tanitvany_harry_by_abigaillarson.jpgVagy van egy másik nagyon jó felállás: amikor Harry Potternek egy Malfoyt kell oktatnia. Azt hiszem, tudna mit mutatni bármelyiküknek.

CÍM: A szabadság ára
CSAPAT: Tanítvány
KULCS: Harry Potter
JOGOK: J.K. Rowling
MŰFAJ: dráma
FIGYELMEZTETÉSEK: angst és komor hangulat váltakozása; slash (a végéig csak preslash utalásokkal)
KORHATÁR: 16
TARTALOM: Harry szeretne hivatalosan is a Főnix Rendjének tagja lenni, de ahhoz, hogy Dumbledore ebbe beleegyezzen, az ifjú Potternek egy nem mindennapi feladatot kell teljesítenie, aminek során Draco többet tanul, mint azt bárki is sejthette volna.

Kattints ide, és olvasd el a történetet!

A képet AbigailLarson készítette

Szerző: malfoykihivas  2015.04.04. 19:00 10 komment

Címkék: slash draco Harry Potter

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr667315904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bigfoot2 2015.04.05. 18:36:27

Kedves író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának? Igen

2. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?

Harry belevetette magát, bár szívesebben olvastam volna részletesebben is. 3pont

3. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket?

Ezzel nem volt semmi problémám. 5pont

4. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?

Itt volt egy kis gondom, mert számomra úgy tűnik, hogy sokkal részletesebben is meg lehetett volna írva. 4pont

5. Mennyire tetszett a történet?

Összességében tetszett, olvastatta magát, és nem akadtam el sehol annak ellenére sem, hogy néhol akadt benne helyesírási hiba, de ez e legjobbaknál is előfordul. 4pont

Köszönöm, hogy olvashattam. Saci

DaeMoon 2015.04.06. 10:51:19

Kedves Író!

Wow, nagyon szuper lett az alap ötlete, ez a Sötét Jegy miatt nem képesek a halálfalók megidézni a patrónust dolog nálam totál telitalálat volt. * - * A stílusod olvastatta magát, az egyetlen bajom tényleg csak az volt, hogy túl hamar lett vége, de csak telhetetlen vagyok, mint mindig, ha jó darryt olvasok. ;) Az én fejemben azért megnyerték a csatát a fiúk és megkezdhették békésen kibontakoztatni a bimbókat, amiket te megteremtettél nekik. ;)
A kedvenc részem egyébként határozottan az volt, mikor letelepedtek a Szükség Szobájában és az édesanyákról meg a gyerekkorukról beszélgettek. Szívszorító volt, ahogy leírtad, hogy Harry gyerekként a saját nevét se tudta, erre még soha nem gondoltam, pedig akár ez is kitelik a Dursley családtól. :'(
Köszi az élményt, nagyon jó volt olvasni ezt a novellát és ha esetleg később mégis tovább vinnéd a csata utáni eseményekkel a történetet, bennem biztos kíváncsi olvasóra találsz. ;)

Ölel, Dae (KK tag)

Endra 2015.04.06. 11:19:35

Kedves Írótárs!

Az egyik legjobban várt történet volt, és nem is okozott csalódást, noha olvastam volna még, de én is telhetetlen vagyok :D Támogatom Dae ötletét, miszerint folytathatnád majd, két olvasód már biztosan lenne. Sok sikert!

Puszi: Endra

Virginie* 2015.04.06. 19:36:26

Kedves Író!

Úgy tűnik, ha a Malfoyok és Harry összekerülnek, abból drarry lesz :)

1. CSAPAT: IGEN, a patrónus-tanítás határozottan mentorálás. És ehhez jött még a "halálfalóból világos oldal harcosává nevelés" is.

2. KULCS: Harry jött, látott, győzött. Vagyis inkább lökték, guggolt, bűbájolt. De ez is jó, mert a lényeg, hogy nagyon ott volt.
5 pont

3. KARAKTEREK: Itt már azért akadtak kisebb gondjaim. Draco túl gyorsan megadta magát Harry barátkozási vágyának. Azt hiszem, jellemzőbb reakció lett volna, ha nem a halálról elmélkedik és Harry mennyországbeli helyzetéről, hanem felpattan és bosszút áll Harryn, mert a fiú gyenge pillanatában kapta el. Mint hatodévben a mosdóban. Harry meg szívből gyűlöli a halálfalókat, miért állna neki barátkozni Dracóval? Egy feladat ehhez nem elég, a tanításhoz nem kell összebújva beszélgetni éjszakákon át.
4 pont

4. CSELEKMÉNY: Amit már a karaktereknél is leírtam, ide is illik. A szereplőid valahogy túl "kényelmesen" viselkedtek, mármint számodra kényelmesen. Úgy éreztem, picit rájuk erőlteted az akaratod, és nem foglalkozol a logikával, vagy a canon körülményekkel. Dumbledore kiadja Harrynek, hogy egy ismert halálfalót tanítgasson, aki bármelyik percben átadhatja őt Voldemortnak. Aztán Draco simán bevallja az összes lelki gondját Harrynek, akit kicsit sem érdekel a sötét jegy. És a végén ez a csatajelenet. Mintha enélkül nem tudtad volna, hogyan zárd el a novellát. Csak úgy a semmiből, egyik nap jön a támadás, ahol persze mindenki hősies, de azért az utolsó pár képkockát levágtad, a csata közepén otthagyjuk őket.
Végig gondom volt a cselekménnyel, sajnálom.
2 pont

5. TETSZÉS: Úgy érzem, a lehetőség megvolt, de nem használtad ki eléggé. Volt alapötleted, karaktereid, de vagy siettél, vagy a türelmed hiányzott, nem tudom. A stílusod remek, olvasmányos, a helyesírásod is jó. Talán érdemes lenne kibővíteni a novellát.
4 pont

További sok sikert kívánok!
üdv,
Virginie

Gamer Lány 2015.04.07. 10:37:25

Kedves Író!

Hümm hümm...

1,Csapat:Igen. Dracónak valóban volt mit tanulnia.
2, Kulcs: Harry jó tanár, de többet vártam picit. 3pont
3, Karakterek: Teljesen rendben volt.5pont
4, Cselekmény: Rövid lett. Ezt az ötletet sokkal hosszabban és jobban is ki lehetett volna fejteni. Sokat ront rajta, hogy ennyire lerövidítetted. 3pont
5, Mindezek mellett és ellenére tetszett. Ha egyszer alaposabban is kifejted, szeretném elolvasni. 5pont

Gamer Lány

BNori 2015.04.10. 23:47:06

Kedves Író!

1.) Csapat: Igen, ez egyértelműen mentorálás volt. :)

2.) Kulcs: Harry jelen volt bár, és tetszett is, de jobban kifejthetted volna őt. 4 pont.

3.) Karakterek: Draco szerintem túl gyorsan enged fel, de általában rendben voltak a reakciói, Harry pedig érthetetlen módon azonnal elfeledi minden eddigi ellenszenvét és titkolózását, valamint Draco sértegetéseit, és mesél Dracónak az anyjáról, mintha már régóta nagy barátok lennének. Dumbledore-t viszont jól hoztad, de csak ha eltekintek attól, hogy elég felelőtlen módon egy hűséges halálfaló gyerekének közelébe lökdösi Harryt, ami nem éppen egy életbiztosítás, valljuk be. 3 pont.

4.) Cselekmény: Mint azt már páran említették, valóban rövid lett, és kissé elkapkodottnak tűnt. A tanítás alapvetően tetszett, de kétlem, hogy a szereplők kapcsolata a hosszú évek gyűlölködéséből ilyen rövid idő alatt ilyenné vált volna... Nem értettem olykor a karakterek motivációit, a hirtelen túllépéseiket minden eddigi összetűzésen, nehézségen, majd a vége pedig, mint egy gyorsvonat, berobogott, csatáztak, patrónus-idézés is megvolt, de nekem túl gyors, túl... túl hirtelen vége volt, mintha nem lenne befejezfve. Viszont Draco és Narcissa néma kommunikálása nagyon tetszett. 3 pont.

5.) Ezek ellenére tetszett, volt olyan párbeszéd Draco és Harry között, amin teljesen meghatódtam vagy épp elszomorodtam, szóval mégiscsak tudtál hatni az érzelmeimre, ami hatalmas pirospont, a fogalmazásod gördülékeny volt, hibákat sem találtam, és az alapötlet is tetszett, ha esetleg kibővítenéd, nagyon boldog lennék, és mindenképp elolvasnám. ;) 4 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam! Sok sikert!

Üdv: BNori, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)

G.Mária 2015.04.11. 13:13:01

Kedves író!

A te történetedet még tegnap elolvastam, de túl fáradt voltam a pontozáshoz. Most pótolom :)

1, Igen

2, Harry remek tanár lenne, és itt elérte a célját, de vannak fenntartásaim, amit lentebb kifejtek. 4 pont

3, Karakterek: És itt jön az, ami nekem szemet szúrt. Draco és Harry is túlságosan is lazára vették a figurát. Adott egy halálfaló csemete és adott a Világos oldal leendő megmentője, mégis könnyedén egymás nyakába borultak, persze nem szó szerint. Harry részéről még meg is értem valamennyire, hiszen mindennél jobban akarta, hogy a Rend ragja legyen, de Draco... ő sokkal jobban zavart. 3pont

4, Itt is fentebb említettekből akadtak problémáim. Túl gyorsan történt minden. Ha bővebben, részletesebben leírod, oltári történet lett volna belőle. Így viszont sok minden hiányzik, nekem az is, hogy Dracóban mégis hogyan alakult ki a vonzalom Harry iránt (persze, drarrystaként ráfoghatjuk, hogy mindig is így érzett, de ezt nem tehetem :) ) 3 pont

5, Összességében azonban tetszett. Csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy boldogan olvasnék egy hosszabb változatot (ami nem csak pre-slash) :) 5 pont

Sok sikert hozzá! Marika

Szilvia Ruff 2015.05.02. 12:25:19

1. Megfelelt-e a történet a csapatának? (IGEN-NEM)
Igen.
2. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak? (1-5)
3 pont
3. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? (1-5)
4 pont
4. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? (1-5)
3 pont
5. Mennyire tetszett a történet? (1-5)
4 pont

SlytHay 2015.05.03. 23:20:25

Kedves Író!

Elég rég olvastam már Drarryt, szóval a „Vissza a gyökerekhez!” felkiáltással kezdtem bele a történeted olvasásába. Abszolút pozitív volt a visszatérés, egy igazán kellemes olvasmánnyal gazdagodtam.
(Előre is elnézést az esetlegesen zavarosabb gondolatokért és kifejtésekért, sietve írtam még meg ezt a véleményt a határidő lejárta előtt.)

1. IGEN
Harry mentorságának középpontjában nem csak maga a patrónus bűbáj megidézéséhez szükséges tudás átadása áll, hanem emellett emberségre, az érzelmek és gondolatok szabad felvállalására is tanítja Dracót, és ezt szépen be is mutatod. A történetben kellő mennyiségű utalást teszel ahhoz is, hogy magára a szabad életre való tanítást is szó szerinti tanításnak lehessen venni – ne csak beleképzelni a cselekménybe –, ezzel tökéletesen megfelelve a kihívás témájának.

2. Kulcs:
Sikerült egyenlő teret adnod Harrynek és Dracónak is a történetben, egyikük sem szorult a háttérbe a másik javára, vagy fordítva. Harry abszolút elsajátította a tanári szerepkört, és végig éreztem egy olyan üzenetet is megbújni a sorok között – ne kérdezd, hogy pontosan miért is –, hogy neki is tanítvánnyá kell válnia valamilyen szinten ahhoz, hogy mentor válhasson belőle.
Harry nekem Lupint juttatta az eszembe, mint tanárt; persze ott van még benne a fiatalokra jellemző türelmetlenség is, ám ott van mellette a törődés a tanítványával szemben. Idővel biztosan remek tanár válna belőle.
Egy kicsivel több mentor-tanítvány jelenet bőven belefért volna még.
4 pont

3. Karakterek:
Egy felnőttebb, érettebb Harryt kaptunk, aminek én személy szerint nagyon örültem. Már azzal bizonyított, hogy mielőtt végül elvállalta volna Draco tanítását, megbizonyosodott a felől, hogy nem egy lehetetlen küldetésre esküszik fel. Az is abszolút pozitívum, hogy végre hallgatott másokra, hogy magában, nagyobb kirohanások nélkül elgondolkodott azon, hogy Draco jellemének számára negatív oldalát nagyrészt a másfajta neveltetés eredményezte – jó látni, hogy ezen képes nyugodtan elgondolkodni, és megérteni az összefüggéseket.
Draco karaktere is rendben van, teljesen illik ebbe az AU világba. A fájdalma, a félelme, a titkos vágya arra, hogy kitörhessen a sötétségből, még ha erre annyira nyíltan Te magad sem utalsz az elején. Dracót egy olyan valakinek képzelem el, aki szereti a szép dolgokat, főleg, ha azok még fényesek, csillogók is. Ezért is tetszett külön az a jelenet, amikor Ágas rátalált, és miután Harry leült mellé, Draco csodálattal a hangjában hallhatón kimondta, hogy gyönyörűnek találja a szarvast.
Dumbledore is hozta manipulatív önmagát, és hát persze, hogy kémkedett Draco és Harry után. :D
Ron és Hermione azzal a rövidke jelenetükkel is könnyedén belesimultak a történet menetébe, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy kilógnának.
Ami miatt mégis levonok egy pontot, az a karakterek mélysége – gondolok itt elsősorban Dracóra és Harryre. Megértettem őket, tudtam, mit akarnak és miért, de néha nem elég, ha többségében csak mindent kitalálok és elképzelek, néha szeretném leírva, elmesélve is látni ezeket a gondolatokat. Talán ha valamivel hosszabb lenne a történet, akkor több idő és hely akadt volna a karakterek kibontására.
4 pont

folyt.

SlytHay 2015.05.03. 23:21:03

4. Cselekmény:
Kevés olyan történettel találkoztam a kihíváson, ami úgy kezdődött volna, hogy segít egy kicsit betájolni a főszereplőket; hol vannak az adott világban, milyen emberek, milyen irányultságúak a gondolataik, hogyan és miért vannak ott, ahonnan beindul maga a történet. Nem volt sok, pont elég információt osztottál meg, és ezt szépen, észrevétlenül illesztetted bele magába a cselekménybe. Innentől nagyjából már tudtam, hogy kitől mit várhatok, és egy rövidebb novellánál ez szerintem az egyik legfontosabb dolog: ismerni a szereplőt, hiszen nem lesz idő és hely a teljes jellemrajz felvázolására.
Nagyon tetszik az intelligens patrónus ötlete. Ezek a varázslények a védelemre szakosodtak, a legtöbb funkciójuk ezzel kapcsolatos, így minden bizonnyal kifinomult érzékekkel rendelkeznek, és ki tudják „szagolni” a bajt. Úgy gondolom, ez lehetett az oka annak is, hogy Ágas a megidézőjét bárminemű utasítás nélkül vezette a segítségre szoruló személyhez, Dracóhoz.
Ügyes húzás volt kiemelni azt az érdekes ellentéteken alapuló párhuzamot, ami összekapcsolja Harryt és Dracót. Előbbi árva, míg utóbbi nem, ám mégis, egyikük sem rendelkezett kimondottan pozitív emlékkel a patrónus bűbáj megidézéséhez.
Narcissa levelének nagyon megörültem. Kedvelem az ő karakterét, és jó volt látni, hogy ebben a történetben is egy pozitív karakter a maga módján.
Volt utalás arra, hogy akadt ideje a fiúknak kiismerni egymást, és bevallom, egyáltalán nem zavart, hogy erről nem olvashattam részletesebben. Minden bizonnyal átestek a szokásos döcögős ismerkedési szakaszon, és nem rögtön bizalmas barátsággal indult az új kapcsolatuk, ám ebben a történetben nem annak kellett a kimondottan hangsúlyosnak lennie, hogy hogyan kerültek egymáshoz közelebb, hogyan rendezték a múltjukat, hanem maga a tanulási folyamat. Persze, szerettem volna bővebben is olvasni az interakcióikról, de nem hiányzott túlzottan, nem volt hiányérzetem amiatt, hogy ezeket a képzeletemre kellett bíznom.
Jó ötletnek tartom, hogy Draco az elsajátított tudását alkalmazta a csatában, ezzel hatalmas szerepet vállalva annak sejthetően győzedelmes végkimenetelében, bemutatva ezzel, hogy igenis volt oka és célja annak, hogy Harry tanítványává tetted.
Külön örülök, hogy csak a végén derült ki, hogy mi Draco patrónusa, aminek alakja ráadásul még magára a címre is utal, hiszen a madarak (kiváltképp a sólyom) közvetítik, jelképezik a legszembetűnőbben a korlátlan szabadságot és az abban rejlő igazságot.
Amivel problémám volt, az a sietség. Az rendben van, hogy kivágsz bizonyos részeket – gondolok itt az ismerkedős szakaszra –, de több olyan jelenetet is részletesebben megoszthattál volna, amikor Harry a patrónus bűbájra tanította Dracót; annyi jó és érdekes lehetőség rejtőzött volna ezekben a jelenetekben. A másik, amit elsiettél kissé, az a csata a végén. Gyorsan elkezdődött, volt egy kis szervezkedés és harc, aztán hirtelen vége is lett, én pedig nem győztem kapkodni a fejem. Ha ezekre egy kicsivel több időt tudtál volna fordítani, akkor egy egészében remek történet lehetne ez.
3 pont

5. Összbenyomás:
Szépen, választékosan fogalmazol, a párbeszédek a helyükön vannak, olvasmányosak a leíró részek. Elvétve ugyan akadtak elírások, hibák, de elenyésző a számuk.
Rögtön az első mondat mellett azonban nem tudok szó nélkül elhaladni. Ha szó szerint kiemeljük, hogy valaki valamit kiáltott, akkor nem árt oda az a felkiáltójel is: „– Nem! – kiáltotta felháborodottan Harry.”
Összességében tetszett a történet, nem igazán tudnék kivetnivalót találni, végig élvezetes volt az olvasás. Talán azt a kis pluszt hiányoltam, ami által képes magába szippantani a történet, ami nem engedi fogásából a gondolataimat az első betűtől az utolsóig.
4 pont

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!
Üdv,
SlytHay