csodálatos, és imádtam! nagyszerű volt! szívesen olvastam volna még róluk :)

Szia Kedves Író!

Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen.

Mennyire felelt meg a történet a kulcsoknak? 5 pont
A szín-kulcs megoldásod, ahogy beleépítetted a történetbe nagyon tetszett. Persze, ott van Perselus haja, de az, hogy a kislány haja is ilyen színű volt, így még hangsúlyosabbá tette. Az, hogy a mostohaapákból is kettő volt, már csak hab volt a tortán. :-)

Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 4 pont
Róluk egy picit még olvastam volna. Szerettem volna, ha egy kicsit közelebb kerülnek hozzám, ha jobban megismerem Őket.

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 5 pont
Nem éreztem, hogy bármi is hiányozna. Nekem tökéletesen megfelelt így, ennyire kidolgozva, ahogy volt. Nem bonyolítottad túl, de nem is sietted el.

Mennyire tetszett a történet? 4 pont
Nem tudtam eldönteni, hogy itt vonjam-e le a pontot az elírások miatt, vagy az előző szempontnál, de végül itt tettem. Néhol zavaró volt, pedig egyébként élveztem az olvasást. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történeted!

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa! Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)

Kedves Író!

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a közepébe vágunk.

1. Igen, felbukkant egy gyerek, akit be kellett vállalni. Részemről rendben van.

2. A mostohaapák jöttek, jelen voltak, (mostoha)szülővé váltak. Rendben volt.
A szín tekintetében jól jártál, vagyis, gondolom, jól választottál, hiszen Perselus és a hollófekete már önmagában egy erős asszociáció. Hozzá ott volt a kislány hajszíne is. Ettől lényegében a kisujjadat sem kellett megmozdítanod, hogy beépítsd a kulcsot a történetbe.
Összességében nekem ez picit kevés, mindig várok valami extrát is, ezért 4,5 pont

3. Nekem nehéz elfogadni azt az elvet, hogy ha valaki kiírja, hogy a karakterek OOC-k, már nem illik neki felróni, ha kifordította őket magukból. Én ezzel nehezen békélek meg. De próbálom elfogadni, és önmagában szemlélni, amit írtál.
Volt egy Perselusunk, aki bizonytalankodott, semminek nem nézett utána, erre fel ügyetlen volt. Aztán pedig gyors váltással apa és szerető lett. A jellemfejlődést, a kapcsolatuk felvállalásával járó megannyi bizonytalanságot és aggodalmat, az apasággal szembeni érzések finom, ingadozó alakulását kispóroltad a történetből.
Volt egy Luciusunk, aki alapvetően rossz helyzetből indult – de büszke maradt, megmutatta, hogy rowlingi értelemben is Malfoy. Viszont hirtelen érzelmektől túlfűtött kamasszá vedlett vissza. Ismét ív nélkül. És amikor mégis elbizonytalanodott, akkor is az érdekelte, hogy vajon a „régi” családja mit szólna mindehhez, nem mindaz, ami sokkal inkább okozhatott volna akkor és ott problémát számára.
Vázlatokat kaptunk az érzésekből, a viszonyok alakulásából, a karakterekből. De a finomságokat, amik egyedivé, élővé tehetnék a szereplőidet kihagytad sajnos. Ráadásul még Lucius és Perselus karaktere sem különült eléggé el egymástól: meglepően összemoshatók lettek, pedig azért ez két eltérő személyiség (volna, ha nem OOC…).
Összességében 2,5 pont

4. Elég sok problémám volt a cselekménnyel. Apró részleteiben és globálisan is.

Ami a globális részt illeti: egy háborús bűnöst gyerekek közé küldeni abszurd döntés. Ilyenkor nem az az érdekes, hogy neki ez még rosszabbul esne, hanem az, hogy kapcsolatban tud lenni olyan fiatal személyekkel, akik fejlődésük legbefolyásolhatóbb szakaszában vannak. Ha azt hisszük, Lucius Malfoy nem megbízható – és elmesélésed alapján sokat azt hitték –, akkor óvni akarjuk tőle az új generációt. Ne bánthassa és ne is irányíthassa őket.
De ha már ott van, hogy lehet, hogy nem kap konkrét feladatot, nem ellenőrzik folyamatosan, hogy végzi-e a közmunkát? Aminek lényege nem az, hogy mindenféle módon örömet okozzon a szeretőjének, hanem, hogy a közösségnek hasznos legyen, tehát mondjuk készítse elő Hagrid durrfarkú szurcsókjait óra előtt, vagy almozza ki a hipogriffeket, mert ezek kellemetlen, de hasznos munkák lennének. De mindezek helyett ő heverészhet délig az ágyában, csak azért kel ki onnan, mert már zavarja a szomszédban ordító csecsemő, aztán meg háziasszonyt játszik. Nem, ez nem közmunka.
Végül: egész idő alatt vártam, hogy Pitonnak mi a baja a Melanie névvel. Valami múltbéli nőre, nagy titokra számítottam. De - habár a név jelentése találó - nem történt semmi, válasz nélkül hagytál. (Vagy nem is volt kérdés, de akkor meg elhitetted velem, hogy van.)

Ami a részleteket illeti: pontatlanul írsz, nem figyelsz saját magadra. Perselus reggel ott áll azzal, hogy hat órát kellene megtartania (rögtön reggel, ami persze fizikai képtelenség, de a fogalmazásbeli hibákat nem itt kell kifejtenem). Áthívja Pomfreyt, hogy ez alatt lássa el a kicsit, és elmegy órát tartani. Majd egész délelőtt otthon ül a síró csecsemője mellett. Végül ebéd után el is kezdi megtartani az óráit. Miért nem tudod, hogy mit írtál le te magad két oldallal feljebb? Miért nem passzolnak össze a részek?
És ez csak egy példa volt a sok bosszantó apróságból, amiktől szétesett a történet.
Egyebek: Kizárt, hogy egy elárvult kislányt az ügyvéd titkárnője dédelgessen, amíg a mostohaapa be nem sétál érte. Erre való a gyámügy.
Nem értem, Perselus miért nem nézett azonnal utána ilyen kérdéseknek, hogy milyen gyakran, mennyi mivel etesse meg a csecsemőt. Logikátlan, még a romkomokban is ilyenkor keresőznek az interneten válaszok után a pasik.
Elég nevetséges volt, hogy Astoria rászól Dracóra, amikor össze akarta koszolni a ruháját – hiszen a felesége, nem az anyukája, és Draco amúgy sem öt éves.

A fentieket leszámítva a sztori maga kissé sablonos: van egy pasi, akire rábíznak egy gyereket, azt sem tudja, eszik-e vagy isszák az ilyesmit, de végül belejön, és megtalálja a szerelmet is. Az élete napfénytől ragyogó és kerek lesz az epilógusra. Ezt korrektül elmondtad. Csak számomra ez kevés az izgalomhoz.

Összességében a cselekményre 1,5 pontot tudok adni.

5. A megjegyzéseknél köszönetet mondasz a bétádnak. Több lehetőség is van: 1, nem a végső, bétázott verzió olvasható itt az oldalon. 2, alapvetően olyan hibásan írsz, hogy ez már egy feljavított verzió. 3, a bétád egy nagyon kedves ember, aki nagyon jó, hogy segít neked – de bétaként nem tud helytállni.
Sajnálom, hogy már megint valakinek ezzel kapcsolatban kezdek tanácsokat adni, de kérlek, ne bízd ilyen javítóra a munkádat. Néhány zavaró hibatípus, amiből nem egy maradt a szövegben:
Szóismétlések. Még amikor éreztem, hogy nem akarod ötször leírni, hogy „szerelmes”, nehogy ezek a szőrszálhasogató olvasók szóismétléssel vádoljanak, annak is az lett a vége, hogy egy bekezdésen belül leírtad ötször, hogy „érte dobog a szíve”. És sok-sok más példa.
Jelen és múlt idő váltakozott a szövegben sokszor logika vagy értelem nélkül.
Néhol a mondat eleje nem volt összhangban a mondat végével. Például itt, ahol az elején lévő „hely”, ami alany volt hirtelen tárggyá alakul: „Az a hely, ahol először pillantotta meg James Pottert és a hordáját, az egyik kedvenc félreeső helye, ahol soha, senki sem találta meg, a legelső randija helyszínét, és a kedvenc helyét, ahol Narcissával mindig félrevonult.”
Magyartalan szerkezetek. Például: „távolságtartónak kell lennie a férfitól” távolságtartó valakivel szemben, vagy távol tartja magát valakitől
Helyesírásilag nem hibás, de értelemzavaró elgépelések. Például: „Kéjesen felsóhajtottak, és ülök ütemes mozgásba kezdett.” Komolyan elgondolkoztam, hogy miért ülök én most hirtelen ott közöttük. Vagy: „Nem vagy rossz apa attól, hogy nem tudtam elhallgattatni a gyereket.” – itt éppen az lenne a kulcs, hogy te nem vagy rossz apa, bár te nem tudtad elhallgattatni. Az elírás elrontja a pillanatot.

Ezek jelentős része olyan hiba, ami megesik az emberrel. Nem nagyon ciki. De javítandó. A béta egy olyan személy, aki nincs úgy belemélyedve a történetbe, mint te, hanem kívülről látja, és minimum javítja a fenti hibákat, de jó esetben még a cselekménynél leírt problémákat is szóvá teszi. Keress olyat, aki ezt megteszi neked, és sokkal-sokkal értékesebb történeteket adsz majd ki a kezedből.

Számomra így sajnos nem volt élvezetes a történet. 1,5 pont

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményemet!

1 igen
2 4p
3 4p
4 3p
5 5p

szia! nekem nagyon tetszett a történeted nem gondoltam volna, hogy lesz még valaki aki Perselus/Lucius párossal fog írni... imádtam! nagyon örülök, hogy olvashattam a kedvencem volt :) Pucca:PersLuc