tanitvany_severus_snape_by_orbisdeignis.jpgPerselus Piton mindig is közel állt a Malfoy családhoz. Most pedig az egyik Malfoy mentorául szegődik. Lássuk, hogyan!

CÍM: Leckék az életről
CSAPAT: Tanítvány
KULCS: Perselus Piton
JOGOK: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
MŰFAJ: kisregény, dráma, angst, akció, mentorfic
FIGYELMEZTETÉSEK: erőszak, kínzás, szereplő halála, OOC Draco, egyéb karakterek is tűnhetnek enyhén OOC-nek, AU
KORHATÁR: 16 év
TARTALOM: Voldemort Perselus Pitont választja Draco Malfoy mentorává. A feladat egyszerű, halálfalót kell nevelnie a fiúból. Azonban nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy a Nagyúr azt eltervezi.

Kattints ide, és olvasd el a történetet!

A képet orbisdeignis készítette

Szerző: malfoykihivas  2015.04.14. 19:00 16 komment

Címkék: hetero draco Perselus Piton

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr427337842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gamer Lány 2015.04.14. 20:22:31

Kedves Író!

Először is köszönöm ezt a kedves és kicsit tanulságos történetet. Másodszor pedig jöjjenek a pontok!

1, Csapat: Igen, Draco sokat tanult és itt kiemelném, hogy mennyire jó volt a címválasztás!
2, Kulcs: Perselus igazi mentorként viselkedett. Nem csak leadta az anyagot, de át is adta. 5pont

3, Karakterek: Nos tulajdonképpen mindenki olyan volt, amilyennek én vártam. Draco bizonytalan, majd egyre erősödő, Perselus stabil és határozott, Hermione támogató. Harry megbocsátó és nyílt, Ron meg egy idióta, akit nehéz meggyőzni. Énszerintem mindet eltaláltad. 5pont
4 Cselekmény: Jól dolgoztad ki, bár egy kicsit sokat időztél az elején Draco belső pusztulásával, de aztán rájöttem, hogy szükség volt erre. 5pont.
5, Tetszett. Minden kétséget kizáróan tetszett, de némi hiányérzetet hagyott maga után a vége. Úgy kellett volna még, hogy valahogy folytatódjon. 4pont

Köszönöm szépen és további sok sikert!

Gamer Lány

SlytHay 2015.04.15. 14:30:28

Kedves Író!

1. IGEN
Ez az egyik olyan történet a kihíváson, ahol tényleg érezhető a mentor és tanítványa közötti kapocs. Piton végig az ifjó Malfoy mentora volt, ráadásul a túléléshez szükséges dolgok mellett olyat tanított, adott Dracónak, ami talán az egyik legértékesebb dolog, amit valaki kaphat: esélyt. Esélyt egy új, egy más életre, esélyt arra, hogy az lehessen, aki ő valójában, akit eddig sötét rétegekbe burkolt a világ elől.

2. Kulcs:
Piton kicsit olyan mentornak, mint bájitaltan tanár. Tanít, ha kell, ha muszáj, ha a diák érdemes rá, de ha nem látja rögtön az átadott tudás eredményességét, akkor hamar a türelmét veszíti – a történet során azért ez kicsit változik a pozitív irányba. :) Az elején elgondolkodtam, hogy vajon nálad Piton kém lesz-e, és hogy segít-e Dracónak kibújni a ráerőltetett szerepkörből; végül megörültem, hogy igen, igazi mentorhoz méltón a tanítványa érdekeit tartja szem előtt, azt teszi, ami neki a legjobb – jelen esetben átadja neki a szabadulása kulcsát, még ha tudja is, hogy utána számolnia kell majd Voldemort csalódott dühével.
5 pont

3. Karakterek:
Én nem érzem Dracót annyira OCC-nek. Canonban is kiderül, hogy nem gyilkos. Egyfelől nem elég bátor hozzá, másfelől nincs meg benne az a hideg kegyetlenség, ami egy igazi halálfalónál elengedhetetlen tulajdonság. Könnyen kinézhető a karakterből és abszolút hihető számomra az önpusztító, önsanyargató viselkedése az átélt borzalmak, az állandó stressz és félelem után. Az ilyen még a jellemerős embereket is megtöri/megtörheti, Draco pedig bármilyen jó színész is, legbelül sosem volt igazán erős, már Narcissa halálkeringője előtt sem. Erre még csak rátesz mindaz, hogy állandó küzdelemben kellett állnia önmagával szemben; eredendő személyisége nem sötét és gonosz, ám a családja olyan oldalon állt a mágusok világában, az apja olyan nézeteket igyekezett belénevelni születésétől fogva, amiket sosem érezhetett teljesen a sajátjának, mert egyszerűen hiányzik belőle az a fajta embertelenség, ami ehhez szükséges. Persze próbálkozik fenntartani az álcát, de van az a határ, ami után már a külső álarc is összetörik.
Voldemort teljesen hozta a várt formáját: kegyetlen és könyörtelen, morbid a humora. Különösen telitalálat volt, amikor mulatságként utalt Narcissa megkínzott, utolsó perceire.
Pitont már az előző pontban kifejtettem, meg vagyok vele elégedve.
Ron bemutatkozása… annyira ronos volt. Megkívánt volna magának egy hatalmas, csattanós pofont… Aztán pedig Seamus és Dean is…
Szeretem azt hinni, hogy ha a canonban ilyesmi történt volna Dracóval, akkor Harry és Hermione így reagálta volna le az eseményeket, ahogyan te is megírtad. Harry bár forrófejű és alapvetően bizalmatlan a mardekárosokkal szemben, úgy vélem, hogy fel tudna nőni annyira, hogy ha nem is első szóra, de ha hihető tényekkel alátámasztott igazságot kapna kézhez, akkor emberhez méltón bánna Dracóval, és idővel talán igaz bajtársak és barátok is lehetnének.
5 pont

4. Cselekmény:
Az eleje jól indult, kidolgoztad a részleteket, Draco belső küzdelmét, szenvedését. Egyensúlyban volt egymással az érzelmi és a külső világ ábrázolása. Egészen a történet közepéig szépen vezetted, fontad a szálakat, azonban egy kicsit később már olyan érzésem volt olvasás közben, mintha elfogyott volna az írásra szánható időd, így sietned kellett egy kicsit, és ezért sajnos a végére már, ha nem is rohant, de gyorsan kocogott a cselekmény a befejezés felé. Főleg az okklumencia oktatásáról szóló részletek voltak kapkodósak.
Annak nagyon örültem, hogy végül Ron is észhez tért, de azért remélem, hogy Piton jól „megkínozza” azon az edzésen közelharc-oktatás címszó alatt. :P
A zárásban levontuk a tanulságot, a történet abszolút igazolta a címadást.
4 pont

5. Összbenyomás:
Végig könnyen haladt a szöveg, nem volt erőltetett, és bár nem a kedvenc stílusom ez… amikor a mondatok mintha egy, a háttérben kattogó metronóm szabálytalan ritmusára pattognának olvasás közben, ettől kicsit darabossá téve a folyamatosságot, itt most mégsem zavart annyira.
Akadtak azonban vesszőhibák és elírások (az első okklumencia órás részletben több is).
Néhány leíró részt/mondatot többször is elolvastam; mint például ezt: „A kígyó azonban mindenhol megbújt és figyelt, bekúszott a kőfalak mélyébe, bevájta magát a bútorokba, fenyegető energiája körülvette őket, táplálkozott félelmeikből, bizonytalanságukból.” Ennél a mondatnál tetszett, hogy Voldemortot, az ő jelenségét egy kígyó képével azonosítottad, egy kígyó tulajdonságaival ruháztad fel, amit ügyesen bele is szőttél nem csak ebbe a mondatba; a kígyó-motívum többször is szépen előfordult.
4 pont

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!
Üdv,
SlytHay

DaeMoon 2015.04.16. 13:52:14

Kedves Író!

Hm… Azt hiszem, én leszek a véleményezők közt a kakukktojás, bár nagyon sokat merengtem ezen a történeten. Az elejét imádtam, az az otthontalanság érzet az egész szorongás és ahogyan ezt Draco megélte nagyon jól volt megírva. Tökéletesen elkaptad a hangulatot és vittél magaddal engem, olvasót is. Aztán jött Draco szökése és attól fogva végig az járt a fejemben, hogy „Ne, ne, ne, ezt most miért? TT.TT” Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de számomra ott kellett volna befejezned ezt a novellát és szépen az élén abbahagyni, nyitottan, mikor Draco elindul az új élete felé. Aztán az olvasóra bízd annak eldöntését, hogy vajon tud-e majd élni az eséllyel és azzal, amit Piton addig megtanított neki. Nem a sorokban, amiket megírtál addig a pontig, hanem a sorok között, azokat a dolgokat, amiket nagyon szépen és finoman érzékeltettél. A könyörület, a ravaszság, az áldozathozás és hogy a látszat mögé kell néznie, túl az orrán, mert csak akkor látja meg, hogy mennyi lehetőség van előtte nyitva a látszólagos tehetetlenség ellenére.

Végül mégis visszajöttem és elolvastam az egészet, mert kíváncsi voltam, mi lesz a te befejezésed, de… Hát nem tudom. A történet második fele tele volt kapkodással, mivel szépen van kivitelezve az egész nem hinném, hogy az időből futottál ki, inkább a szószámból, hiszen (ha jól néztem) ez eddig a leghosszabb történet a kihíváson és erőteljesen közelít a felső limithez. Mégis savanyúan fejeztem be az olvasást, pedig tényleg azt hittem, hogy ez a novella is egyike lesz az új kedvenceimnek. Így végül nagyon nem az, bár voltak zseniális ötleteid. Például az, hogy Dracónak mugli önvédelmet (is) tanított Piton, vagy a legilimenciás rész. Főleg az utóbbi a hóval, a fűvel és az egész elképzelés ötletességével. Ugyanakkor ott a rengeteg logikátlanság a történet második felében, amivel nem tudok mit kezdeni. Az például számomra tökéletesen érthetetlen volt, hogy miért maradt például hátra épp Luna és Hermione Dracóval és Harryvel, ha Ront, Seamust és Deant harcolni küldte Dumbledore. Harry még oké, értékes sakkfigura, rendben. A többiek élete/biztonsága miért is ér többet, mint azoké, akiket harcba küldtek? A fiúk feláldozhatóak a lányok meg nem, vagy csak önkényesen így döntöttél, mert ezt a két karaktert történetesen szereted? Fogalmam sincs, tényleg, ez számomra teljesen értelmetlen volt, ahogy az is, hogy Draco mondott egyetlen mondatot Dumbledore professzornak (amit még csak erős érvnek se neveznék) és az öreg hirtelen máris elengedte mind a négy fiatalt harcolni? Nem mellesleg; Harry mióta is vár engedélyre, ha a barátai bajban vannak? Draco mugli módra küzd Bellával, mikor egy egyszerű, akár nonverbális átokkal megakadályozhatná, hogy bántsa Ront, hiszen a nő még úgysem tudja, hogy ott van egyáltalán mögötte. Miért is? Azon kívül persze, hogy így heroikusabb és látványosabb volt az egész és Ron álmélkodhatott egy sort, Draco képességein.
A történet második felével teljesen elvesztettel, mint olvasót, de hogy ne csak a rosszat mondjam és nyűgös kölöknek tűnjek, azért essen szó a jóról is. Az elején kívül, mert azzal megvettél, főleg a szökés előtti jelenettel ami Draco, Piton és a szekrényben rejtőző gyerekek közt játszódott le. Ezen kívül a karaktereket nagyon jól eltaláltad, szerintem Draco sem lett OOC. Vagy ha mégis kicsit annak érződne (mert mondjuk épp szőrszálhasogatáshoz lenne kedvem), hát annak az okait is bőségesen és remekül megmagyaráztad az elején a felvezetéssel és mindazzal, amit át kellett élnie. Ez mindenképp pozitívum volt azok mellett az ötletek mellett, amiket fentebb már írtam.

Sajnálom, ha most kicsit keménynek tűnök, de úgy éreztem, inkább leírom kereken azt, ami a bögyömet nyomja. Kicsit csalódott vagyok, mert tényleg megszerettem ennek a történetnek az első felét és hát a végén mégse úgy fejeztem be az olvasást, ahogy szerettem volna. Ettől függetlenül mindenképp gratulálok, mert látszik, hogy sokat dolgoztál ezen a novellán. :)

Üdv, DaeMoon (KK tag)

Virginie* 2015.04.23. 19:39:52

Kedves Író!

Ebben a történetben aztán volt minden. Angst, dráma, akció, és a végén egy kis "na ez a tanulság" típusú rózsaszín naplemente, amiben ellovagolhatnak a hősök :)

1. CSAPAT: IGEN, volt mentorálás. Okklumencia, harcművészet, és egy kis emberség, bátorság, jellemformálás.

2. KULCS: Piton a történet elején szerepelt főleg, a második felében kevesebbet, de annál jelentősebb pillanatokban került elő. Tanított, védett, hős volt, ahogy kémként szokott.
5 pont

3. KARAKTEREK: Dracón rengeteget dolgoztál, meg is lett az eredménye. Esendő, gyáva, fiatal, szomorú, harcias, büszke, emberséges. Tetszett, nagyon.
Pitont már említettem, ő is remekül sikerült.
Harry hozta a formáját, Ron, Dean és Seamus kissé túlzásba vitte a dolgot, de mit is várhatunk Rontól? Utálja Dracót, és élvezte, hogy kivételesen ő kínozhatja a fiút, nem fordítva.
5 pont

4. CSELEKMÉNY: Itt kissé elbizonytalanodtam. Mintha két külön novellát írtál volna, hangulatában mindenképp. Az elején Draco lelkét, gondolatait helyezted előtérbe. A borzalmak csak ennek aláfestéséül szolgáltak. A második felében a harc, az akció számított, Draco ment a többiekkel, és a vége teljesen rózsaszín lett a csomó tanulsággal és bölcselettel. Bevallom, a hangulatváltások miatt nem sikerült folyamatosan lelkesednem, jobban örültem volna, ha valahol középen lezárod a novellát.
3 pont

5. TETSZÉS: Nem volt rossz. Voltak benne jó részek, és kevésbé jók is. A stílusod olvasmányos, a helyesírásod megfelelő, néhány apróságtól eltekintve.
4 pont

További sok sikert kívánok!
üdv,
Virginie

Bigfoot2 2015.05.02. 07:23:57

Kedves Író!

1, Igen, ehhez kétség sem fér.

2, Az első olyan történet, ahol Perselus nem csak tanár, de igazi mentor volt. Draco mellett állt, támogatta. 5 pont

3, Draco fejlődőképes volt. Egy gyáva, de mégis volt bátorsága váltani. Piton hozta a megszokott formáját, és a többi szereplőt is jól megformáltad. 5 pont

4, Az elején Draco vívódása nagyon jól sikerült. Azt sajnálom, hogy a történet második felében elveszett az a lendület, ami az elejét jellemezte, de nekem az is tetszett. 4 pont

5, Minden mozzanata tetszett. Ezen nincs mit ragozni, és nem túlzás, hogy az egyik kedvencem lett. :) 5 pont

Sok sikert!

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 12:23:09

@Gamer Lány: Szia!

Folytatni? Egyelőre nincsen tervbe véve, de Merlin útjai kifürkészhetetlenek meg az enyémek is :) De viccet félretéve nagyon örülök a kritikádnak, mert megláttad a történetben azt, amit el akartam mesélni, át akartam adni.

Köszönöm, hogy írtál :)

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 12:34:56

@SlytHay: Szia!

Először a arra reagálnék, hogy a vége felé nem volt időm az írásra. Nem az idő fogyott el, hanem a szószám, így ügyeskednem kellett az egyes jelenetekkel, ezért tűnhetett kissé kapkodónak. Ez nekem is tanulságos volt. Nem hiszem, hogy máskor bevállalok egy olyan kihívást, ahol van maximum szószám, mert akkor ilyesmi történne valószínűleg megint, vagy a másik eshetőség, hogy megtanulok jobban szerkeszteni, ami nem lenne hátrány :D Szeretek kísérletezni. Félig-meddig ez is egy kísérleti történet. Az elírásokról annyit, hogy át fogom nézni felkerülés előtt még legalább egyszer. Örültem, hogy szerinted a karaktereket eltaláltam, Dracónál az OOC azért került ki, mert a körülmények miatt szerintem egy kicsit az meg a biztonságra játszottam, így senki nem köthetett bele.

Köszi, hogy írtál :)

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 12:47:56

@DaeMoon: Szia!

Részben igazat adok neked, de teljesen nem tudok. Ha ott elvágtam volna a történetet, ahol szerinted kellett volna, akkor veled ellentétben sokaknak hiányérzete lett volna, valakinek így is volt és folytatást akar, szóval nem tudom, mi lett volna a jobb. Az a vicc az egészben, hogy az első jelenet, ami meg volt a történetből a zárójelenet volt, arra épült az egész, ha az nem villan be, nincs is történet. Ez a te véleményedet nem fogja enyhíteni, de nem is célom, pont az a jó, ha mindenkinek megvan a maga véleménye. Másfelől viszont nem esett annyira jól, hogy szerinted cirka ötezer szót ki kellett volna dobnom az ablakon, mert szerintem nem kell és mások szerint sem kell. Ebben úgy gondolom, nem fogunk egyetérteni. Annak viszont nagyon örülök, hogy az eleje annyira tetszett neked, bár annak még jobban, hogy érzelmeket váltott ki belőled a történetem, főleg a második fele :) Amúgy szeretem az ilyen véleményeket, jókat lehet rajta gondolkodni.

Köszi, hogy írtál :)

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 12:58:55

@Virginie*: Szia!

Megint le kell írnom azt, amit DeaMoonnak is. Sajnos pont a zárójelenetet sikerült megálmodnom, megírnom először, erre épült az egész történet, ha az nincs, nincs is történet. Jó döntés volt nem hamarabb elvágni, nem volt jó döntés, fogalmam sincs, de az viszont biztos, hogy ennek a történetnek bármennyire is nem az a legjobb jelenete, de az az alappillére, ha az nincs akkor nem jut eszembe az eleje sem, mert valahogy az agyam így építkezik. Ha nincs meg egy bizonyos jelenet, ami lejátszódik a szemem előtt, akkor addig írni sem tudok. Ez lehet, hogy hiba, lehet hogy nem, de így működöm. Szóval sajnálom, ha ez nektek csalódás, de ez van. Annak azért nagyon örültem, hogy Dracót és Perselust jónak találtad a stílust pedig olvasmányosnak.

Köszi, hogy írtál :)

Üdv: LL

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 13:03:41

@Bigfoot2: Szia!

Köszönöm ezt a kedves véleményt. Örülök, hogy jónak találtad Perselus mentor szerepét és ahogy egyengette Draco útját. Örülök, hogy tetszett a történet.

Köszi, hogy írtál :)

Üdv: LL

DaeMoon 2015.05.05. 13:16:09

@Luthien Lovemagic: Szia! Upsz, bocsi, nem volt célom, hogy úgy érezd, a második fele "kuka" a történetnek. O.o Bocsi, bocsi, bocsi, ha így jöttek le esetleg a szavaim. (Már csak azért is, mert azért ilyet bárkinek írni elég szemét dolog lenne, főleg, ha már rászánta az időt az írásra... -.-") Na szóval, akkor finomítva: Inkább csak arra gondoltam, hogy ahhoz képest, mennyire mély lelki dimenziót vittél az elejébe, nekem ez hiányzott a második feléből. (Nyilván a szószám miatt, ahogy te is írtad valahol, valakinek.) Szóval még véletlenül se mondom, hogy a második fele kuka, csak azt, hogy nekem nem állt össze az eleje a végével a hangulat/hangsúly váltás miatt. (Amit lehet csak én érzékeltem így, de ez már ahogy te is írtad, az egyéni olvasási élmény része. ^.~)
Na, ezt mindenképp le akartam karmolni gyorsan, komment-piramis építés ide vagy oda. :D :*

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 13:21:55

@DaeMoon: Szia!

Én meg túl erősen fogalmaztam lehet, szóval én is azt mondom: oops. De idézem magam: "Annak viszont nagyon örülök, hogy az eleje annyira tetszett neked, bár annak még jobban, hogy érzelmeket váltott ki belőled a történetem, főleg a második fele :) Amúgy szeretem az ilyen véleményeket, jókat lehet rajta gondolkodni." Ami annyit tesz nálam, hogy többszöri olvasatra pozitívan csapódott le. Építjük tovább a piramist? Kedvem támadt beszélni a történetről. Meg egy kis segítséget kérnék a benne maradt elírásokhoz hogy merre keressem őket :D

LL

DaeMoon 2015.05.05. 13:41:11

@Luthien Lovemagic:
Építsünk, építsünk! :D *elszalad a játékkockáiért meg a legóért.* Egyébként nyugodtan áttérhetünk FB levelezésre (Bár a suli net tetű-lassan tölti be az oldalt) de elírások terén tuti nem tudok segíteni. XD Nekem egy se tűnt fel, a nyelvtan meg egyébként is a mumusom. :p
Dae

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 13:44:20

@DaeMoon: Szia!

Jaj, tényleg, az elírásokat Sly említette! Abban ő az illetékes :D Akkor írok majd fb-n :)

LL

SlytHay 2015.05.05. 13:45:54

@Luthien Lovemagic: Szia!

Ha gondolod, átdobhatod a dokumentumot, és átnyálazom az elírásokat Neked. ;)

Én még annyit fűznék hozzá a témához, hogy ahogy Dae is írta, a stílusváltás volt az, ami megakasztó volt olvasás közben; valahogy nem simult teljesen egymásba a két fél. Mivel én is "ugrálva" írok általában, tehát megvan egy mondat, egy jelenet, amire felhúzom az egész cselekményt - és ez a jelenet többnyire a zárás, szóval jártas vagyok a visszafelé írás művészetében :D, és igen, néha én is elszöszmötölök, mire ráfoghatom, hogy egy stílusban szól az egész. Nálad ez az elsimítás volt hiányos egy kicsit.

Bevallom, teljesen elfeledkeztem arról a szempontról, hogy van maximum szószám a kihíváson, és nem is ellenőriztem le Wordben a történetek hosszát - így viszont én is bánom, hogy nem volt egy kicsit több helyed még vinni ezt a történetet, mert abszolút tetszik a téma és az alapötlet. :)

Sly

Luthien Lovemagic 2015.05.05. 13:50:43

@SlytHay: Szia!

Élnék a lehetőséggel, át fogom küldeni. Ha lenne majd közben ötleted/javaslatod az esetleges kibővítésre, ne habozz elmondani :)

Üdv: LL