CÍM: Casanova
CSAPAT: Gyerek
KULCSOK: vérvörös, nagybácsi
JOGOK: Minden jog Rowlingot illeti!
MŰFAJ: komor, néhol romantikus regény
FIGYELMEZTETÉSEK: -
KORHATÁR: 16 év
TARTALOM: Scorpius Malfoy örök casanova. Mestere a nők szédítésének, a csábításnak. Szenvedélyes, vad és szeret kockáztatni, de a saját feleségével olyan hűvös és rideg, mint a jég. Miért? Valami történt a múltjában, egy rossz döntés, egy nő, aki örökre megváltoztatta őt. Elkeseredésében a munkájába temetkezik, csak annak szenteli az életét; észre sem veszi, hogy szépen mindenkit elmar maga mellől, a feleségét, a kislányát, mindenkit, akivel valaha is törődött. De egy nap új ügyet kapnak. Roxanne Weasley halott. A fia, Fabian a soha nem látott apját keresi, aki elhagyta őket, mikor Roxanne várandós lett. Miközben Scorpius Tyrone Finnigant kutatja, a felesége bosszút esküszik, fájdalmas büntetést eszel ki a hűtlen férfi számára: a saját lányukat, Astraeát használja fel célja elérése érdekében, és onnantól kezdve Scorpiusnak meg kell hoznia egy fontos döntést. Képes-e elfeledni azt, amit a múltban történt, vagy hagyja, hogy örökre elveszítse a lányát?
 
 
Elolvasom a történetet!
 
 
Miután elolvastad a mai történetet, ne felejts el visszatérni az oldalra, és véleményezni, pontozni! ;-)

Szerző: malfoykihivas  2012.06.08. 19:00 5 komment

Címkék: hetero nagybácsi vérvörös scorpius

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr974556251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Katjusha 2012.06.09. 12:39:35

Kedves Író!

Már azt hittem, Scorpius a távollétével tüntet ezen a kihíváson - aztán jöttél te, és egy olyan történet, ami tömve volt új generációs nevekkel és személyekkel. Mégsem tudtam maradéktalanul örülni.

1. Trükkös vagy, sokáig bizonytalanságban hagytál. De mivel a gyerek felvállalása napirendre került, mert Scorpius most tudta meg, hogy van még egy gyereke, mert Catherine-nek is vállalnia kellett és Tyrone nem vállalta, összességében azt mondom, hogy igen, megfelel a csapatának a történet, habár nem erre a kérdésre fektetted a hangsúlyt.

2. A nagybácsi annyit nyomult, hogy már kezdett komolyan elegem lenni belőle, és néha legszívesebben megfogtam és a háttérbe toltam volna... De ott volt, végül is volt szerepe, szóval ez tagadhatatlan. A vérvöröset sokféle módon behoztad a történetbe. A haj színe, a naplemente színe, a rózsa színe. Ez alapján értsük meg és higgyük el, hogy ez a szerelem színe is... Majdnem tökéletes megoldásnak tűnt számomra. 4,5 pont

3. és 4.
Nem tudom, volt-e már olyan veled, hogy ismerősöknél voltál, akik mind nagyon szerettek egy sorozatot, és megkértek, hadd nézzék meg az aktuális részt most is, holott te ott vagy, és nem szoktad nézni. Ilyenkor ülsz mellettük, nem igazán tudod a szereplők közül senkiről sem, hogy kicsoda, miért érdekes, hogy éppen ez történik vele, jó-e vagy éppenséggel rossz, amit mond. De a körülötted lévők nevetnek, meghatódnak, örülnek vagy szomorúak - te meg csak pislogsz, hogy mégis mi váltotta ki ezeket az érzéseket.
Na, így voltam én most ezzel a történettel. Azt éreztem, hogy a terveid szerint valamit nagyon kellene éreznem, de olyan zavaros volt minden, hogy semmilyen érzelem sem jutott el hozzám.
Mint egy szappanopera. A karakterek tökéletesen folyékony halmazállapotúak: egyik pillanatban gyűlölik egymást, a másikban éppen egymás mellé lépnek, hogy együtt álljanak ki valamiért. Egyik pillanatban még ridegek, a másikban megnyílnak és a legmélyebb titkaikat beszélik meg. Egyik pillanatban támogatnak valakit, a másikban kioktatják. Egyik pillanatban bántani akarják a másikat, a másikban sírnak, hogy elveszítik.
Tele volt a történet ellentmondásokkal: Blaise Scorpius bizalmasa, de nem tud ám ő sem semmit. Scorpius a legeslegjobb auror széles-e a világon, nagyon kiemelkedő, de James és Albus Potter azért éppen olyan jó és tehetséges, mint ő. Catherine-t Scorpius egyik állításod szerint azért kéri meg, mert gyereket vár, Roxanne az állításod szerint azért nem árulja el, hogy terhes, mert Scorpiusnak már családja van, de Catherine és Scorpius egyetlen gyereke fiatalabb Fabiannél, tehát nem értem az idősíkokat. Egyébként Catherine karaktere önmagában kész ellentmondás volt. Nem rajzoltál ívet a hangulatingadozásainak, csak hol ilyennek, hol olyannak mutattad be. Általában hiányoztak a valódi indokok és magyarázatok, hogy mi miért is történt.
Tényleg szappanoperai figuráknak éreztem őket, mert ott a lehetetlen is lehetséges, ott bárki teheti és mondhatja az ellenkezőjét annak, amit előző nap tett. Ha ez viszi előre a történetet, hát ám legyen!
A sztori maga a végére kikerekedett. Az Anne-Roxanne nevekkel való játék például kifejezetten jó ötlet volt, mert gyanakodtam arra, hogy Fabian esetleg Scorpius fia, de ezzel az Anne-szállal szépen összezavartál. :-) De így is azt éreztem, hogy túl sokat markoltál. A Chang család teljes története gyerekestül, erőszakos Tyrone-ostul például nekem egy felesleges szál volt, ahol még több nevet hoztál, amik még jobban megnehezítették, hogy kövessem, ki kicsoda és mit is akar.
Ezen felül az összeborulások a végén nem csak váratlanok, hanem túlcukrosak is voltak. Pedig az elmérgesedett házasságot nagyon szépen ábrázoltad. De aztán nem adtál semmi alapot a nagy kibéküléseknek...
A végén Fabian beszámolója engem személy szerint zavart, azt éreztem, hogy itt most a szereplő szájába adod az epilógust, amiben összegeznéd, hogy kivel mi történt, nem azt, hogy ez egy önálló, fontos része a regénynek. Ráadásul, ha minden nap oda járnak, mégis miért kellene minden nap elmesélnie az egész életét?
Összességében a karakterekre 1,5 pontot adok
A cselekményre 2 pontot adok

5. Nézek én szappanoperát, kellemesen kikapcsol. De szeretem tudni, hogy mi miért történik, és nem értetlenül kapkodni a fejem. Mert így inkább zavar a dolog.
Ezen kívül szerintem ezt a szöveget még (egyszer) át kellett volna alaposan nézni, s kigyomlálni az ilyen és hasonló zavaró önismétléseket, ügyetlenségeket:
"elfogja azokat a halálfalókat, akik egykor támogatták Voldemort Nagyurat" - létezik olyan halálfaló is, aki nem támogatta a Nagyurat?
"A fiú agyában csak úgy zakatoltak a gondolatok, hol erre, hol arra gondolt" - igen, ezt jelenti, hogy zakatolnak a gondolatok.

Általánosan azt éreztem, hogy korrektül írsz: elmondasz mindent, de nem kapok a stílustól, nyelvezettől, megfogalmazástól semmi pluszt. Ha a sztori nagyon ütős, akkor ez is éppen elég így. Ha stílus nagyon erős, akkor az elvisz egy gyengébb sztorit is. A gyengébb sztori és a gyengébb stílus együtt sajnos zavaró.
Összességében erre a szempontra 1,5 pontot tudok adni.

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményemet!

mese2626 2012.06.11. 07:15:30

1 Igen
2 5p
3 5p
4 5p
5 5p

Kedves Író köszönöm ezt az élményt és Gratulálok, nekem nagyon tetszett.
Az előttem felszólalónak pedig csak egy nevet írok Perselus Piton.

Ancsa1537 2012.06.11. 15:28:18

Szia Kedves Író!

Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen.

Mennyire felelt meg a történet a kulcsoknak? 5 pont
Mind a nagybácsi, mind a vérvörös kulcs szépen benne volt a történetben. Tetszett, hogy a szín-kulcsod többféle módon is beleszőtted. A nagybácsi szintén hangsúlyos volt, de nem volt szájbarágós.

Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 5 pont
Őszintén szólva nekem nem igazán volt szimpatikus Catherine jelleme. Kicsit csalódásként is éltem meg azt, hogy Scorpius a végén nem hagyta el. Ettől függetlenül, a karakterek következetesek voltak, szépen kidolgozottak.

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 5 pont
Szépen felépített és alaposan kidolgozott történet volt. Valamiért ugyan sejtettem, hogy Roxanne és Scorpius a szülei a kis Fabiannak, bár az Anne résszel sikerült megzavarnod, de ettől függetlenül is igazán élvezetes olvasmány volt.

Mennyire tetszett a történet? 4,5 pont
Az egyetlen, ami miatt nem adok maximum pontot az az, hogy a végén mint már írtam nem igazán tetszett, hogy Scorpius és a felesége kibékültek. Nem tudom, hogy mi lett volna a jó befejezés, de mivel nekem egyáltalán nem volt szimpatikus Catherine, így az egy kicsit zavart, hogy most már majd boldogan él, amíg meg nem hal. Viszont nagyon tetszett a történeted, szépen kidolgoztad, a történetvezetésed is tetszett, köszönöm, hogy olvashattam.

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa! Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)

kalmarpolip 2012.06.12. 23:27:00

1) Igen.

2) Hát a színedet gyakorlatilag minden elsődleges vérvörös-asszociációra ráhúztad, a nagybácsi meg minden apróságra dühkitöréssel válaszolt, tehát jelen volt, ha nem is tevőlegesen. 3 pont.

3) A karakterekkel elsősorban a cselekedeteiken keresztül ismerkedhetünk meg, az így kapott képet pedig az árnyalja, amit a szerző a dialógusokban a szájukba ad. Amit mondanak, és ahogy azt mondják. Már csak a között is sok különbség van, ahogy egy 60 körüli bácsi, és ahogy egy 12 éves kislány kinyitja a száját. Mivel a te történetedben a szereplőid nem igen mozogtak (a jellemző az volt, hogy ülnek egymással szemben vagy épp fekszenek egymás mellett és beszélgetnek), így nagyobb hangsúly került arra, amit kimondtak. Az volt itt az igen nagy baj, hogy minden szereplődet egyformán beszéltetted. Ráadásul - ez még súlyosbít a dolgon - ugyan azt a stílust adtad MINDENKI szájába, amin te magad is beszéltél. Az eredmény: ha jól számoltam, 17 szereplőt használtál, valamivel többet nevesítettél, de csak egy karaktert dolgoztál ki, azt viszont ráhúztad mindenkire. 1 pont

4) Cselekmény az kétség kívül volt. Volt alaphelyzet, bonyodalom, kis jóindulattal késleltetés is, érzékelhető befejezés. Viszont a történeted tele van lyukakkal, amiket ha meg is próbálsz betömni, nem sikerül. Elcsúszol az idősíkokon és következetlen is vagy. Vagy csak túl fiatal.
De legalább összességében nagyjából logikusan haladtál előre, majdnem mindig érthető volt a szereplőid motivációja és megvolt a kellő kohézió is. 2 pont

5) A bétáddal kezdj valamit, mert vagy nem érti a dolgát, vagy nem őszinte. Én ez utóbbira tippelek. Fogadd meg a tanácsom: nem érdemes olyan bétával dolgozni, aki nem akar megbántani; az ilyen túl sokat szépít, túl elnéző, nem válik a javadra.
Aztán. Ha már van bátorságod regénnyel jönni egy kihívásra, akkor próbálj meg jó regénnyel jönni. Egy napig tartott elolvasnom az írásod és nem azért, mert túl hosszúra írtad volna.
Bár közölsz minden fontos, kevésbé fontos és egyáltalán nem fontos információt, mégsem élvezetes olvasni az írásod.
Többször meg kellett állnom pihenni. Igyekeztem minél nagyobb darabokat egyszerre elolvasni, de például az ilyen részek, mint ez: "Tudjátok, ő az az ázsiai nő a fekete hajával, mandulavágású szemeivel.", kívántak egy kis kávét meg csokit.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez nem jó. Nem szörnyű, csak nagyon nem jó. 1 pont.

kalmarpolip 2012.06.12. 23:38:37

* És ami az utolsó ponthoz kimaradt: sérelmezem a bujtatott (talán előtted is rejtve lévő) hím soviniszta tartalmakat és üzenetet. Fáj arra gondolnom, hogy egy fiatal lány a nők helyzetét még 2040-ben is ilyen gyászosan képzeli el, mert így tényleg nem juthatunk előrébb.