tanitvany_ted_lupin_by_lulu-lomaki.jpgTeddy Lupin megörökölte anyja különleges varázstehetségét, az metamorfmágiát. Vajon mire tud tanítani egy ilyen képességű varázsló egy Malfoyt? Ma megtudjuk.

CÍM: Nem vagy egyedül
CSAPAT: Tanítvány
KULCS: Teddy Lupin
JOGOK: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
MŰFAJ: novella, angst, lélektani dráma
FIGYELMEZTETÉS(EK): szereplő halála, lelki sérülés, kínzás, AU
KORHATÁR: 16 év
TARTALOM: Scorpius Malfoy és Teddy Lupin ugyan távolról rokonok, mégis mindenben különböznek. Ám amikor bekövetkezik a tragédia és Scorpius mindent elveszít, Teddy a segítségére siet. A férfi hisz abban, hogy képes újra megtanítania a fiúnak azt, amiről a gyógyítók azt gondolják, lehetetlen.

Kattints ide, és olvasd el a történetet!

A képet Lulu-Lomaki készítette

Szerző: malfoykihivas  2015.04.18. 19:00 11 komment

Címkék: hetero scorpius Teddy Lupin

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr747337868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gamer Lány 2015.04.18. 20:40:56

Kedves Író!

Köszönöm a kedves történetet! :)

1, Csapat: Igen! Scorpiusnak egyértelműen szüksége volt a tanításra és tanult is.
2, Kulcs: Teddy igazi mentorként végig bízott a diákjában, na jó, majdnem :) 5pont
3, Karakterek: Teddy és Scorpius szerintem jók voltak. Harry is elég szimpinek tűnt. Az orvosok idegesítettek, és Pansy is. :) 5 pont
4, Cselekmény: Érdekesnek találtam az interjúkat. Nagyon ötletes volt. Jól kiegészítették a történetet, ami egyébként gördülékeny és folyamatos volt. Nekem csak az az apróság hiányzott, hogy mi is volt a dementorokkal a helyzet. 4pont
5, Tetszett. Amit megírtál, az nagyon is tetszett. Szórakoztató, ugyanakkor kicsit komoly is. 5pont

Gamer Lány

Hirondelle 2015.04.19. 16:36:27

Kedves Író!

Valahogy sejtettem, hogy jó kis sztorit fogok olvasni, és tényleg.

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Kicsit ennek a történetnek is gyógyító-páciens jellege volt, de közben egyértelműen ott volt a tanítás is, és logikusan kapcsolódott össze a kettő. Ahhoz, hogy Scorpius patrónust tudjon megidézni, pozitív érzelmek kellenek, és az érzelem az, amivel kapcsolatban a fiúnak problémája volt, tehát teljesen jól megoldottad. És Scorpius igazán jó tanítványnak bizonyult, még ha az elején berzenkedett is.
IGEN

2. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
Teddy mint tanár, mentor és egyben gyógyító tökéletes volt. Türelmes, kitartó, szeretetteli. Igaz, majdnem feladta, de végül mégsem. És a történetnek is egyértelműen a középpontjában állt.
5 pont

3. Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?
Azt jó volt látni, hogy Albus a barátja lett Scorpiusnak, valamiért azt hittem, hogy ellenségek lesznek. Tetszett, hogy beleírtad azt, hogy Teddy egy ponton majdnem feladta, mégpedig azért, mert ezáltal emberibbé vált,hihetőbbé, hús-vér karakterré, nem egy szupertökéletes műanyag figurává. Tetszett az is, hogy még Pansy is teljesen önmagát adta. Harry jelleme valahogy nem annyira állt össze a fejemben, de végül is eléggé mellékszereplő volt, szóval nem gond. Scorpius pedig a szívem csücske volt, őt úgy szerettem, ahogy volt.
5 pont

4. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
Először mikor megláttam a figyelmeztetésekben, hogy "szereplő halála", attól féltem, Teddyt vagy Scorpiust fogod megölni, de aztán rájöttem, hogy a nagyszülőkre utalsz szerencsére. Jó ötlet volt az újságcikkekkel kezdés, Pansy sem hazudtolta meg magát. Egy kicsit talán sok volt belőlük egymás után, előre is pörgettem, mert azt hittem, levelekből, cikkekből fog összeállni a sztori. Nem mintha baj lett volna. Azt egy picit furcsának találtam, hogy a Greengrass család nem akarta magához venni Scorpiust, valami magyarázat az okokról még elfért volna. És ó, annyira sejtettem, hogy a páva Scorpiusé volt. Nem mondom azt, hogy könnyedén elhittem, hogy Scorpius a végén ilyen jól meg tudott idézni egy patrónust azok után, hogy eddig egy fénycsík sem sikerült neki, de mindenképpen hatásos befejezés volt, és még tetszett is.
4 pont

5. Mennyire tetszett a történet?
Néhol elírások, szóismétlések voltak, de csak nagyon kevés. Teljesen gördülékeny volt a szöveg is meg a történet is, olvastatta magát, alig vártam, mik fognak kiderülni. Látszik, hogy jól átgondoltad az egészet. Azt kell mondjam, igazán jól sikerült, szép történet lett.
5 pont

Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub

Virginie* 2015.05.01. 10:56:38

Kedves Író!

A kihívás lezárásaként kissé sötét hangulatú novellát olvashattunk, de minden jó, ha a vége jó :)

1. CSAPAT: IGEN, itt volt tanítás és tanulás is.

2. KULCS: Teddy nélkül nem sikerülhetett volna Scorpiusnak talpra állni, és a patrónus bűbáj mentette meg végül őket, amit Teddy segített neki újra megtanulni.
5 pont

3. KARAKTEREK: Teddy lelkes tanár, és nem hagyja cserben Scorpiust. Scorp lelkileg sérült, visszahúzódó. Harry meg csak feltűnt kétszer. Úgy érzem, a cselekmény elnyomta itt a karakterek bemutatását, egyikükről sem tudtam meg ennél többet, pedig az apró részletek teszik még elevenebbé a szereplőket.
3 pont

4. CSELEKMÉNY: Végig zavart, hogy egyfolytában emlegeted, hogy Scorpiusnak nincsenek érzései. Pedig akkor ő is egy katatón zöldség lenne, vagy pszichopata. Igenis már az elején is érzett, hiszen kíváncsi volt, miért akar Teddy segíteni neki, és a kíváncsiság is érzés. A reménytelenség is az, amit saját magával kapcsolatban érzett. Szomorú volt, gyászolta a nagyszüleit, és Dracóékat is valamilyen szinten. Rengeteg érzése volt, legfeljebb elnyomta ezeket, de a kettő nem ugyanaz, még akkor sem, ha többször is leírod, hogy így van.
A cselekmény ezt leszámítva haladt a maga útján, Teddy tanított, Scorpius hangulata hullámzott, de végül elszánta magát a gyógyulásra, és a történet végén látszik, hogy jó úton is halad affelé.
4 pont

5. TETSZÉS: Nem volt rossz, de a fenti kifogásaim miatt igazán élvezni sem tudtam. Több van ebben a novellában, ebben az alapötletben, mint amit most írtál. Sokkal jobb is lehetne.
3 pont

További sok sikert kívánok!
üdv,
Virginie

Bigfoot2 2015.05.01. 12:10:51

Kedves író!

1, Igen

2, Teddy nagyszerű tanár volt, és végig Scorp mellett állt. 5 pont

3. Teddyvel kapcsolatban semmi kivetnivalóm nincs. Harry nem sokat szerepelt, de sikerült eltalálni a karakterét. Scorp azonban nem tetszett. Az rendben van, hogy támadás érte, de nem sokat tudtunk meg a jelleméről. Folyton azt ismételgetted, hogy érzelemmentes, holott nem volt az. Inkább egy makacs öszvér, aki nem akar elismerni semmit. 3 pont

4, Néhány dolog nagyon szájbarágós lett. El akartad hitetni, hogy Scorp nem érez, és folyton kiemelted, de ettől még egyáltalán nem jött az le, hogy valóban ilyen lenne. Az ugrások nagyon zavartak, nem tudtam, hogy mikor hol járunk éppen. A vége nagyon hirtelen jött, megértem, hogy csak ennyi kellett, hogy Scorp elő bújjon, de hiányoltam magát a folyamatot, hogy tudjam, miért ragaszkodik ennyire Teddyhez. Az, amit láttunk kevés volt hozzá. 3 pont

5, Az alapötletedet imádtam. Hiszem, hogy Albus és Scorp jó barátok lennének, de nagyon felületesen oldottad meg a leírásokat. A befejezés hatásos lett, csak kevés. Szívesen olvasnám kibővítve is ezt a novellát. :) 3 pont

Sok sikert!

SlytHay 2015.05.02. 15:05:27

Kedves Író!

Úgy érzem, én leszek ennek a történetnek a mumusa – legalábbis az első szempont értékelésénél biztosan. :) Elöljáróban is felküldenék egy figyelmeztető bűbájt az égre, mert lesz, ahol talán túl kötözködőnek fognak tűnni a szavaim, de igyekeztem az objektív meglátásaimat és véleményemet logikán alapuló magyarázattal indokolni.

1. NEM
Olvastam már ezen a kihíváson olyan pályamunkát, aminél sokat kellett gondolkodnom, hogy mit is írjak ehhez a szemponthoz. Írták itt, hogy inkább páciens-beteg kapcsolatán alapszik a történeted, de ezt halkan cáfolnám. Szerintem inkább sorolhatnánk a gondviselő-pártfogolt kategóriába, ami sajnos nem mentor-tanítvány, bárhogy is csűröm-csavarom. Noha a végére Scorpius újra „megtanult” érezni, ezt nem szó szerinti tanulás útján érte el; Teddy inkább csak ott volt mellette, támogatta és az adott, helyesnek vélt irányba lökdöste, amikor az szükséges volt. Sajnos azonban nem tudom még tág értelemben vett mentorságnak sem titulálni ezt a fajta pártfogói szerepkört.

2. Kulcs:
Teddy volt a főszereplő, az ő szemszögéből követhettük a történéseket, az ő gondolatait és törekvéseit ismertük meg mélyrehatóbban – bár egy kicsivel több mélységet még elbírt volna a karakter. Mint már az előző szempontban kifejtettem, nem érzem úgy, hogy Teddy a mentor szerepét öltötte volna magára, ám azért mégis támogatta a szárnyai alá vett Scorpiust, segítette őt, egyengette gyógyulásának útját, és a Roxfortban a tanáraként tényleg tanította is a fiút, még ha nem is egészen úgy, ahogyan azt a csapattéma szerintem elvárta volna.
4 pont

3. Karakterek:
Összességében rendben voltak a szereplők, és bár nem tudhatjuk igazán, hogy Scorpius és Teddy milyenek is a valóságban, el tudnám róluk képzelni, hinni az általad lefestett képet.
Teddy nagyon hasonlít az édesapjára. Odafigyelő, kedves, türelmes, remek SVK tanár, emellett kitartó. Még akkor sem adja fel az önnön magára vállalt küldetését, amikor volt, hogy megingott az elhatározása, amikor nem volt benne biztos, hogy tovább tudja folytatni Scorpius támogatását. Ezzel igazán hitelessé tetted a karaktert, nem egy tűzön-vízen áthatoló robothősként mutattad be, akinek sosem támadnak kétségei a céljához vezető út során elébe gördülő akadályok láttán. Amit viszont hiányoltam vele kapcsolatban, az az, hogy nem derült ki az elején, miért akar annyira segíteni Scorpiusnak; az nem elég indok számomra, hogy az unokatestvére, hiszen tudjuk jól, hogy a vér nem minden. A leírtak alapján nagyon lelkes, motivált, hogy jobban legyen a fiú, hogy segíthessen neki, de sehol nem látom erre a magyarázatot, ami mindezt az önzetlen igyekezetet igazolná – számomra sajnos nem elegendő nála az egyéniségéből fakadó jó szándék és önzetlenség.
Scorpiusban tetszett, hogy még egy ilyen tragédia után is produkálta az abszolút malfoyos személyiségjegyeket; makacs és büszke volt, ám emellett megmutattad az emberi, érző oldalát is. Róla szerettem volna egy kicsivel behatóbb képet kapni, talán szívesebben vettem volna, ha az ő fejébe is betekinthetek egy pillanatra, hogy miféle gondolatok is kavaroghattak benne a történet bizonyos pontjain.
A mellékszereplők is rendben voltak, még ha nem is szerepeltek túl sokat. Harry egy kicsit semmilyen volt, de hát nem az övé volt most a rivaldafény, szóval egy rossz szavam sincs rá. Parkinson prófétás cikkei viszont nagyon jól tükrözték a nő áskálódó, pletyka-generátor énjét.
4 pont

folyt.

SlytHay 2015.05.02. 15:15:56

4. Cselekmény:
Nos, lássuk azt a medvét.

Frappáns megoldásnak tartom, hogy az újságcikkek segítségével mutattad be az előzményeket. Röviden ismertetted, hogy minek is a következménye a Scorpius elmeállapotát a középpontjába állító történet; láthatjuk, hogy milyen közvélemény övezi a balesetet, ráadásul a Próféta és a Hírverő által két oldal szemszögéből is.
Eddig minden a helyén volt, ám ezután kezdted el felvázolni Scorpius esetét, illetve „betegségét”, és itt már volt, ahol a homlokom ráncoltam, nem egyszer.

Azt már egy fenti pontban írtam, hogy Teddytől hiányoltam az igazi motivációt, ami miatt annyira magához akarta venni Scorpiust, így erről it több szót nem is ejtenék.

Ami először igazán szemet szúrt, vagy inkább fogalmaznék úgy, hogy szúrta a szemem, az az orvosi kórlap, illetve az egyik azon olvasható mondat. „A beteg nem képes semmilyen érzelemre.” Nehezen tudom elképzelni, hogy ez ilyen formájában szerepel egy orvosi dokumentumban, sokkal inkább hat „mezei” megfogalmazásként. A probléma számomra már azzal kezdődik, hogy a történetben nem támasztod alá magyarázattal ezt a kijelentést. Nem tudom meg, hogy pontosan mi alapján jelentették ki a gyógyítók, hogy Scorpius semmiféle érzelemre nem képes. Ennek ugyanis azt kellene jelentenie, hogy a szüleihez hasonlóan katatón állapotban van, de látjuk, hogy nem. Sokkal inkább az érzelmeinek kifejezésével, közvetítésével, sőt azok elfogadásával vannak gondjai a fiúnak. Tehát orvosilag nem bizonyított, hogy szó szerint képtelen érzelmeket generálni az agya. A gyógyítók egyértelműen orvosi mulasztást vétettek, hiszen az alapján, hogy Scorpius nem reagált a külső ingerekre, nemes egyszerűséggel arra a következtetésekre jutottak, illetve csak egyszerűen megállapították, hogy ha nincs reakció, akkor valószínűleg érzékelés sem… Pedig ez nem igaz. És később te is ellent mondasz tulajdonképpen ennek az alapgondolatnak, amit a kezdetektől fogva te magad akartál már-már túlontúl erőteljesen elültetni az olvasó agyában. Scorpius nem képes semmilyen érzelemre, de ettől függetlenül többször érzelmi reakciót produkál. (Már rögtön az elején: mielőtt elhagyják a Mungót, megkérdezi Teddytől, hogy miért akar neki segíteni – a kíváncsiság, a kételkedés egyértelműen érzelem.) Ezeknek az érzelmi reakcióknak a mérséklete persze egyre erősödik, ahogy halad előre a cselekmény, és végül az is kiderül, hogy Scorpius maga fojtja el az érzelmeit, mert fél tőlük, és ezért nyomja el azokat szinte teljes sikerrel – elnyomni valamit márpedig csak akkor tud valaki, ha rendelkezik azzal a valamivel, jelen esetben érzelemmel. Egy érzések nélküli személy például nem emeli fel a hangját, nem pattan fel, hogy a szobájába rohanjon, akárcsak egy „normális” ember, aki el akar kerülni egy számára kínos vagy nem tetsző témát, nem feleli flegma érdektelenséggel a feltett kérdésre, hogy: „Tőlem.”

Az azonban tetszett, amikor a rémálmából felriadt, és azt írtad, hogy a teste bár reagált a rossz emlékre, az ahhoz kapcsolódó érzelmekre, de a szemében ez nem tükröződött viszont. Ezt a gondolatot kellett volna erőteljesebben megragadnod, ezt kellett volna a történet csontvázának venned, és erre felhúzni egy logikusabb felépítéssel/magyarázattal alátámasztott cselekményt.

Tulajdonképpen a történet felétől Scorpius fokozatosan nyeri vissza a komolyabb érzelmek kifejezésére való képességét, ahogy újra szembe mer velük nézni, ahogy lassan megengedi magának, hogy érezzen, és mindez egyre gyakrabban és erősebben mutatkozik meg a cselekedeteiben és megnyilvánulásaiban is. Ha az elején nem ragaszkodtál volna annyira ahhoz, hogy Scorpiusnak márpedig nincsenek érzelmei – sem kívül, sem belül; vagy ha kicsit körültekintőbben, részletesebben írod körül ezt az elgondolásodat, akkor egyáltalán nem problémáztam volna ebben a pontban – legalábbis biztos, hogy nem ennyit. ;)

Amit még furcsának találtam – és ígérem, ez az utolsó kukac, amit még muszáj kiásnom a történettalajból :) –, az az, hogy a Dementorelhárító Osztály nem talált ki valami más, mágikus riasztási módszert, ami nem a patrónuson keresztüli üzenetküldés. Ha megtámadnak a dementorok, pont a patrónussal, az egyetlen fegyverével tud csak segítséget kérni az áldozat a minisztériumtól? Nem túl szerencsés.

Tetszett, hogy a végén Teddy interjújával keretbe zártad az egész történetet, ahogyan a Remusszal való párhuzam is apa és fia között. Annak is örülök, hogy a jelek szerint Scorpiusnak nem csak Teddy van ott, hanem a Potterek is, és hogy hagytál egy kis reménysugarat a szülei gyógyulását illetően a jövőre tekintve.
3 pont

5. Összbenyomás:
Akadt néhány vesszőhiba, elírás, de nem számottevő. A stílus, a fogalmazás gördülékeny. Fentebb már kifejtettem, hogy mi nem tetszett annyira a történetben. Ettől függetlenül azonban ez egy jó kis történet; remek alapötletre épül, csupán egy kicsivel több odafigyelést igényelt volna a cselekmény-konstrukció, hogy ne gyengíthesse logikai korrózió. :)
3 pont

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!
Üdv,
SlytHay

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 11:49:22

@Gamer Lány: Szia!

Rögtön az elején szeretném megköszönni a kedves soraidat. Megvallom nagy kő esett le a szívemről, mert elég gyorsan kellett megírnom a történetet, így néhány hiányosság is maradt benne, bár a dementortámadásokról a szereplőim nem sokat tudtak, és ez szándékos volt, igazából ezt magát ki sem találtam, a szereplőim is csak gyanítottak dolgokat, így akartam a bizonytalanságot fenntartani. Ez szülhetett némi hiányérzetet benned. De örülök, hogy ennek ellenére tetszett.

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 12:00:51

@Hirondelle: Szia!

Nehéz összefoglalni, mit is éreztem a kritikád után. Előre bocsátom, csak pozitívumot. Az első gondolatom az volt, hogy mennyit bele láthat az olvasó egy-egy történetbe, illetve mennyire tudja értékelni a karaktereket. Pontosan megláttad azt, amit Teddyből láttatni akartam, ez maga hihetetlen volt, de ezt a mondatod meg egyenesen imádom: "Tetszett, hogy beleírtad azt, hogy Teddy egy ponton majdnem feladta, mégpedig azért, mert ezáltal emberibbé vált,hihetőbbé, hús-vér karakterré, nem egy szupertökéletes műanyag figurává." Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon köszönöm.

A Greengrass családról: Kimaradt a cikkből arról egy félmondat, ezt már csak a felkerülés után láttam meg, hogy a Greengrassok, Astoria kivételével már az első dementor támadás után elmenekültek Angliából, mert gyávák voltak szegények, ezt mindenképp pótolom.

Az elírásokról: pótörténet lévén elég gyorsan kellett dolgoznom, így csak páromnak sikerült átnézni a másik bétámhoz már nem jutott el, ez is pótolva lesz.

Nagyon szépen köszönöm a véleményedet :)

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 12:09:42

@Virginie*: Szia!

Persze, hogy több van ebben a novellában :D Egy össz-vissz kutatómunkástól, írásostól, mindenestül 10 nap alatt elkészült póttörténetről beszélünk, amiből kb. 2,5 nap jutott írásra meg fél délután a bétázásra. Most nem magyarázni akarom a bizonyítványom, csak érzékeltetni akarom, hogy nem volt mindenre maradéktalanul idő. Viszont abban igazad van, amit Scorpiusról írtál. Az volt a baj, hogy íródott-íródott és aztán ezt a részét nem volt idő teljesen átgondolni, de ha egy kicsit átszerkesztem és felkerülni máshová már úgy fog. Kíváncsi lennék annál a verziónál is a véleményedre :) Köszi, hogy írtál :)

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 12:17:15

@Bigfoot2: Szia!

A véleményedet olvasva elgondolkodtam. Eredetileg ez a novella ennél kevesebb lett volna, sőt attól féltem, el sem éri a minimum szószámot, így valamivel ki kellett tölteni, ami nem volt könnyű tekintve, hogy időből kevés volt. Aztán valahogy sikerült megtöltenem cselekménnyel. Igazság szerint ez a novella ennél sokkal több nem lesz, inkább bizonyos részek, az általad és mások által is említett "Scorpius érzelemmentes" kérdéskör lesz egy kicsit átírva.

Karakterekről: Scorpius azért volt olyan amilyen, mert amellett, hogy sérülés érte egy kamaszról beszélünk, akikhez szerintem hozzátartozik a makacsság. :)

Köszönöm, hogy írtál :)

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 13:12:17

@SlytHay: Szia!

Jó hosszú és tanulságos kritikát írtál, amit még azóta sem sikerült teljesen megemésztenem. Elgondolkodtató az biztos. Fogok belőle hasznosítani dolgokat.

Köszi, hogy írtál :)

Üdv: LL
süti beállítások módosítása