1) Igen, bár az üzenet, amit így magában hordoz nem igazán tetszett és eléggé el is húztad, ami végül javadra vált, de azért mégis.

2) A kulcshasználatod siralmas, olyan, mintha egy korábban megírt történetbe szúrtál volna be rabdom a kulcsoknak többé-kevésbé megfelelő epizódokat sőt, olykor csak mondatokat. 2 pont

3) Itt kell neked megköszönnöm, hogy Scorpiust nem Draco torzóként hozod. Egyébként lehet, hogy én olvastam keveset, de az állítás erre a kihívásra mindenképp igaz: a te kamasz/felnőtt Scorpiusod az első, akinek saját, önálló személyisége van. Jól kidolgozott és átgondolt, akárcsak a többiek. Lenyűgöző munka, különös tekintettel Lily lélektanára és elcseszett gyerekkorára. 5 pont

4) Az elején kissé nekikeseredtem, hogy basszus, megint pia. Aztán jó lett ez. Mégpedig azért, mert te nem is kerestél kifogást, nem akartad felmenteni a nagyivót, elfogadhatóvá tenni a káros mértékű alkoholfogyasztást. Elfogadható lélektani indokod volt rá.
Akad bekezdés, ami nem volt hibátlanul átbétázva, de csak vesszőkről van szó. Különben a történetben lyukak nem voltak, logikus volt, jól felépített, nem csak gerinccel meg csípővel, de volt koponya is, ujjpercek - csak a lengőbordák hiányoztak. Majd megvesztem, hogy megtudjam, miért rühelli a bájitaltan professzor Lilyt. 4,5 pont

5) Nos, ennek itt gyakorlatilag köze nincs a kihíváshoz, de amit írtál annyira jó volt, hogy ez a hiányosság nem érdekel. Nem arról van szó, hogy megütött, mint a jégfehér esküvő, vagy megláttam benne magam, mint a mézsárga esküvőben, ez csak egyszerűen jó volt. Kellemes. Mint egy hollywoodi csajfilm, hangulatra, de azért mégis több. Jól esett téged olvasni, megérte eddig fennmaradni érted. Illetve nem értem, hogy miért nincs itt egy komment sem. Miért nem olvassátok el, népek?!?!

Balgák, nem tudják, mit veszítenek. 5 pont

Kedves Író!
Itt vagyok, még ha le is lassított a meleg, de elolvastam végre a történetedet. Azt hiszem, ez volt a kihívás legaprólékosabban kidolgozott műve, tehát illett, hogy olvasóként is időt szánjunk rá.

Megjegyzés: ez a vélemény tele van a történettel kapcsolatos SPOILER-ekkel! Akit ez zavar, inkább ne olvassa el.

1. Izgalmas kérdés. És én megint visszamentem a csapatok leírásához, hogy lássam, mi volt a feladat. Mert pengeélen táncolunk.
Szerintem ebben a történetben a gyerek olyasmi volt, mint egy pecsét, ami hivatalosan is lezár egy levelet: már csak úgy lehet felbontani, ha megtörjük, de egy gyereket senki sem akar összetörni. Mint ilyen, a gyerek érkezése és vállalása nagyon is fontos lett a történetben, mert Scorpius játszott és húzta-halasztotta a döntést, hiszen még nem pecsételték le a levelet Dominique-kal – és közben jött egy másik pecsét.
Ez nagyon érdekes megoldás volt. Olyan, mintha a gyerekvállalás vagy a terhesség kulcsra írtál volna történetet. Kérdés, hogy megfelel-e annak, amit a csapatodtól várunk…? Mivel a háttérben ott lebegett, és adtam már igent olyan történetekre, ahol az esküvő határeset volt, én most úgy érzem, hogy igen, a történet illett a csapatába.

2. Ebben a kihívásban voltak már a képünkbe nyomott kulcsok, voltak elfelejtett kulcsok, és voltak olyan kulcsok is, amik átszőtték a történeted. A te kulcsaid – különösen a szín – el voltak rejtve. Talán kicsit túlságosan is alaposan.
Kezdeném a sógornővel, mert az az egyszerűbb. Mivel – ha jól értem – az egész Weasley (és Potter) családból egyes-egyedül Victoire tartja a kapcsolatot Dominique-kal, aki Malfoy lett, semmiképpen sem lényegtelen karakter. Segít, hogy megértsük, milyen ez a házasság, milyenek a viszonyok. Ugyanakkor kulcsszerepben nem mozdította előre a cselekményt, lássuk be.
Kicsit talán csalódott is vagyok, mert én mindig azt éreztem izgalmasabbnak, ha a rokon-kulcsoknál nem ragaszkodtak a szerzők a szó szerinti rokonsághoz (hm, talán egy igazán ilyen láttam), és mint ilyen, lehetett volna Lily is valami sógornőféle. Elvégre a magyarban nincs külön szó a feleségem unokatestvérére. De ehhez az kellett volna, hogy Dominique és Lily viszonya valaha legalábbis igen közeli legyen. De erre nem igazán kaptunk utalást.

A csokoládébarna volt az igazán eldugott kulcsod. Én úgy értelmeztem, hogy, ez a szín jelenti Scorpius számára Lilyt – az emlékek és a tény, hogy belecsempészett az életébe egy kicsit belőle, mert az ő titkos helyére vezető képről mintázta az irodáját díszítő képet, erre engedett következtetni.
Ez egy zseniális ötlet. Nem elég alaposan kidolgozva. Ha filmet készítettél volna, lehettek volna a lilys jelenetek barna alaptónusúak, de ez nem film, itt a szavaidnak kellett volna megadni a tónust. És ez nem mindig volt meg.
Összességében 3,5 pont

3. Amikor az Asztronómia toronyban játszódó jelenetben leírtad, hogy Lily miért olyan, amilyen, azt gondoltam, na ezt iskolában kellene tanítani. Mert így kell alaposan végiggondolni, felépíteni és megalkotni egy karaktert.
Amikor utána kiderült, hogy ezt Scorpius gondolta, majd meg is bizonyosodhatott az igazáról, mert Lily így elmondta pontról-pontra mindazt, amit egy pszichológus tudna csak felfejteni, azt gondoltam, hogy így kell agyonütni a saját zsenialitásodat: túl sok szókimondással, szájbarágással. Erre majd később visszatérek, de néha szerintem túlmagyaráztál bizonyos dolgokat.
Akárhogy is, tény, hogy a karaktereid alaposan felépített, saját jellemmel rendelkező, jól összerakott, kerek karakterek lettek. Ez igaz volt még Ambrose-ra is, aki inkább volt egy afféle tinifilmes szívtipró, és igaz volt Dominique-ra és Victoire-ra is, akikből nem láttunk olyan sokat.
Külön köszönet, hogy habár először azt hittem, Scorpius egy Gary Sue lesz, végül mégis valódi, hibákkal és erényekkel teli ember lett.
5 pont

4. Nehezen indult el a történet. Valami nem volt az igazi az alaphanggal az elején, mert többször is nekivágtam, többször is elakadtam, aztán megembereltem magam, túljutottam az első emlékeken, megjelent Dominique, és minden a helyére került számomra, és elkezdett az egész érdekelni.
Talán pont ez a picit önismétlős szájbarágás, talán a túl elgondolkodó, hosszúra nyúló mesélés volt rossz az elején. Azt hittem akkor, hogy a történet túlírt lesz. Végül nem tudnám ezt mondani rá egészében, de biztos, hogy egy picit lehetne még finomítani az elején.
Egyben nézve azonban kétségtelen, hogy minden kerek, alaposan kiszámított és jól összerakott volt. A jelen és a múlt, valamint a két nézőpont váltakozása segített, hogy teljes képet kapjunk erről a helyzetről, történetről. Olyan emlékeket emeltél ki, amelyek tényleg fontosak voltak, és jó pillanatokba illesztetted be őket. Ebben a tekintetben igen ügyes munka.
A számomra legkedvesebb és szerintem legerősebben is sikerült jelenet az, amikor Scorpius megkéri Lily kezét. Mindent megfordít abban, amit eddig az ő szakításukról mutattál – és ami odáig a rokonok, barátok téves logikáján alapult, hiszen mindenki árulónak hitte Scorpiust. Különösen értékesnek érzem ezt a részt azért, mert egy ügyetlen tini-történetben itt Lily rábólintott volna a házasságra. De te megmutattad, hogy mennyire bizonytalan, riadt, kialakulatlan is tizenhét évesen az ember. Nem fog boldogan beleugrani egy ekkora döntésbe, mert az nem lenne hiteles.

Van néhány dolog, amit a rowlingi világgal nem tudok összeegyeztetni: a Weasleyket olyan szoros és egymásra odafigyelő családnak mutatja be Rowling, hogy hitelesebbnek érezném, ha még egy Malfoyt is befogadnának maguk közé, mint azt, hogy teljesen kizárják Dominique-ot. Ez nekem egyáltalán nem passzol abba a családba, amit Rowlingnál olvastam (habár önmagában logikusan volt beleépítve a történetbe).
Ezen kívül a fiatal Potterek egymással való viszonya számomra megdöbbentően rossz szülőknek mutatta be Harryt és Ginnyt – hiszen az ilyen szintű távolságtartás három gyerek között a fiatal felnőttkornál jóval korábban eldől. Igaz, Lily egész jelleme is arról árulkodik, hogy nem csak a világ áll rosszul a Potterekhez, de ők sem tudják megteremteni gyermekeik számára a családi belső harmóniát, amire támaszkodhatnának. Mindenesetre ezt sajnáltam.
Alapvetően nem vetted figyelembe mindazt, amit Rowlingnál a Weasley család jelentett – a melegséget, otthont, odafigyelést, biztonságot –, hiszen Lilynek megannyi testvére és unokatestvére van, mégis, ha a szomszéd fiú nincs otthon, ő nem tud már kihez menni sírni. Mindezt te logikusan építetted fel. De, mivel ez egy fanfic, ami a rowlingi világra épül, szólnom kell emiatt. :-)

Alapvetően nem értek egyet azzal, hogy egy gyerek pecsét lenne, és abban sem vagyok biztos, hogy jobb egy nem-boldog családban felnőni, mint egy boldog családban, ahol az egyik szülőd mostohaszülő. De ez meg az én magánvéleményem.
Viszont, ha már boldogság-boldogtalanság: nem egyszer leírtad, hogy Scorpius szereti Dominique-ot is. De ez többnyire megmaradt csak a szavak szintjén. Ez a szerelem persze biztosan nem lesz olyan, mint a Lily iránt érzett, mégis, amíg azt úgy tudtad bemutatni, hogy a két karakter körül szikrázó levegő minket is megcsapott, ők ketten jégcsapok maradtak egy légtérben is. Ezen is lehetett volna még finomítani, vágytam a közöttük lévő meghittségre, hogy értsem, az adott szaván, no meg a sorson túl mi kényszeríti Scorpiust, hogy Dominique mellett maradjon.
Ez alól egyetlen kivétel a szeretkezésük volt. Ott viszont szuperül felvillantottad a megfáradt, de még menthető házasságot. (Egy csapattársadnál korábban pont ezen okoskodtam, hogy mennyire nehéz egy olyan kapcsolatban boldogan együtt élni, amit fúrnak a rokonok – te ezt szépen megmutattad mindkét viszony esetében.) Kár, hogy máskor ez nem volt meg ennyire egyértelműen.
Összességében a hibákkal együtt is megér nekem 5 pontot a cselekmény.

5. Ahogy már mondtam, nehezen indultunk, aztán elkezdett érdekelni a történeted. De mindvégig éreztem a stílusodban valami furcsa kimértséget. Mintha attól tartanál, hogy ha elengeded magad, akkor nem lesz olyan szépen, ügyesen összerakott minden mondatod. Mintha félnél érzelemből, billentyűzeten rohanó ujjakkal, a szereplőkkel együttdobogó szívvel írni. (Igen romantikus elképzeléseimre láttam már példát, esküszöm – mielőtt megvádolnának, hogy olyasmit várok tőled, ami nem is létezik :-D)
Vagy, ha így is írtál, valahová mégis elvesztek a lüktető érzések. Pontosan fogalmazol, ezért én megértettem mindent, amit elmeséltél. De csak néha-néha sugárzott felém az érzések ereje. Lehet, hogy az is az oka ennek, hogy túl sokszor használod a „lévén” szót, ami igen kimért. Egyszer-kétszer izgalmassá teszi a szöveget, három-négyszer picit túl merevvé, ennél többször modorossá. Ráadásul picit iskolában érzem magam tőle: didaktikusnak tűnik a szöveg, mint egy szakszöveg, nem mint egy szépen elmesélt történet.
Kifejezetten nem tetszik a végén az elmagyarázás, hogy mindenki megértse, hogy mi mikor dőlt el, miért és hogyan. Felfogtuk, köszönjük – ha nem, akkor valami hangsúly korábban veszett el, akkor ez itt már nem segít.

Érdemes lenne talán végignézni, és picit könnyedebbé, levegősebbé tenné az egész szöveget. Nem lenne tőle minőségtelen, akkor is látná mindenki, hogy neked van stílusod, szókincsed és képességed arra, hogy átadj az olvasóknak egy történetet. Csak bátran legyél mesélős!

Lyukat beszélek a hasadba, és már önmagamat ismétlem, azt hiszem. Úgyhogy maradnék is annyiban, hogy erre a szempontra mindent összegezve 4 pontot adok.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!

Szia Kedves Író!

Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen, de... Na, majd a következő szempontnál.

Mennyire felelt meg a történet a kulcsoknak? 3 pont
Őszintén szólva nem igazán. Az előző szempontra visszatérve, a történet nem a gyerekről szólt, de mivel a végén Lily terhes lett - pedig azt hittem, hogy Scorpiuséknál lesz gyerek, ez kellemes meglepetés volt - szóval mivel minden remény úgymond a baba miatt veszett el kettejük számára, ezért adtam meg rá az igent. Viszont se a sógornő, se a szín-kulcsod nem éreztem elég hangsúlyosnak.

Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 5 pont
Ebbe igazán nincs mit belekötni. Szépen kidolgoztad, következetesen ábrázoltad Őket, egyéniségek lettek. Szép munka!

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 5 pont
Remekül kidolgoztad, és itt nem csak a történet hosszára célzok, hiszen lehet egy rövidebb sztori is egy kerek egész, bár itt a hosszba semmiképp nem lehet belekötni. Mint említettem azonban ettől eltekintve is egy nagyon szépen kidolgozott és felépített történetet olvashattunk.

Mennyire tetszett a történet? 5 pont
Nem szeretem az angstot. Általában idegesít az a fene nagy lelkizés, főleg ha a fiú részéről olvashatjuk, de itt egyrészt a váltott szemszög miatt, másrészt pedig talán az ital miatt egyáltalán nem volt zavaró. Nagyon tetszett a történeted, őszintén gratulálok hozzá, nem kis munka lehetett. Köszönöm, hogy olvashattam!

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa! Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)

1 igen
2 3p
3 3p
4 5p
5 4p

@kalmarpolip:
Miért, szerinted mit hordoz? Komolyan kérdezem, és kérlek, hogy válaszolj rá, mit láttál benne. Mert egy-egy történet értelmezése olyankor teljesen eltérő lehet.

A siralmas azért talán túlzás. A sógornő tényleg kissé erőltetett, és nem is kapott igazán nagy szerepet, bár azt próbáltam vele érzékeltetni, hogy Dominique családjának sem könnyű az elfogadás, a Malfoy-Weasley dolog miatt. Ezt direkt nem írtam szájbarágósra, de úgy néz ki, hogy így meg egyáltalán nem jött át, sebaj. :) A csokoládébarna (meg úgy mindenféle barna) viszont többszörösen jelen volt. Nemcsak az elején a festmény (ami lehet, hogy nem volt egy jó fogás, viszont Scorpius szánt szándékkal tette ki azt a portrét az irodájába, ami igazából Lily roxforti búvóhelyes festményének a másolata, és az ott eltöltött időre emlékezett vele. Nem hibáztatlak, ha ez elkerülte a figyelmedet, ez főként az én hibám, mindenesetre ez volt a célom vele. :)), de a delíriumos sütemény, amihez Scorp Lily szemét hasonlítja, mert benne is a tűz, a szabadság fogta meg, és azt az érzést adta neki a csokis süti is, ezt aligha lehet beleerőltetettnek nevezni, de elfogadom, hogy te így érezted, bizonyára ez sem jött át teljes mértékben.

Ez hatalmas dícséret, köszönöm szépen. :) Azonban meg kell jegyeznem, hogy Scorpius karakterének kapcsán inspirálóan hatott rám Heteira Mostohákban megírt Scorpiusa, szerintem az is egy eredeti, jól kidolgozott karakter, nem egy Draco, vagy inkább fanfiction Draco 2.0. :) Lily viszont teljes mértékben az én kútfőmből pattant ki a mardekárosságával és linkségével együtt, kicsit a saját Albus Perselusomból is merítettem, de azért teljesen más. :) A történet végére pedig nagy kedvencem lett Ambrose-zal, úgyhogy külön örülök, hogy őt is jónak találtad. :)

Én nem úgy gondolok Lilyre, mint egy alkoholistára. És sajnos láttam már néhányat (családi hagyomány...) ahhoz, hogy meg tudjam mondani, nem is az. A tinédzserek sok őrültséget művelnek, és pont azért, amiért Lilynek olyan gyerekkora volt amilyen, teljesen érthető volt az ilyen mértékű lázadása. Később pedig Scorpius is nagyban belejátszott a dologba. Talán káros, amit csinált, de bármikor abba tudta volna hagyni, mint pl. úgy képzeltem, hogy a terhességénél meg is tette, persze ez már nem derült ki a történetből. :) Ez itt azt hiszem, olyan kérdés, mint az erkölcstelenség. Mérce dolga. Mivel én már láttam nagyon durva alkoholistákat, máshogy értélekem az ilyesfajta ivászatot.
Majd letorkolom érte a bétámat. :D (Csak viccelek, így is nagyon jó munkát végzett a kevés idő alatt, amit hagytam neki rá. :)) Egyébként utólag én is észleltem benne néhány hibát, ezeket majd javítom. Tényleg ennyire zavaró volt, hogy nem tudhattad meg? :D Én nem gondoltam különösebb okokra, csak hogy a lógásai és a bájitaltanhoz való totális tehetségtelensége miatt kedveli kevésbé. Meg azért, mert okos, de lusta. A szigorúbb tanárok nem szeretik az ilyesmit, akár hírességek gyereke, akár nem, talán még ez is csak lehúzta a dolgot.

Köze nincs? Jó lehet, elfogadom, hogy te így gondolod. Azért a kötelező Malfoy és a gyerektéma benne volt, persze nem jeleskedtem a kulcsokkal, de azokat már megmagyaráztam. Örülök, hogy tetszett. Nem mindenkit üthet szíven mindegyik történet, lehet, hogy mást majd megráz, mert/vagy meglátja benne saját magát. A hollywoodi csajfilmek hangulata jó, ezért ezt nem veszem sértésnek. (Nyilván nem is annak szántad.) :) És mivel írtad is, hogy több, azért felfedezhető benne némi mélység. Ha nem is akkora, ez most így sikerült. Örülök, hogy nem találtad időpazarlásnak. :)
Na látod, ez az, ami engem is érdekelt volna. :) De szerintem egyszerűen csak meleg volt, a történet pedig hosszabb, mint ami a reggeli kávé mellé még belefér. :D

Nagyon köszönöm, hogy írtál, és a pontokat is. Jólesett olvasni a véleményed, és reflektálni rá. :)

Lil

@Katjusha:
Kedves Katjusha!

Semmi gond, nagyon örülök, hogy végül eljutottál a véleményírásig. :)

Azt hiszem, hogy te vagy az első, aki igazán megértette benne ezt a gyerekdolgot (is). :) Igen, lényegében erről volt szó, ahogy ezt már Virginie kritikájára adott válaszomban én magam is leírtam. Így tehát nem maradt más, minthogy örülök a fejemnek, hogy valaki legalább megértette. :D

A rejtett kulcsok is kulcsok ugyebár. :D Viszont egyetértek veled abban, hogy némelyik túlságosan is az volt, ezért is fordulhatott elő, hogy te vagy a második, és az első véleményíró, aki rájött a dolog nyitjára. :)
Mivel végül az egész végkifejlet megváltozott, Victoire nem kapott akkora szerepet, mint amekkorát eredetileg szántam neki. Mindenesetre fontos szerepe volt, ha így már nem is volt kulcsszereplő. Valóban a viszonyokat próbáltam érzékeltetni vele, bár azt azért így nem állítanám, hogy csak ő tartja a kapcsolatot Dominique-kal, hiszen utaltam Louisra is, és sosem írtam, hogy a többi rokona szóba sem áll vele. Egy kicsit perifériára került ugyan, de nem gondolnám, hogy teljesen kiszorult. Persze lehet, hogy amit írtam, abból úgy tűnt. Mert ezt nem fejtettem ki eléggé. :)
Védelmemben legyen szólva, eredetileg így terveztem. De megkérdeztem a szervezőket, akik határozottan kijelentették, hogy a sógornő a férj/feleség testvére, és nem az unokatestvére. Nem akartam kockáztatni, hogy gond legyen, nem vettem szó szerint. Mondjuk mivel így sem kaptam a kulcsaimra toplistás pontszámot, akár meg is tehettem volna. :) Bár jobban belegondolva, azzal csak tovább bonyolítottam volna magamnak a helyzetet, mert ha Lily és Dominique közel állnak, vagy valaha közel álltak egymáshoz, akkor hogy volt képes hozzámenni Scorphoz?

Nagyon örülök neki, hogy végre valakinek átjött a lényeg, és nem csak én vagyok az oka, hogy mások nem értették meg a kulcsaimat. :) Valóban nem volt elég alaposan kidolgozva, ezért haragszom is magamra, mert akkor talán mások is megértették volna, bár lehet, hogy akkor sem. Mindenesetre a hangulat néha tényleg hiányzott.

Lehet, hogy valóban túlmagyaráztam, de mivel Scorpius visszaemlékezésében voltunk, nem tehettem meg azt, hogy nem ő gondolja, hanem csak elbeszélem. Lilyvel pedig azért mondattam el, mert azt gondoltam, hogy így válik valóssá ez az egész. De örülök, hogy azért tetszettek a karakterek. Ambrose szerintem csak azért tűnt tinifilmes szívtiprónak, mert nem tudtam kibontakoztatni. Az én fejemben ő is sokkal mélyebb. :) Az, hogy Scorpius nem lesz Gary Stu, számomra magától értetődő volt. Nem szeretek senkit teljesen tökéletesnek ábrázolni, mivel a való életben sem azok az emberek. :)

Az első fejezet és a folytatásának megírása között cirka egy hónap telt el, ezért lehet, hogy az másmilyen lett, mint a vége. Kétségtelenül a legfilozofikusabb, és emiatt talán nehézkes egy kicsit, de valahogy el kellett indulnia a dolgoknak. Téged ez riasztott el, lehet, hogy másokat pont ezért kezd el érdekelni, ezt nem tudhatom. Mindenesetre meglátom, mit tehetek annak érdekében, hogy kicsit olvasmányosabb legyen. :)
Örülök, hogy tetszett a felépítése, mert ebben tényleg nagy munkám volt.
Érdekes, hogy én pont azt a lánykérést a végén nem érzem elég erősnek, bár tényleg fordított egyet a történeten. :) Nem szerettem volna, ha mindenki csak Scorpot okolja a történtekért, hiszen ez a dolog sokkal több mindenen múlik. Mondjuk az, hogy egy ilyen döntés elé állította Lilyt, kétségtelenül nem volt túl szép. Ez is csak azt mutatta, hogy mennyire különböznek ők is, és a családi hátterük is, hiába volt Lily is mardekáros. És valóban szép lett volna egy "igen", de tökéletesen hiteltelen. :)

Én nem gondolom, hogy teljesen kiszorították volna Dominique-ot. Szerintem egy akkora családot, amekkorává az övék vált az unokákkal együtt, nagyon nehéz egységben tartani, ezért érthető valamilyen szintű széttagolódás. És ha visszaemlékszel James levelére, amiben azt írta, hogy mit ígért neki Dominique, abból is kiderül, hogy igazából tartják a kapcsolatot.
Talán nem volt tökéletesen harmonikus a családjuk, de nem volt közöttük akkora távolság, mint gondolod. Lily mardekáros lett, James pedig nagy griffendéles volt, persze, hogy nem álltak olyan közel egymáshoz. Emellett Albus volt a Griffendél fogója, így Lily ellen játszotta a legtöbb meccsét. Ezek, illetve a Lily jelleméből adódó lázadás kicsit szétzilálták őket, de szerintem nem volt kifejezetten rossz a viszonyuk. Lily kakukktojás, egy kicsit (vagy inkább nagyon :)) mindig is kilógott a sorból, de én próbáltam érzékeltetni, hogy a családja ezzel együtt is nagyon szereti, és támogatja. Szerintem ez valamennyire James leveléből is kitűnik. A többi pedig pusztán testvéri civódás.
Erre csak azt tudom mondani, hogy akármilyen nagy az ember családja, nem mindent tud megbeszélni velük. Nekem is nagy családom van, néha mégis úgy érezem (főleg a szerelmi bánataim után), hogy senki sincs, akihez szívesen fordulnék a bajommal. Pedig egy harmonikus családban nőttem fel, sok-sok szeretettel. Ez nem ezen múlik. Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, senki sem érti meg. Lily esetében Ambrose pótlék volt. Neki nem csupán lelkizés, hanem egy férfi kellett, ezért nem tudott máshoz fordulni. Illetve közel is volt, ami lássuk be, előny. Nem gondolnám, hogy az egész annyira kilógott volna Rowling világából. Ha jól emlékszem, Ron ott sem a bátyjaival vagy a húgával lelkizgetett. Csak mivel ott a nagy családot mi Harry és nem Ron vagy Ginny szemszögéből látjuk, egész más megvilágításba helyezi a dolgot.

Akár hiszed, akár nem, nekem sem ez a személyes véleményem. Én is azt gondolom, amit Te. :) De ahogy az előbb felhívtad rá a figyelmemet, ez az egész Rowling világában játszódik, ahol szerintem, legalábbis az aranyvérűknél, egy gyerek igenis pecsét, Scorpius is ezért gondolt rá így. És mivel Dominique-ot is szereti, nem hinném, hogy teljesen boldogtalan családban nőne fel a gyerekük. Lily sem csak a gyerek miatt jön össze Ambrose-zal, hanem szereti is. Ha kezdetben még nem is szerelemmel, később ez még könnyen kialakulhat, hiszen szinte minden tekintetben összeillenek, és a férfi végig nagyon jó hozzá. Szerintem neki jelleméből adódóan sokkal nagyobb esélye van egy újabb hatalmas szerelmet megélni vele, mint Scorpnak Dominique-kal.
Persze azt megértem, hogy hiányoltad a romantikát Scorpius és Dominique kapcsolatából. Ez azon is múlott, hogy amíg Lily a tüzességével Scorpból is kihozta a szenvedélyességet, addig szegény Dominique, aki jóval hűvösebb és franciásabb nála, ezt nem tudta megtenni. Azért én működőképesnek gondolom a kettejük dolgát, itt elsősorban arról van szó, hogy Scorpnak el kellett engednie Lilyt, ami, mivel csak a végén történt meg, nem tudjuk, hogy mindez hogyan folytatódik.

Nem értem, hogy miért érezted ezt, mivel beleadtam magam. Mi több, soha egyetlen történetembe nem adtam még bele magam ennyire. A végén már napokig benne éltem, és amikor a romantikus jeleneteket írtam, igenis együtt dobogott velük a szívem, sőt nem csak azoknál. Lily "cikesz elkapós" jelenetén például úgy felspannoltam magam, hogy abba is kellett hagynom az írást, nehogy rosszul legyek. Még a whiskys kávét is kipróbáltam, de azt nem ajánlom, mert borzalmas. :D Szóval sajnálom, hogy ezt nem érezted rajta.
A lévén szót pedig igyekszem hanyagolni a továbbiakban. :) Mondjuk azt nem tudom, hogy te milyen szakszövegeket olvastál eddig, én még nem találkoztam bennük vele. :D De azért értem, hogy mire gondoltál. ;)
Az nem elmagyarázás volt, hanem zárás, és lehet, hogy te tökéletesen megértetted a történetet elejétől végéig, de valakinek igenis szüksége van rá. És nem biztos, hogy azért, mert valami korábban elveszett. Neked nem tetszett ez a rész, én szeretem, szerintem nem szájbarágás, hanem egyfajta összegzés. Embere válogatja.

Talán, ha átnézem, és kijavítom a helyesírást, akkor átdolgozom a szöveget is. De ezt nem tudom garantálni, mert nagyon nehezen írok át már meglévő művet, vagy ha igen, az sosem lesz már ugyanolyan jó. :)

Engem egyáltalán nem zavart a szóáradat, sőt! :D Igaz, hogy majdnem olyan hosszú ideig tartott válaszolni a véleményedre, mint megírni a történetet, de nem sajnáltam rá az időt. ;)

Örülök, hogy végül is tetszett a történet, és hogy szántál rám annyi időt, hogy bővebben kifejtsd a véleményed. Ez nekem nagyon-nagyon hasznos volt, köszönöm! A pontokkal együtt.

Lil

Én pedig meg vagyok lepve, ugyanis ez az első kommentem, amire a szerző reflektál. Meg izgatott is vagyok, ez most nekem esik jól.
Hogy mit láttam benne? Egyrészt azt, amit Katjusha olyan hosszan fejtegetett, hogy a gyerek egy pecsét, továbbmegyek: egy berozsdált biciklilakat (mivel a problémával épp tegnap találkoztam, vázolnám a biciklilláncomat - itt érzem kicsit, hogy kezdek offtopic felé kanyarodni, de majd igyekszem visszahozni -: kívül vastag gumi, belül vastag lánc, a lakat pedig elég masszív ahhoz, hogy ne lehessen leütni, de elég satnya ahhoz, hogy egy hétnyi esőtől tönkremenjen) amit nem tudsz leszedni a kerékről, és tudod, hogy csak halálod után jön majd le, amikor már végleg megette a rozsda, de akkor egy érintéstől vége lesz. Addig meg... a canga marad a helyén és így te is.
Nem tetszett, hogy bár írtad, hogy Lily érve Rosie mellett, hogy az szereti őt, ez mégsem lenni elég ahhoz, hogy a gyerek nélkül vele maradjon. Az sem, hogy abból, ahogy Lily a visszavonulásáról beszél Scorpiusnak az érződik, hogy a gyerek érkezése miatt végleg bevégezte a kviddiccsel és nem is gondolkozik egy későbbi visszatérésben. Túl könnyen adta fel a nagy álmát, ami itt a gyerekvállalás egyenes következményének tűnik. Pedig nem az.
Egy nagy fordulat az ember életében, de inkább nyit új távlatokat, mint éget fel körülötted minden hidat.

Igen, a siralmas talány tényleg túlzás. Azt is el tudom fogadni, hogy én nem figyeltem eléggé. A csokinő lehetett volna (vagy lett is?) egy szép keret, de míg az elején egy viszonylag - é.: egy egyszerű mugliképhez mérve - hosszabb bekezdést szántál neki, addig a végén, amikor megint felbukkant. jól észrevehető volt, kigyulladt a kis sárga lámpa meg a heuréka felirat is, de aztán egy olyan súlyos és nagy horderejű rész következett, hogy mindezt elnyomta. A sütis-szemes párhuzamot pedig értettem én, felfogtam ésszel, de nem tartottam túl erősek, ahogy mondtad, nem nagyon jött át.

(Itt van egy rész, ami csupa bók meg hízelgő szó, ezt hálásan köszönöm.)

Itt viszont én tiltakoznék: egy korábbi kommentben írtam alkoholizmusról, a Borostyánemlékhez, de nem hozzád. Direkt vissza olvastam. Nem. Rá lehet fogni, hogy körülírtam, az az én hibám, de nem azt akartam. Amikor olvasni kezdtelek, magának a piának nem örültem: fices körökben sokan úgy kezelik, mint mindenre ráhúzható, egyszerű megoldást, ami kicsit szexi is, vad is, tök ideális. Pedig ez nem igaz.
Aztán jöttél te, ezt is szépen csináltad, megint meg vagy dicsérve.
Az alkoholizmus nekem is közel van, itt is családban marad, mostanában dolgozom is alkoholistákkal, szóval hatványozottan érdekeltnek tekintem magam, illetve sajnállak, akkor is ha nem szükségeled, amiért neked is kijutott. Látom, hogy Lily nem betege az italnak. Viszont nagyivó - ezt mondtam - és amit csinál tényleg káros méreteket ölt - ezt is mondtam. És tényleg nincs leírva, de érződik, hogy a babával vállalásával Lily visszavesz majd kicsit, mondjuk nem iszik.
Még egyszer mondom (bár most hogy nézem... lehet, hogy még nem mondtam?), nem az zavar, ha isznak. Tudtommal egyik szereplő sem muzulmán, tehát csak csinálják, ha akarják. De az alkohol minden, csak az nem, aminek ábrázolni szokták, így kicsit félve közelítek minden ilyen témával foglalkozó fichez. Benned kellemesen csalódtam, te adtál nekik miértet az iváshoz, és erőt ahhoz, hogy kezeljék. (mellékszál: másik ehhez hasonló mumusom a rák - olyan egyerűen kezelik és olyan könnyű szívvel nyúlnak hozzá egyesek, hogy már szinte fáj)
Ja igen: a bájitaltanár meg annyira hiányzott már azóta, hogy először megemlítetted, hogy amikor Lily abban a bizonyos férfiingben először megjelent, akkor az első gondolatom a tancsi bácsi volt. De köszöntem a magyarázatot.

A köze nincset azért kaptad, mert malfoyos-gyerekes szöveget írhatsz a saját szórakoztatásodra is, ráadásul ha a végén Lily bejelentésénél, hogy abbahagyja a játékot az indoklást (terhes) kicserélnénk valami másra, akármire, ami logikusan beilleszthető, akkor 1) úgy is megállná a helyét és kerek egész lenne, 2) csak Scorpiusék szóban forgó, esetleges gyerekvállalása maradni, ami miatt nem felelne meg a csapatodnak, mert az kevés lenne hozzá, ami azt jelenti, hogy 3)ami kicserélhető, az nem elég fontos.
A csajfilmes hangulat meg tényleg nem sértésnek ment. Igazából a leírás és a cím alapján nem sok jót vártam tőled. Aztán meg... olyan volt, mint amikor megnéztem az Amerikai szépséget: láttam, hogy a lányok filmezni készülnek, hívtak engem is; megkérdeztem a címet, elmondták én pedig csak ez alapján leültem közéjük; tél volt, gondoltam jól elnevetgélünk megint valami rózsaszín csetlésbotláson, aztán valaki előadja az aktuális szívfájdalmát - aztán egy értékes és sokatmondó filmet kaptunk, mély tartalommal, ami még sokáig bennem maradt.

@Ancsa1537:
Kedves Ancsa!

A gyerekvállalás kérdése is ugyanúgy beletartozik a témába, mint a tényleges gyerek. És nem kellett, hogy a történet arról szóljon, mindössze arra volt szükség, hogy fontos legyen a cselekmény szempontjából. Itt szerintem az volt, többek között azért, amit leírtál. A kulcsok kapcsán az első véleményre adott válaszomban már kifejtettem, hogy mit hogyan szerettem volna átadni, és Katjusha is tökéletesen leírta a véleményében, amit szerettem volna, hogy mindenkinek átjöjjön. Viszont elfogadom, hogy Te nem érezted őket elég hangsúlyosnak. :)

A dicséreteket nagyon köszönöm, örülök, hogy végül is tetszett a történet, pláne, hogy nem is szereted az angstot! :) Köszönöm, hogy írtál, és pontoztál.

Lil

@mese2626:
Kedves mese2626!

Először is köszönöm a pontokat! Tudom, hogy sietni kellett, de most, hogy már vége, örülnék neki, ha bővebben is kifejtenéd a véleményed. Például arról, hogy miért adtál a karakterekre 3 pontot, mert ez nagyon furja az oldalam. :)

Előre is köszönöm,
Lil

A gyerek kapcsán: így már világos, és örülök, hogy kifejtetted. A biciklilánc hasonlatod találó, akár off, akár nem, nekem tetszett! :) Bár ezek szerint a vége tök máshogy jött le, minthogy akartam. Mert én azt gondolom, hogy Lily a gyerek nélkül is összejött volna Ambrose-zal, csak el kellett szakadnia Scorptól, amit a gyerek érkezése felgyorsított. És azt sem szerettem volna, ha úgy csapódik le, hogy a gyerek miatt el van vágva az ember karriere. Ezért is jegyezte meg Lily, hogy nem végleges visszavonulást tervez. Valamennyi időre azonban elengedhetetlen a kviddicsnél, hiszen terhesen nem játszhat. Inkább úgy képzeltem, hogy Ambrose az, aki a későbbiekben végleg befejezi a játékot Lilyékért. De ez megint csak olyan dolog, ami nem került bele. :)

Köszönöm, hogy kitértél a kulcsokra, de erről már végképp nem szeretnék többet beszélni. :D (Meg úgy igazából nincs is mit. :))

Az alkoholizmus kapcsán tényleg félreértettem, amit írtál (lehet, hogy azért, mert a nagyivó nálam már szinonimának minősül... :D), de így rendben van. :) Egyébként minden tiszteletem a tiéd, ha ezzel foglalkozol, nekem nem lenne türelmem hozzá.

Rendben, elfogadom a magyarázatot, igazából nem sértődtem meg rajta, csak elsőre nem esett jól. :)
Hm, hát ennyit a megkapó címről és bevezetőmről. :D Ezek szerint silány lett, de a lényeg, hogy nem riasztott el teljesen. ;)

Köszönöm, hogy ismét írtál! :)

@Lilina:

Kedves Lilina!

Elnézésedet szeretném kérni én rontottam a karakterekre 5 pontot akartam adni, mert szerintem nagyon jók lettek,teljesen jól építetted fel a jellemüket. Remélem lehet még javítani( ha esetleg tudod kinek kell írni javítás ügyben megírom neki is hogy az én bűnöm félre ütöttem, sajnos tegnap nagyon gyorsan kellet az elmaradt műveket pontozni és csak nagyon későn értem haza mikor is észre vettem a figyelmeztető mailt hogy lemaradtam a pontozással. Még egyszer elnézést és ha kell írok a bíráknak is ez ügyben. ( Csak valaki mondja meg kinek is kell ) : ))

@mese2626: Előfordul az ilyen, hogy véletlenül elütünk egy-egy számot. Az összesített eredményen ez a 2 pont különbség nem változtat, szóval ne izgulj, nem történt tragédia :)