentek a kviddicspályára, akkor leírtad, hogy milyen az idő, sőt, itt kifejezetten tetszett az a mondat…. hű, hogy is írtad? Megvan: „A csillagporral hintett sötétség elterült felettük ameddig a szem ellátott…” Annyira szép! *.* Sok ehhez hasonló mondatod volt, amin olvadoztam, ezekért külön is szeretnélek megdicsérni. Gyönyörűen fogalmazol, totálisan elvesztem a történetben, és tudom, még jó párszor el fogok. :D

Boldog vagyok, hogy hagytál időt a fiúknak, annyira jó volt, hogy ilyen lassan kerültek közel egymáshoz. Logikusan építetted fel az egész történetet, abszolút nem éreztem úgy, hogy Harryben túl gyorsan megy végbe a változás, túl hirtelen szeret bele Dracóba. A vallomása hihetetlenül édes volt, nagyon harrys. Kicsit esetlen, kicsit ostoba, de végtelenül őszinte, megkönnyeztem. Tudod hol bőgtem a legjobban? Amikor a vége felé leírtad, hogy mi is történt anno Luciusszal.  Ó, igen, Lucius! Le a kalappal előtted, mert sikerült megőrizned a könyv-hűségét, miközben megmutattad az érzelmes oldalát. Szép munka! Nagyon zokogtam, amikor kiderült, hogy szerelmes volt, de végül a nevet és a mágiát választottad. Erről jut egyébként eszembe, hogy imádtam, ahogy a mágiáról írtál. Jó volt, hogy az első perctől odafigyeltél arra, hog a mágián keresztül és érzékelték egymás hangulatingadozásait, főleg Draco Harryét. Éppen ezért sokkal drámaibb volt, sokkal szívszorítóbb a végkifejlet. Mert tudjuk, hogy egy aranyvérűnek milyen fontos a mágia, de valahogy szerintem nem rázott volna meg a történet vége, ha nem figyelsz már az elejétől arra, hogy hangsúlyt fektess a mágirezgésekre.

Egyébként elárulom neked, hogy Lunát nem igazán kedvelem. Tudom, tudom, hihetetlen, de ez van, egyszerűen nem sikerült közel kerülnie hozzám, maximum csak egy-egy történet erejéig, de igazán sosem foglalkoztat ez a karakter. A te történetbeli Lunád azon kevesek közé tartozik, akit kimondottan szerettem.  Amikor Harry felvitte a Griffendél toronyba Dracót, és kicsit ellenséges volt a légkör, de erre Luna benyögte, hogy éljen Draco, mert boldoggá teszi végre Harryt, na ott zártam igazán a szívembe őt.

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy mind a csapatodnak, mind a választott kulcsodnak tökéletesen megfelel a műved, ezen szerintem nincs mit feszegetnem. Tökéletesen jelen volt a lázadás, megvalósult, és ez által a kulcsod is tökéletesen megjelent a történetben.

Órákig tudnám még méltatni ezt az írásod, de beszéljenek most már apontok helyettem. Ha pedig majd a kihívás végén feltöltöd valahová, akkor úgysem fogod megúszni, hogy fejezetről fejezetre ennél sokkal aprólékosabban újra kifejtsem majd a véleményem. :P

Gratulálok és hálásan köszönöm neked, hogy ezt a párost választottad ehhez a tökéletesen felépített, szépen kidolgozott műhöz. Sok sikert a továbbiakban!

Üdvözlettel:
Kyraper

Csapat: Igen
Kulcs: 5
Karakterek: 5
Cselekmény: 5
Tetszés: 5

Kedves Író!

Hát ez… Ez valami elképesztő élmény volt, nem is találok rá szavakat! Csak gratulálni tudok, igazán lelkiismeretesen dolgoztad ki az utolsó apró részletig a történetedet. Gondolom, mondanom se kell, hogy a végén bizony megkönnyeztem Dracót, de azért közben a mosolyt se tudtam levakarni a képemről, hiszen amit Harry képében kapott… Egyszóval fantasztikus történetet adtál nekünk, le a kalappal!

A csapatodnak tökéletesen megfeleltél, sőt, külön tetszett a folyamat, ahogy nem egyik pillanatról a másikra hozta meg Draco a döntését, hanem kezdetben őrlődött a kötelesség és a szerelme, az esze és a szíve között. Egyszerűen mesteri volt!
A kulcsoddal is nagyon jól bántál, merem állítani, hogy eddig a legjobban, hiszen a veszteség keserűsége és a szerelem édessége végig vonult az egész történeten, anélkül, hogy egyszer is szájbarágósan kimondtad volna, mennyire keserédes a szituáció, amiben Draco próbál dűlőre jutni.

A karaktereid éltek, lélegeztek, szinte leléptek a képernyőről. Mind Draco, mind Harry kimagaslóan jól volt megformálva és bár érződött, hogy a saját elképzeléseid szerint alakítottad őket, mégis könnyedén beleilleszkedtek az eredeti rowlingi-világba is. Dracót nagyon szépen építetted fel, tetszett, ahogy megmutattad, milyen is lehet tizenhat év engedelmesség után belefáradni a tisztavérűek elvárásokkal teli világába. Harry szintén kiemelkedő volt. Nem szeretett bele túl gyorsan Dracóba és nem kapkodta el a dolgokat, végig megmaradt a saját kissé bumfordi, de imádnivalóan hősies önmagának, aki a griffendéles ösztönei miatt nem tudja, erőltesse ki Dracóból a titkait, hogy megvédhesse, vagy inkább tegyen úgy, mint aki semmit nem vesz észre. Egyszerűen beleszerettem én is, miközben olvastam a történetedet. <3
Akit még külön imádtam, az Narcissa volt. Tetszett, ahogy bemutattad, hogyan is tud megcsömörleni egy szerelmes asszony egy olyan kapcsolatban, ahol a férje nem képes megadni neki azt, amire vágyik. Igazán különleges színfolt volt a történetedben.
Luciust már nem is emelném ki külön, a tartása, az ereje és az, ahogy felépítetted…! Dicséretre méltó, igazán. Csodálatos karakterré formáltad, mégse éreztem, hogy közben elvesztette volna önmagát. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit meglepődtem, mikor a kórházban nekitámadt Harrynek. O.o Az elég fura volt elsőre, de így utólag el kell ismernem, még ez is belefért a karakterébe.

A cselekményt is napestig lehetne dicsérni, de inkább csak annyit mondanék, csodálatosan építetted fel, hagytál időt minden szereplődnek, hogy megtalálja a saját útját és a végén minden szépen összecsengett. Külön köszönöm, hogy nem akartad a szánkba rágni a végén, hogy „és mostantól boldogan éltek, amíg meg nem haltak”, hanem hagytál teret, hogy mi képzeljük el a befejezést úgy, ahogy szeretnénk. :)

Gondolom feltűnt mindebből, mennyire imádtam a történetedet és biztosra veszem, hogy később még sokszor el fogom olvasni, mert biztos vagyok benne, hogy bár kétszer már megtettem, még mindig vannak benne olyan dolgok, amiket nem vettem észre. :) Egyetlen valamit emelnék még ki, azt, hogy imádtam, ahogy végig vezetted a történet elején megjelent idézetet az egész meséden. Alapvetően nem szeretem, mikor egy író ilyen érzelmes, elcsépelt frázisokkal kezd, de itt nem éreztem elcsépeltnek. Az idézet szerves része lett az egésznek, végig jelenvolt a szárnyalásban, a zuhanásban, a képekben és abban, hogy még a történt végén is madarakhoz hasonlítottad a két főszereplődet, mikor Lucius rájuk nézett…! Nem gondoltam, hogy egy idézetet ilyen szépen fel lehet használni, ilyennel még igazán nem találkoztam. Nagyon köszönöm Neked ezt az élményt! :)

Puszi,
Hana Neko

Csapat: Igen
Kulcs: 5
Karakterek: 5
Cselekmény: 5
Tetszés: 5

Csapat: Igen
Kulcs: 5
Karakterek: 4
Cselekmény: 4
Tetszés: 4

Igen, teljes mértékben megfelelt a csapatnak és a kulcs is tökéletesen illeszkedett a történetbe. Édes is volt, meg keserű is.

A karakterekkel már volt némi bajom, Draco a végére szerintem elég OOC-re sikerült. A könyvekben szereplő Draco sosem választaná a szerelmet a mágia ellenében (legalábbis szerintem), de még ha a történet esetében a változás megalapozott is volt, akkor is egy lágyabb Dracóra sikerült. Harryt el tudom képzelni ilyen rajongónak, az ő stílusával nem volt semmi bajom, és kiemelném Lucius karakterét, akit egészen jól sikerült megfognod.
Cselekmény: Néhol vontatottnak éreztem, néhol pedig egészen magával ragadónak. Van benne néhány teljesen fölösleges sallang, amit simán el lehetne hagyni belőle, anélkül is ugyanolyan szép lenne a történet - legfeljebb tömörebb és kevésbé csapongó. Mindettől eltekintve egy kerek, egész, jól felépített és jól átgondolt történetet írtál, mindent megmagyarázva, logikussá, hihetővé téve ezzel az írásod. Külön tetszett a hagyomány, aminek kitetted a főszereplődet, és lehetőséget biztosítottál neki a lázadásra.
Tetszés: Kicsit vegyes a véleményem. Volt, ahol legszívesebben lejjebb tekertem volna, mert nem kötött le, volt olyan rész, amit viszont nagyon élveztem olvasni. Nem tudom, volt-e bétázva, nem nagyon látszott rajta; maradtak benne elírások, vesszőhibák és szóismétlések, amiket nem árt majd kigyomlálni belőle.
Egy-két apró dolog, ami már az elején megfogta a szemem:"Hivalkodó volt, foganatában egy hatalmas gyémántkővel..." - inkább a foglalatára gondolsz, nem? A foganat az egészen más jelent.
"Amennyiben Mrs. Parkinson nem felel meg az elvárásaidnak," - Nem Mrs. csak Miss - hisz még hajadon. A Mrs. jelzőt már férjes asszonyokra használják. Ha nem tudják, hogy férjnél van-e a hölgy vagy sem, akkor a Ms.-t használják.
Nem jegyzeteltem ki mindent, és tényleg csak apróságok, de szerintem a verseny végén nem árt tökéletesíteni a történeted. Köszönöm, hogy olvashattam

Kedves Virginie!
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a történetem. Igyekeztem mindent beleadni és igazán örülök, hogyha sikerült magával ragadnia mindannak, amit írtam. Bevallom, kicsit aggódtam, hogy a kulcsnak ez a fajta átvitt értelmezése mennyire nyeri majd el a tetszéseteket, de nagyon örülök, hogy végül érezhető lett mindaz, amit át szerettem volna adni.
A jégpáncélt észre se vettem, de igazad van, most hogy visszaolvastam, valóban sokszor szerepelt. ^^” Valószínűleg azért, mert nem volt időm a beküldés előtt egyben végigolvasni még egyszer az egész történetet, de nagyon köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, máris nekikezdtem a javítgatásnak, csiszolgatásnak. ^^
Az elírásokkal szembeni ellenérzésedet megértem, mégis védelmező szárnyaim alá szeretném venni Drága Bétámat. Ekkora szövegnél szerintem elnézhető néhány hiba feletti átsiklás, hiszen mégiscsak emberből vagyunk, a szószerkezetekkel szembeni kritikáit pedig én vagyok, aki rendre nem fogadja meg, mert számomra így hangzik jól egy-egy mondat. Nagyon sajnálom, ha számodra ez rontotta az olvasási élményt, de a „furcsa szószerkezetek” és „nem túl magyaros szórendű mondatok” ellen aligha tudok tenni a stílusom felülbírálása nélkül. Erre pedig nem hiszem, hogy valaha sor kerül.

Kedves Kyraper!
Nagyon vártam a véleményedet és igazán örülök, hogy ennyire pozitív kicsengést hagyott benned a történet. Tőled dicséretet kapni nagyon sokat jelent számomra. ^^
Sajnálom, ha megríkattalak, bár nem mondhatom, hogy nem ez volt a cél. Lucius és Draco, két különböző döntés, két különböző út, két különböző tragédia, hiszen akár így, akár úgy döntenek, áldozattal jár. Nagyon örülök, ha mindez ilyen mélyen volt képes megérinteni téged, ezek szerint valamit mégiscsak jól csináltam az elmúlt két hónapban. ^^
Egyébként elárulom, én nagyon szeretem Lunát, olyan hálás dolog vele dolgozni. Kicsit bohókás, kicsit különc, de épp ezért olyan aranyos és elfogadó a világgal szemben. Boldog vagyok, ha a hozzá fűződő ellenérzéseid ellenére is megszeretted.
Köszönöm a szép pontokat és az elismerést! *hálás meghajlás*

Kedves Hana Neko!
Köszönöm az elismerő szavaidat. Nagyon örülök, hogy ennyire megérintett a történet és végig élvezted. Az idézetekkel szembeni ellenérzésedet teljesen megértem, én is gyakran érzem feleslegesnek egy-egy történet előtt az idézetet és igyekszek nem beleesni hasonló hibába, így igazán boldoggá tettek a szavaid. ^^
Elárulom, Harrybe én is egészen beleszerettem, miközben írtam, bár ez viszonylag gyakran megesik velem. Egyszerűen túl édesen griffendéles, hogy az ember ne szeresse meg. ^^
Annak is nagyon örülök, hogy a befejezés tetszett, nem akartam nagyon elcsépeltre venni a figurát, először még abban se voltam biztos, hogy az epilógust valóban beletegyem-e. Aztán meggyőzött a Bétám, hogy tegyem bele, ha már megírtam. ^^
Egyszóval, köszönöm a szép pontokat és a véleményt, nagyon örülök, hogy tetszett a történetem!

Kedves Herika!
Hogy őszinte legyek, értetlenül állok a Draco karakterét ért vádakkal szemben és többszöri olvasás után is csak egyetlen kérdés jár a fejemben: Azt vártad vajon, hogy Draco ugyanaz marad egy nyolcvan oldalas regény végére? Véleményem szerint ez régen rossz lett volna, hiszen azt jelentené, hogy a szereplőm semmiféle jellemfejlődésen nem ment keresztül. Márpedig itt ez lett volna a cél.
Az elején Draco nem volt OOC, mint említetted is, csak a végén érezted annak, amiért eldobta a mágiát. Igen, a végére megváltozott és döntött, az elején azonban esze ágában se volt ezt meglépni, dacos volt és büszke, aki ragaszkodik a nevéhez és a vére adományához. A változás teljes egészében Harry hatása volt, mert az életben is arról szól egy kapcsolat, hogy alkalmazkodunk, kompromisszumokat kötünk és összecsiszolódunk. Harry is változott, feladta a griffendélességét és nem kérdezősködött Draco kedvéért, Draco pedig feladta az aranyvérű büszkeségét és szembenézett a félelmeivel. Ez a fejlődés pedig óhatatlanul vonta magával, hogy a végére változzon a személyisége is és OOC legyen, ahogy te fogalmaztál.
Annak viszont nagyon örülök, hogy Lucius tetszett, számomra mindig őt a legnehezebb eltalálni ezért jó érzés, ha vele kapcsolatban pozitív az olvasók véleménye.
Annak is örülök, hogy tetszett a hagyományom, de a cselekménnyel szemben megfogalmazott ellenérzésedet ismét csak nem értem. Ez egy angst történet volt, az elején ki is írtam, vagyis a történet főképp lélektani folyamatokra épített, arra, miként dolgozzák fel a főszereplők az őket ért eseményeket. Sajnálom, ha bizonyos részeket untál, vagy feleslegesnek éreztél, de sajnos, mint író, ezzel a véleményeddel nem tudok azonosulni. Nem vagyok híve a felesleges oldaltöltésnek, ha leírok valamit, annak szinte mindig oka, mondanivalója van és itt is minden jelenetnek megvolt a maga célja, hatása a fiúk lelkében lejátszódó változásokra.
Igen, a történet volt bétázva, mint már korábban említettem, ennek ellenére elképzelhető, hogy maradtak benne hibák, hiszen az egészet mindössze egy éjszaka alatt olvasta el a bétám és sok szószerkezet, mondatszerkezet esetében nem is fogadtam meg a véleményét. Ez teljes mértékben az én felelősségem, mint azt Virginie véleménye kapcsán is elmondtam, ennek ellenére köszönöm, hogy felhívtad az elírásokra a figyelmemet, feltétlenül javítani fogom őket.
És szintén köszönöm a pontokat is, amik minden kritika ellenére igen szépek.
Elnézést, ha válaszom esetleg kicsit kioktatónak tűnt, de valóban értetlenül állok még mindig, több olvasás után is a Dracóval és a cselekménnyel szemben megfogalmazott kételyeid előtt. Mindenesetre ez a te véleményed, amit tiszteletben tartok és remélem, ha legközelebb esetleg olvasol tőlem, akkor jobban élvezed majd a történetet.