CÍM: Mint az élet, mint a halál, mint a düh
CSAPAT: Esküvő
KULCSOK: vérvörös, após
JOGOK: Természetesen J. K. Rowlingéi. Én mindössze kirándultam egyet a világában.
MŰFAJ: leginkább angst
FIGYELMEZTETÉSEK: AU
KORHATÁR: 12 év
TARTALOM: Esküvőre gyűlik össze a varázsvilág színe-java. Bár az ünneplés sokkal inkább szól önmaguknak, mint az ifjú és nem épp boldog párnak.
 
 
Elolvasom a történetet!
 
 
Miután elolvastad a mai történetet, ne felejts el visszatérni az oldalra, és véleményezni, pontozni! ;-)

Szerző: malfoykihivas  2012.06.07. 19:00 5 komment

Címkék: hetero após draco vérvörös

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr134556250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Katjusha 2012.06.09. 12:30:35

Kedves Író!

Hú, de erős lett ez! És hú, de hamar vége lett... Olyan volt, mint egy kedvcsináló egy történethez, amolyan "lapozz bele!"-módra. És én belelapoztam, és most el akarom olvasni az egészet. És nagyon fáj, hogy nem tehetem, mert nincs több... :-)

1. Természetesen igen.

2. Trükkös, elegáns megoldásaid voltak. A játék az após személyével hozott egy olyan kulcsfeldolgozást, ami több annál, hogy a megfelelő rokont emlegeted. Ez külön tetszett, és eddig a kihívás során példátlan és kiemelkedő pluszt adott.
A színnel is sokat trükköztél. Mindjárt ott a cím, ami vezet minket, hogy hol és mikor keressük majd a vöröset. De nem baj, ha picit irányítasz, hiszen tulajdonképpen végig ez a szerző dolga, hogy vezessen minket abban a világban, gondolatsorban, amit megálmodott. Nagyon vigyázva festetted meg a színeket, hogy ha valami vörös, akkor annak legyen súlya, ereje. Ne legyen túl sok, de ott legyen akkor, amikor kell. (Külön köszönet, hogy senki sem szúrta meg magát a rózsával. A könyv lapja nem csak, hogy klisé-mentes, hanem megannyi plusz jelentést is hordoz magában, ha azt nézzük, hogy Cecilia számára Draco csak a könyv formájában létezik. De nem megyek bele a mondatonként elemezésbe, még ha volna is mit.)
5 pont

3. Azon töprengtem egy picit, hogy nem lehet-e hogy csak azért nem Harry a főszereplő, mert ez itt a Malfoy Kihívás. Draco ugyanis mutatott sok harrys jegyet. Ugyanakkor a megjelenő Harryd is nagyon harrys volt – csak egy másik oldala Harrynek –, és nagyon jó volt látni. Viszont a Dracód nem volt túlzottan dracós - rowlingi értelemben.
Persze egy AU mindig más, hiszen az egészen más körülmények teljesen mást hoznak ki a karakterből, más irányba alakítják, torzítják a személyiségüket. De azért van, amikor megmaradnak az ismert jegyek. Például Tom Denem esetében, akinek az örök hatalom iránti vágya, és az, hogy minden követ meg is mozgat azért, hogy ezt megszerezze itt is gyönyörűen megjelenik. Csak éppen itt mások a módszerei, mint Rowlingnál. Vagy Sirius gyerekes-felnőtt személyisége is tökéletesen felismerhető volt, még ha Draco mellett állt is most épppen.
Ugyanakkor, mivel AU, és ebből következően OOC, kénytelen vagyok saját magukhoz viszonyítani a karaktereket. És azt kell mondanom, hogy csalafinta módon Dracóból mutattál a legkevesebbet. Valószínűleg amiatt az alapvető elveszettség és életuntság miatt, ami őt itt jellemezte. No meg azért, mert ez egy pillanatkép, ahogy már mondtam. Itt nincs hely és idő a jellemfejlődés ívére.
Mint ahogy alapvetően csak arra van hely és idő, hogy egy-egy erős vonallal megrajzold a karaktereket. Narcissát, Siriust, Salviust, Tonksot láttam magam előtt, olyan pontos voltál. Ron sem volt rowlingi értelemben ronos, de nagyon-nagyon látszott, hogy te szereted a karakterét, és velem is megszerettetted ezt a sokkal mélyebb, megfontoltabb Ront.
Ceciliával is nagyon ravasz voltál. Majdnem elhittem, hogy üres jégcsap, de a végén a második rész(ecske) megmutatta, hogy az éremnek mindig két oldala, Ceciliának pedig élő, lélegző, érző karaktere van.
Muszáj 4,5 pontot adnom, mert volt bennem egy picike hiány, meg mert nem dobhatom teljesen a sutba a saját elveimet. Sajnálom.

4. Nehéz helyzetben vagyok, mert képtelenség a történetedet egy kerek egészként értékelni, ugyanis egy fantasztikus történet alapjának, egy világ hajszálpontos felvázolásának érzem. Ennek következtében tele vagyok kérdésekkel erről a világról, amikre nagyon szeretnék választ kapni. Így pedig, hogy nem kaphatok, sokkal nehezebb a cselekményről beszélni. Különösen, hogy ez a történet is főként az érzelmekről, állapotokról szólt, nem egy nagyívű cselekményt meséltél el - mint a jégfehér esküvős történet – miközben ott van a nagyívű cselekmény a héttérben, a háború képe, kapcsolatok kialakulása, amit fel-felvillantottál.
Nagyon kedvelem amúgy az ilyen lassan építkező történeteket, ahol a kérdőjelek helyét fokozatosan váltják fel a válaszok a fejemben, lassan értek meg mindent. Itt nagyon kell az ügyeskezű író, aki maga ismeri a világa minden kis sarkát, és el tud engem vezetgetni, mindig a megfelelő irányba fordítva a tekintetemet. Te ilyen voltál. Aprólékosan, szépen építetted a képet. Egyetlen dolog hiányzik nekem: ki volt az ellenség? Ha még a Malfoyok is, a Blackek is a "jó" oldalon álltak, kit győztek le? Gondolom - sugallod -, hogy az aranyvérű varázslókat. De hát akkor meg nem értem, miért nem álltak a Malfoyok meg a Blackek mellettük. Szóval ez az, ami hiányzott a mozaikból.
Egyébként meg megszeretem ezt a világot. Ennyi.
5 pont, nem megy a kevesebb.

5. Szerintem nagyon látszik a pontjaimon, hogy lenyűgöztél. Nincs szívem levonni, még akkor sem, amikor valamit kevésnek érzek. Ez a személyes hatásod, és ez nagy erény.
Láttató erővel írsz. Az érzések képekké formálódnak, mert csak azokat a gesztusokat emeled ki, amik kellenek, hogy megértsük és átérezzük, amit a szereplőid éreznek. Közel hozod őket hozzánk.
Szépen írsz. Például itt van ez a pár mondat: "A terem televolt hallgatással. Ki nem mondott szavak feszítették a levegőt, de senki nem volt hajlandó formát adni nekik." Az ilyen mondatokat olvasva az ember azt érzi, hogy van értelme ennyire magasra tenni a lécet, mert igenis van, aki megugorja. Gond nélkül
Biztos vagyok benne, hogy a bétád, akinek köszönetet mondasz a történet elején kedves, okos és jó dolgokat mond neked. De azon a szinten, ahol te állsz, nem ilyen béta kell, hanem egy lektor-szerű valaki, aki azt a néhány mondatot, ahol megakad az ember, mert nem lett az igazi a megfogalmazás, elsimítja neked. A hibáid, amiket éreztem, olyanok, amilyeneket még a legnagyobb profik is "elkövetnek" - csak éppen mögöttük ott állnak a lektorok, és ilyenkor segítenek, hogy minden mondat gördülékeny legyen. Ez kell neked is, mert ez már szinte tökéletes.
Meg az kell, hogy saját világokat teremts, ne Rowling neveit használd. Félig-meddig már úgyis megtetted. ;-)
5 pont. Mert ennél több nem lehet.

Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon örülnék, ha egyszer elolvashatnám az egész, nagyregénynyi történetet. :-D

Ancsa1537 2012.06.11. 10:19:20

Szia Kedves Író!

Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen.

Mennyire felelt meg a történet a kulcsoknak? 5 pont
Úgy éreztem az após-kulcsod sokkal erőteljesebb volt, mint a szín-kulcs, de mivel mindkettő benne volt a történetben, sőt, jelentőségük is volt, így jár a maximum pont.

Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 4 pont
Úgy érzem nem ártott volna egy OOC figyelmeztetés, különösen Tom Denem esetében. Draco személyisége viszont tetszett, azt hiszem Őt jól eltaláltad. A többiek pedig... Vegyes érzéseim vannak Ronnal kapcsolatban, de nem volt rossz. Tonks tökéletes lett, akárcsak Narcissa szösszenetnyi, de igen erőteljes jelenete.

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 4 pont
Ami volt, az rendben volt, csak valahogy én jobban szeretem a mozgalmasabb, kicsit eseménydúsabb sztorikat. Ami zavart, az az volt, hogy amint belelendültem egy-egy jelenetbe, már jött is a váltás. Emiatt viszont nem tudott igazán magával ragadni a történeted.

Mennyire tetszett a történet? 3 pont
Nyomasztó volt. Lehet, hogy ennyire nem éreztem volna annak, ha kinézve az ablakon éppen nem szakadó eső és a szürke ég lenne amit látok, de így olyan volt, mint valami teher. Rám telepedett, lenyomott, nem ragadott magával. Sajnos ez az a hangulatú történet, ami egyáltalán nem áll közel hozzám, pedig sokan szeretik. Ettől függetlenül köszönöm, hogy olvashattam.

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa! Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)

kalmarpolip 2012.06.11. 22:35:23

1) Igen.

2) Após volt - külön gratu a Gilbert-Tom/Tom-Gilbert ütköztetésekhez -, vérvörös volt, tisztán érthetően használtad őket, jól adagolva, 5 pont.

3) A karaktereidet jól felvázoltad, ami alatt természetesen azt értem, hogy a történet hosszával és az adott szereplő fontosságával arányos időt fordítottál mindenkire. Viszont egy OOC figyelmeztetés elkelt volna. 4,5 pont

4) Egy jó ötletet dolgoztál ki hibátlanul. Ezt leírom megint, hogy jól érthető legyen: hibátlanul. Na még:
H I B Á T L A N U L.
Külön dicséret, amiért a könyvrészletekkel, meghívókkal ilyen bámulatosan sikerült tagolnod az események alakulását és a szereplők váltását. 5 pont, de csak mert nem adhatok többet.

5) Annak ellenére, hogy ez angst, én jól szórakoztam rajta. Rendben, az alapsztori nyomasztó kissé; mindenki, aki számít, legalább vérszegény és maximum hárman járnak közel ahhoz, hogy elégedettek (és nem hogy boldogok) legyenek. De mégis, kedves szerző, még egy ilyen komor íráson is átüt a páratlan humorod. Amikor például Petunia belépett Pitonnal, körbe kellett kiabálnom a lakótársaimat, mert nem bírtam magammal. A verbális farokméregetések is igen kedvemre voltak, az ismétléses szerkezetekkel jól operáltál, 6 pont. Várj, nem, bocs, csak 5 lehet...

mese2626 2012.06.24. 22:10:50

1 igen
2 4p
3 4p
4 4p
5 3p

Assa 2012.06.27. 19:43:48

Ha még jártok erre, és nem késtem el menthetetlenül a válasszal...

Katjusha:
Nagyon megörvendeztettél a véleményeddel. Amolyan "naphosszat vigyorog, mint a vadalma" módon. :D
Örülök, hogy a szereplők nagyobb része végül is hű lett önmagához, még így AU-ban is. Ront tényleg szeretem, nem tagadom ^^ meg persze Harryt is, ezt mutatja, hogy nem bírok tőle elszakadni, még ha nem is kifejezetten róla szólna a történet; valószínűleg ezért csúszott át néhány vonás a személyiségéből Dracóéba (a megváltozott körülmények mellett).
Féltem, hogy túl sok lyuk maradt a történetben, túl sok esemény, amire nincs utalás, és hogy ez így túl kevés, és nem fog összeállni olvasás közben a kép, ezért nagy megkönnyebbülés, hogy nem így volt.
A háborúban az oldalak: az aranyvérűek döntő része volt az a bizonyos ellenség, nagyjából az a banda, akik a halálfalók közé is beálltak, és nagyjából azokkal az elvekkel. Csak itt olyan formátumú vezető nélkül, mint amilyen egyébként Voldemort volt. Egyedül a Black-Malfoy famíliában csúszik el a dolog. Sirius szökése és Narcissa házassága egybeesett (legalábbis itt nálam), mindketten egyszerre kerültek ki a családból, és ugyanekkor lepleződött le a puccs (amiben a Blackek is vastagon benne lettek volna). Viszont nem tudták, ki árulta el a két lehetséges személy közül tervet. Lucius pedig akkoriban még kivárt (Malfoyhoz illőn), hogy aztán a győztes oldalt választhassa, csakhogy éppen ezért az aranyvérűek benne is kételkedni kezdtek. Így félig-meddig kényszerből ő is a Minisztérium oldalára állt, és ott is ragadt.

Annyi szépet írtál... nem is tudom, mit mondhatnék: köszönöm. :-))

Ancsa1537:
Ami az OOC-t illeti, lehet, hogy kellett volna egy ilyen figyelmeztetés. Két okból nem tettem ki: nekem (tudom, másnak nem feltétlenül, és erre majd figyelnem kell) az AU azt is magában hordozza, hogy megvan az esélye az eredeti önmaguktól kissé - vagy nagyon - eltérő szereplőkre. A másik ok, hogy én az OOC-nél általában az önmagukból kifordult szereplőket értem, akik teljesen karakteridegen dolgokat tesznek.
Azért vicces volt - és érdekes -, hogy pont ellenkező okból említettek egy-egy figurát (Tom és Draco). :D Ebből is látszik, egyéntől függően hány különböző módon láthatjuk ugyanazokat a szereplőket.
Értelek. Nekem is megvan az típusú történet, amit nehezen olvasok, és tudom, hogy mások direkt az olyat keresik, de nekem valahogy nem... Vagy nagyon olyan hangulat kell hozzá.
Köszönöm, hogy elolvastad. :-)

kalmarpolip:
Az a figyelmeztetés, igen... Tényleg nem ártott volna; hiába idegenkedem tőle (mert általában, ha látom, már félve kezdek neki a történetnek, mivel önmaguktól messzire rugaszkodott figurákra számítok - tudom persze, hogy egyáltalán nem ez az általános, de a rossz tapasztalatok... -, de legközelebb figyelek majd erre is, ezt megtanultam).
Nagyon örülök, hogy tetszett ez a fajta tagolásos megoldás, meg hogy ezek szerint működött a dolog, és nem zilálta szét a történetet. :-)
Olyan régóta akartam valamibe csempészni egy Piton-Petuniát, nem bírtam megállni, most, hogy adott volt a lehetőség. :D
Köszönöm, hogy elolvastad.
Na még egyszer: köszönöm.

mese2626:
Gondolom, hasonló okokból, mint amiket a többiek leírtak... :-)
Köszönöm, hogy elolvastad.