vesztesdiadala2_l.jpgKedves Olvasók!

Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.

CÍM: December 21-én történt
CSAPAT: Lázadás
KULCS: a vesztes diadala
JOGOK: Rowling. Mindig Rowling. :-)
MŰFAJ: komor, némi humorral
FIGYELMEZTETÉS(EK): gyilkosság, OOC (mivel egy igazán karakterhű Luciusszal nehezen lenne összeegyeztethető a lázadás)
KORHATÁR: 12
TARTALOM: Lucius nem akar dacolni a családja tradícióival, még kevésbé az apja akaratával. Ám úgy érzi, időre van szüksége, mielőtt aláveti magát nekik. Hogy miért? Igazán ő maga sem tudja.
MEGJEGYZÉSEK: Jelen. Múlt. A végére a kettő összeér.
Köszönöm a bétám villámgyors segítségét. :-)

A történet elolvasásához kattints ide!

Ne felejts el visszatérni, és véleményezni olvasás után! ;-)

Szerző: malfoykihivas  2012.12.05. 19:00 5 komment

Címkék: hetero lucius vesztesdiadala

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr564930210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Katjusha 2012.12.05. 22:49:20

Kedves Szerző!

Nagyon tetszett a történeted!

Csapat: Lucius kicsit belesodródott ebbe a lázadásba, de ennek ellenére is igen, a történet megfelelt a csapatának.

Kulcs: Nagyon érdekes. A vesztes szót lúzerként is felfogva nagyon pontos. De az is működik, ha azt veszem alapul, hogy „vesztes helyzetből nyerni”. Lucius egész, antihős karaktere miatt is illik rá a vesztes szó. Akárhonnan nézem, ez egy szép, finoman megrajzolt értelmezése lett a kulcsodnak.
5 pont

Karakterek: Lucius OOC volt, ez tény. De nem is ez a furcsa benne, hanem az, hogy mennyire sodródott az események árjával. És, ha már sodródott, nem volt mellette egy igazán erős karakter, aki irányította volna. Mert Rabastan sem volt ilyen, az apja irányítása alól kitért, és valahol a senkinek, még csak önmagának sem tette, amit tett. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért különleges, érdekesen felrajzolt karakter lett.
A mellékszereplők erős, határozott jegyekkel jelentek meg. James Potter gyerekként és felnőttként is nagyon eltalált volt. Sirius is tetszett a maga rosszaságával, feleselésével. Rabastan kifejezetten különleges, filozofikus karakter lett, akár többet is szívesen láttam volna belőle. Abraxas pedig hozta a Malfoyok tipikus eszelősségét.
5 pont

Cselekmény: Mesterien összeállt múlt és jelen, kikerekedett a történet. Jól válogattál össze apró pillanatokat, hogy megalkossák az egész képet.
De nekem hiányzott, hogy Lucius miből tudott megélni külföldön – mugli vagy mágikus dolog volt-e, hogy nézett ő ki a muglik előtt és mennyire tudott varázsolni abban az időben, ha meg nem tudott, hogyan maradt életben –, és talán ezzel együtt egy picit pontosabb leírása az átok hatásának
Összességében 4,5 pont

Mennyire tetszett: nagyon. Szuperül írtad meg, nagyszerű a stílusod, magával ragadott a történet, izgatottan olvastam az egészet.
5 pont

Köszönöm, hogy olvashattam!
Katjusha

Virginie* 2012.12.06. 21:11:28

Kedves Író!

Különleges történetet, különleges világot hoztál nekünk, és bár kerek volt, egész és összeszedett, a végén mégis picit hiányérzetem támadt - olyan szívesen olvastam volna még tovább, akár egy egész regényt ebből. Mert alapjaiban rengetted meg Rowling világát, és mégis érdekes, hihető és izgalmas maradt.

1. IGEN, Lucius lázadt, lázadt és lázadt. Egyértelműen.

2. Kulcs: bevallom, ezzel elégedetlen voltam. Valószínűleg bennem van a hiba, de én egyszerűen nem láttam, amit látnom kellett volna. Igen, Lucius diadalmaskodott - de nem volt vesztes. Akárhogy is néztem, ő abszolút győztesen jött ki a szituációból - korábban az apjával szemben is, hiszen sikerült pár évre lelépnie, amikor menni akart, majd most is, mert letérdelés helyett kihúzta magát és ölt. Nem szép dolog, de Harryt sem ítéltük el érte.
De vesztesnek akkor sem érzem, sajnálom :(
2 pont

3. Karakterek: kevés, a könyvből ismert szereplővel dolgoztál. Luciuson kívül jóformán inkább csak névről ismerhettük Rowlingnál az illetőket (ami nem baj, sőt, ügyesen megoldottad, hogy mindegyiküket villanásnyi időre, de jellegzetesen megrajzoltad). Abraxas, Rabastan, és még James és Sirius is kicsit elhalványultak Lucius erős, központi karaktere mellett - és itt az elhalványulást jó értelemben gondolom. Mintha Lucius állt volna a reflektorfényben, a többiek meg alájátszottak. Talán ha egy picit többet szerepelhettek volna még, hogy még inkább megismerhessük őket a Te szemeden keresztül...
Összességében elégedett voltam velük :)
4 pont

4. Cselekmény: precíz, átgondolt, döbbenetes. Szerettem a világot, amit alkottál, és annyira akartam volna látni, mi lesz ezután. Voldemort nélkül, Luciusszal, mint a varázsvilág új vezetőjével. A múlt és jelen váltakozása végig fenntartotta az érdeklődésemet, alig vártam, hogy összesimuljon a kettő.
És romantikamentesen is csodás történetet alkottál, talán az általam eddig olvasott művek közül Te használtad ki leginkább a mostani kihívás adta lehetőséget a romantikamentességre. Gratulálok! :)
5 pont

5. Nem tetszett. Utáltam. De most komolyan, az eddigi dicséreteim alapján szerinted mit szóltam hozzá? :D
5 pont

üdv,
Virginie

Hana Neko 2012.12.09. 20:08:50

Kedves Író!

Hát, azt kell mondjam, eléggé bajban vagyok a történeteddel. Nagyon tetszett, igazán különlegesen építetted fel az egészet elejétől a végig és végig a képernyő elé tudtál láncolni. Kíváncsian olvastam a sorokat, vártam, hogy mi fog ebből kisülni a végén pedig kissé értetlenül állt a dolgok előtt.

Lázadás? Hát… Végső soron volt a történetedben, de én egyáltalán nem éreztem úgy, hogy Lucius akarta volna ezt. Inkább Rabastan volt, aki lázadt, Lucius pedig akaratán kívül belesodródott ebbe az egészbe. Egyszerűen nem éreztem elég erősnek a karakterét, hogy valóban befolyással tudjon lenni a körülötte folyó eseményekre, csak… volt. És elfogadta a sodródást, a végén meg hozott egy váratlan döntést, azt is sokkal inkább Sirius gyerekkori megjegyzésére alapoztad, mint az ő lázongására. De mivel sokat gondolkodtam a történeteden, nem leszek szőrösszívű és igent, adok, végtére is Lucius így vagy úgy, de a végén csak szembe helyezkedett azzal, amit elvártak tőle.
A vesztes diadalának azonban nyomát se találtam a történetben. Lucius diadalt aratott, de nem éreztem őt vesztesnek egy kicsit se. Ha nagyon kedves akarok lenni, akkor is csak a végén éreztem annak, amikor belekényszerítették az új vezető szerepébe, de akkor is inkább a győztes vereségének éreztem a dolgot, hiszen nem tudta elkerülni a titulus rá aggatását. :-/

Tetszett, hogy olyan karakterekkel dolgoztál, akik a könyvben nem lettek kidolgozva, így a saját szemszögedből tudtad bemutatni őket. Abrax különösen megfogott, igazi Malfoyként viselkedett végig, aki pontosan tudta, mikor kell köpönyeget fordítania. Gratulálok, nagyon szépen dolgoztad ki. Nagyon szerettem Rabastant is és Jamest, bár utóbbi nem sokat szerepelt. Mégis különleges lett, kifejezetten élveztem az első jelenetet, ahol Sirius, James és Lucius beszélgettek a partin.
Ami Luciust illeti… Nekem ő túl gyenge lett, túlságosan sodródom az árral típus. Jó, elment ez tény és vissza is jött, de végig azt éreztem, fogalma sincs, mit akar, egyszerűen csak vitték az események, amikbe (a legvégéig) nem is tudott és igazán mintha nem is akart volna beleszólni. Nem vagyok az a fajta, aki elzárkózik az OOC karakterek elől, ha fel vannak építve, de itt valahogy nem értette, Lucius miért ennyire gyenge, miért ennyire… „magára hagyott”. A szíve, a valódi énje nem volt benne a eseményekben és ez engem nagyon zavart, főleg, miután kikérte magának, hogy az apja azt hiszi, befolyásolás nélkül nem képes semmit tenni. Valójában végig úgy éreztem, mások irányítják, Sirius megjegyzése, az apja akarata, azok, akik a titulust rá aggatták…

Ami a cselekményt illeti, nagyon tetszett az alap ötleted és a két szálon futó események, amik a végére szépen összeértek. Ugyanakkor volt egy hatalmas lyukak az egészben, amik engem nagyon zavart. Az a bizonyos öt év, ami egyszerűen „eltűnt”. Engem nagyon érdekelt volna, hogyan is élt Lucius külföldön, miként boldogult a mágiája nélkül. Azt hittem, ez lesz majd, ami megmagyarázza, miért is lett Lucius személyisége olyan, amilyen, de nem így lett. Mintha csak elvesztegetett idő lett volna, semmit nem tudtunk meg igazán abból, ami ezek alatt az évek alatt történt, pedig szerintem ez lehetett volna a legfontosabb személyiségfejlődést előidéző időszak. Nagyon sajnáltam, hogy erre nem tértél ki, mert így hatalmas hiányérzet maradt bennem. :(

Végeredményben mégis azt kell mondanom, nagyon tetszett. Kicsit a befejezetlenség különös szájízét hagyta benne, de minden hibája ellenére is magával ragadott a történeted és egy olyan múltat villantott fel, ami egy egészen más jövő nyitánya, egy olyan világé, amiről később én még szívesen olvasnék akár. :)
Köszönöm ezt az élményt, remélem sok, nálam kevésbé kötekedő olvasód lesz még ezen a kihíváson, akik magas pontokat adnak majd.

Puszi,
Hana Neko

Csapat: Igen
Kulcs: 2
Karakterek: 4
Cselekmény: 3
Tetszés: 4

kyraper 2012.12.11. 18:38:12

Kedves Író!

Nagyon szégyellem magam, de igen nehezen vettem rá magam, hogy elolvassam a műved, amióta felkerült, azóta kerülgetem. Bele-beleolvastam, de valahogy nem fogott meg. Most rávettem magam, és kellemesen csalódtam. Egyedül a kulcsot nem éreztem olyan tökéletesen a történetben, el is gondolkodtam azon, hogy én hogyan oldottam volna meg, és úgy érzem, nem volt túl könnyű dolgod a kulcsoddal.

Ami a leginkább tetszett, az Lucius karaktere volt. Bámulatosan jól hoztad őt, annak ellenére, hogy picit tényleg OOC lett. Mégis, valahogy úgy tűnt számomra, hogy ez a látszólagos sodródása az eseményekkel nem az igazi arca, hanem egy kis trükk. Kifelé mutatja csak, hogy nem igazán tudja, mit akar, mi is történik körülötte és miért, közben pedig teljesen tudatosan tette mindezt, csak el akarta hitetni mindenkivel, hogy ennyire... ostoba.(?) De lehet, hogy olyat képzelek a történeted mögé, ami nincs is ott. :D Igazán a többi karaktereddel sem volt gondom, mert bár nem szeretem James Pottert, mégis örültem, hogy szereplet ebben a történetben, ahogy Siriust is örömmel láttam. Szerintem velük is szépen bántál, tetszettek.

A cselekmény maga nem bűvölt el ennyire, de mégis megragadott, mert érdekes volt, hogy több szálon futott, és végül tényleg összeért a jelen és a múlt. Szívesen olvasnám még tovább, érdekelne, hogy lesz ezután? Érdekes gondolat, hogy Lucius áll a varázsvilág élére, őt követik majd… hmmm, megérne egy folytatást ez a vonal, nem?  Aminek még nagyon örültem, hogy nem csúfították helyesírási hibák a történeted, kár lett volna, ha ez elrontja ezt a mesterien felépített történetet. Igényes, szépen megírt, alaposan átgondolt munka, örülök, hogy végül elolvastam, kérlek, ne haragudj, hogy így megkésve tettem! 

Köszönöm az élményt, további sok sikert Neked!

Üdvözlettel:
Kyraper

Csapat: Igen
Kulcs: 4
Karakterek: 5
Cselekmény: 5
Tetszés: 5

Assa 2012.12.23. 19:32:11

Kedves Mindenki!

Köszönöm nektek a véleményeket. Izgatottan vártam a verseny alatt, milyen reakciókat kap majd a történet, és nagyon örültem, mikor arról olvastam, mik tetszettek a novellában; a kritikákban említett hiányosságokból pedig igyekszem okulni a későbbiekben.

Katjusha:
Azért nem fejtettem ki végül bővebben az öt évet - bár volt olyan szakasza az írásnak, amikor tervbe vettem - , mert jelentős változást tulajdonképpen nem hozott. (De ez tényleg hiba.) Valóban nem lett belőle más, mint haladék, ahogy Lucius Abraxasnak ígérte. Bár lehetősége lett volna jobban kihasználni ezt az időt, nem tette. Abból a vagyonból élt, amit anyai részről örökölt, azt Abraxas nem vehette el tőle.

Virginie:
Valószínűleg a varázsvilágban se tekintette senki se vesztesnek, még Abraxas se, mert kedvére volt, ami kialakult Lucius tettéből. Lucius viszont vesztesnek érezte saját magát. Nemcsak a gyilkosság ténye taglózta le annyira, nemcsak azért kábult és zavarodott - legalábbis olyannak próbáltam leírni - a kúriába visszatérve, hanem mert olyasmit tett, amit nem várt önmagától, amivel szembefordult azzal, amivé válnia kellett volna.

Hana Neko:
Az én értelmezésem szerint: Lucius egészen a legvégéig nem tartotta magát lázadónak - hiába gondolta úgy Abraxas, James... és tulajdonképpen az egész varázstársadalom. Ő maga úgy érezte - ahogy az apjának mondta is -, hogy amit kér, az még belefér a hagyományaikba, és az engedelmességbe, amivel a családjának tartozik, tehát nem lázadás, akármit állít is Abraxas. Az ő lázadása, amit már ő is annak tekintett és annak szánt, Voldemort megölése volt. Nem is azért vesztes, mert belekényszerítették egy új szerepbe, azért vesztes mert kénytelen elfogadni és beismerni, hogy nem képes az a Malfoy lenni, akinek az apja látni akarta, hogy nem képes szó nélkül engedelmeskedni. Diadalt arat, de egy olyat, amire nem vágyott, ami neki személyesen egyfajta bukással egyenlő - de a külvilág persze nem így fogja fel.
Az öt év: elvesztegetett idő volt, ezt Lucius is elismerte róla.

Kyraper:
Van olyan elképzelés, hogy amint az író kiadja a kezéből a történetét, az az olvasóké, és majd ők megállapítják, mi is az, ami leírt. :D És ahány ember annyiféleképpen lehet látni egy novellát és benne egy szereplőt, például Luciust. Az én képzeletemben ő leginkább bizonytalan: tudja, mit nem akar - csak sokáig nem ismeri el -, de tudja azt is, hogy az apja épp azt várja el tőle, amiről viszont fogalma sincs, hogy hogyan oldja meg ezt a helyzetet. Ezért sodródik, ezért nem tudja, merre induljon, milyen úton.

Még egyszer nagyon köszönöm a visszajelzéseket és a pontozást, örülök, hogy eljutottatok a történetemhez. :-)