Amikor Scorpius esik szerelembe...

Cím: Szeretnélek
Csapat: Scorpius
Kulcs: 8. Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
(Cserháti: Boldogság, gyere haza)
Jogok: A világot tekintve minden jog J.K. Rowlingot illeti, ahogy hálás köszönetem is, mert alapul véve azt, elszórakoztathatjuk magunkat. Valamint köszönet a dal előadásáért Cserháti Zsuzsának, aki elhunyta után is megérinti az embert a hangjával és előadásmódjával.
Műfaj: dráma, romantikus, angst
Figyelmeztetések: slash, erotikus tartalom, kevés - alig hangsúlyos durva nyelvezet
Korhatár: 18
Tartalom: Scorpius mélyen szerelmes, ám választása több szempontból is szerencsétlen. Nem elég ugyanis, hogy az illető férfi, de jóval idősebb is, ráadásként némi szándékos félreértésnek köszönhetően úgy tudja, az apjával tart fent kapcsolatot. Mindkettejüknek át kell adniuk magukat az érzéseiknek, és leszámolni a kétségeikkel ahhoz, hogy elérhessék a boldogságot.
Megjegyzések: A dalszöveg szándékoltan csonka kissé, és célom volt azzal, hogy megosztom veletek. Egyrészt, mert nagyon szép, és borzasztóan illik a dallamhoz, másrészt, mert a sorai hol egy kicsit átalakítva, hol csak jelentéstartalmilag, de szerepelnek a történet folyamán. Aki esetleg unalmasnak tartaná magát a történetet, elszórakoztathatja magát azzal, hogy megkeresi őket. :)
Az előolvasást pedig csak így látatlanban, név nélkül szeretném megköszönni kedves barátnőmnek.

Elolvasom

Szerző: malfoykihivas  2011.11.09. 19:00 8 komment

Címkék: slash scorpius kulcs8

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr343278605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sevsnape78 2011.11.09. 21:19:08

Kedves Író!

Imádtam :) Voltak már kedvemre való történetek a Scorpius csapaton belül, de jelen pillanatban ez az abszolút kedvenc.
Elsőként kezdem azzal, hogy nagyszerűen írsz, és szerintem nem kezdő vagy, hanem már sok történetet írhattál. Látszik a fogalmazásodon, ahogyan a szavakkal bánsz. Nagy a szókincsed, a szereplőiddel remekül bánsz!
Mindegyikük élt, és nagyon megszerettem őket.
Nem is tudok közülük választani, de ha mindenképpen kell, akkor Scorpiust és Harryt emelném ki leginkább, és nem csak azért, mert ők voltak a főszereplők, hanem velük tudtam a legjobban azonusulni, vagy nem is tudom hogy fejezzem ki magamat. Úgy érzem, hogy őket tudtad a legjobban átadni nekünk, velük foglakoztál a legtöbbet, ami persze érthető, hiszen róluk szólt a műved.
Egy észrevételem lenne, nekem úgy tűnt, mintha Harryt picit jobban is kiemelted volna, no persze Scorpiusról is sokat megtudtunk, de nekem valahogy Harry részletesebbre sikerült. Ezt nem hibaként írom ám, csak egy megjegyzés. ;)

Az alapötleted elsőre kicsit bizarrnak tűnt, ám ahogy egyre jobban belekerültem a történetbe, és ezáltal Harry és Scorpius helyzetébe, rájöttem, hogy a való életben is történt már ilyen, és valószínűleg még fog is, akkor is, ha nem tudunk róla.
Nehéz lehetett ez mind Scorpiusnak, mind Harrynek.
Scorpius, aki évek óta szerelmes Harrybe, ráadásul úgy hiszi, hogy az apjával folytat viszonyt, és ott van eközben az apja iránt érzett szeretete is... Nem egyszerű helyzet.
Aztán ott van Harry, aki már nem a kisfiút látja gyerekkori "ellensége" fiában, hanem a férfit, ráadásul sokkal idősebb is, neki is nehéz lehetett ezeket feldolgozni.
De mindketten erős jellemek, kitartóak, főleg Scorpiusban láttam ezt, és ennek köszönhetően végül egymásra találtak, aminek nagyon örültem. :)
Nagyon élveztem olvasni a történetedet, nem láttam semmi helyesírási hibát, vagy akár elgépelést, ami kizökenthetett volna az olvasásból.

A thesztrálok, mint "házikedvencek" hihetetlenül jó ötlet volt, és maga a jelenet is, amikor Scorpius repülni ment az egyikkel abszolút kedvenc volt. :)
Az erotikus részek is finomak voltak, nem túloztad el, éppen annyit adtál át, amitől libabőröztem, és ott akartam lenni a szobában velük, hogy láthasam őket. :D Na persze láttam is őket, nem tudtam ellenállni, és bár nem hiszem, hogy örültek volna, ha tudják, hogy van egy leskelődőjük, én mégis bátorkodtam így tenni. ;))

Írtad, hogy aki unatkozna a történeteden (ilyen nem hiszem, hogy megtörténik), az keresse meg a dalszöveg sorait. Olvasás közben már megtalálgattam őket, aztán miután végeztem, még egyszer kikerestem mindegyiket. Remekül illeszkedett a műhöz minden sora.

Negatívumként annyit tudnék mondani, hogy sajnáltam, amikor megillantottam a vége szócskát. Pedig hosszú történetet írtál, mégis olyan jó lett volna még olvasni tovább, és még tovább. :) Persze valahol be kell fejezni, tudom én. :)

Jöjjenek a pontok, nagyon könnyű dolgom volt. :)

Kulcs: 5pont - Szépen oldottad meg a feladatot, a kulcsod remekül illeszkedik a történethez.

Karakterek: 5pont - Éltek, és nagyon szerettem őket.

Cselekmény: 5pont - Izgalmas, szexi, érzelemdús történet volt. Szépen felépítetted, a szerelmi szál nagyon szépen ki lett dolgozva. Nem volt eltúlzott, sem elcsépelt, sőt, az alapötleted egyedi volt, legalábbis még nem olvastam hasonlót.

Történet: 5pont - Fentebb már kifejtettem, a kedvenceim között szerepel a történeted. :)

Várom a nagy leleplezést, hogy megtudjam ki vagy! :)

Gratulálok, és további sok sikert a kihíváshoz!

Ancsa1537 2011.11.09. 22:01:22

Kedves Író!

Kulcs: 5
Teljesen rendben volt.

Karakter: 5
Szépen kidolgozottak voltak a karaktereid, igazán szerethetőek lettek.

Cselekmény: 5
Csakúgy, mint a karakterek, a történet is szépen ki volt dolgozva. Egy pillanatra sem volt unalmas.

Történet: 5
Nagyon tetszett, köszönöm ezt a kellemes élményt!

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa!

Lilcsyke 2011.11.11. 00:35:16

Szia!
Nahát, még egy érdekes páros :) Itt lenne az ideje kicsit visszaszoknom a fanficvilágba olvasgatni ^^ Nekem teljesen újszerűen hatott, az alapötlet pedig zseniális :) A két főszereplő közül mégis inkább Harryt emelném ki: bár Scorp is fantasztikus lett, mégis Harryért dicsérnélek meg mindenek felett. Ugyanis nem hiszem, hogy sokan vannak, akik egy középkorú férfit így meg tudnának ragadni. A rossz tapasztalatokból adódó félelmét, az egyre kevesebb önbizalmat, ahogy haladt a korral, és persze a rengeteg démont, amik megkeserítették az életét. Tökéletesen átláttad, milyen is egy ilyen férfi helyzete, ezért szerintem még Scorpnál is sokkal jobban sikerült az ő személye. A barátaikban láttam némi kivetnivalót: Ronon kívül gyakorlatilag senki nem ellenzett semmi ellen, sőt, mindenki tudott mindent, és szorgalmazta a további kapcsolatot... Ezt én egy picit azért furcsának találtam, hogy Teddy, Hermione és Draco is ennyire elfogadóak voltak, ami persze azért jó is, de azért... A történet maga izgalmas, nem kikövetkeztethető, volt egy pont, amikor megsajdult a szívem, hogy itt vége, sad end lesz a sztori, aztán hál istennek mégse :) Ám én néha megakadtam. Talán a stílusodhoz nem vagyok szokva, vagy nem tudom, de nekem akadtak gondok a fogalmazásoddal. Találtam elgépelést is (az elején "az óta" megragadta a figyelmem, ezen el is filóztam, azért emlékszem rá), a párbeszédeknél a narrációval voltak gondok, és néhol kicsit pontatlanul használtál kifejezéseket, pl. gúnyossá formálódott, kissé az arcába áradtak... Ezek nekem furcsán jöttek le, meg Harry "faramuci" megszólalása a komoly téma közepén, ami nem illett oda. Sok helyen szósorrendi hibákat is láttam, bár azt is, sőt a legtöbb efféle hibát inkább a fic első felében. De ezek végül is mind olyan dolgok, amiket bétázással majd ki lehet javítani, és érdemes is ;) Sajnos ezek levontak egy kicsit az élményből, de azt hiszem - nagyon örülök neki - hogy ezt a sztorit is besorolhatom az erős, szép történetek sorába, itt a kihíváson :) És tádám, milyen szép hosszút írtam megint ^^ pedig nem akartam bő lére ereszteni ^^ Bocsi ^^ Köszönöm ezt a gyönyörűséget :)

Pontok:
Kulcs: 5
Karakterek: 5
Cselekmény: 5
Történet: 4

rosemalfoy 2011.11.16. 21:17:36

Kedves író!

Igazán kedvemre való volt ez a történet, imádom a slasht, és olvastam már egy kettőt ebben a párosításba is. De eddig ez az abszolút kedvencem. Ez valami fantasztikusra sikeredett. Még oldalakon keresztül képes lettem volna olvasni.

Kulcs: 5
Nem tudok és nem is akarok belekötni.

Karakterek: 5
Élvezhetőek voltak és tökéletesen kidolgozottak. Szerettem őket.

Cselekmény: 5
Mindent imádtam benne. Draco és Harry kapcsolata, a lassan kialakuló szerepem Harry és Scorpius között.

Történet: 5
Azt hiszem eleget ömlengtem már, nem tudok már most mondani. Imádtam.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Sok sikert a Kihíváshoz, és sok szép pontot.
Puszi: rosemalfoy ( RoseM ) Kritika Klub Tag ( megtalálsz minket a Merengő fórumán )

Rosebimb 2011.11.17. 18:11:44

Nagyon jó volt. Ez az első ilyen párosítású történet, amit olvasok, de meggyőztél.

1. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
5

2. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket?
5

3. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
5

4. Mennyire tetszett a történet?
5

KataV89 2011.11.21. 20:03:56

Szia!

Értékelésem:

Kulcs:3
Karakter:4
Cselekmény:4
Történet:4

Köszönöm, hogy olvashattam!

draconia 2011.11.22. 14:11:41

Ismét egy hosszú, jól felépített történet, egy valószínűsíthetően gyakorlott író tollából. És emiatt talán a téma is határfeszegető, a páros. Van benne valami, határozottan, de valahogy engem nyomaszt. Maga az írás olvastatja magát, elgondolkodó, és jól átadja az érzéseket, de volt benne pár furcsa dolog, ami kizökkentett. Olykor fogalmazási jellegűek, pl. itt: „Még ha jobban is preferálod a férfiakat” – az is-t a „preferálod” mögött jobb lenne látni, olykor pedig máshogy írtam volna („az óta”, „bent maradás” – ezek mind egy szó), amik lehet, hogy csak elgépelések, sőt, valószínű. Vagy itt van ez a rész, ezt nem is értettem igazán: „Harry arcán egy pillanatra pimasz, vérlázító vigyor tűnt fel, de gyorsan elnyomta. - Ha azt te csak tudnád…” – miért a „csak”? Úgy érteném, hogy „ha csak felét is tudnád (akár, már attól is kibuknál)”, de ha itt nincs ilyen folytatás, akkor inkább „ha te azt tudnád” a szokásos formula. És itt mondja Ron is, hogy „abban aztán tényleg nem fogok sorban állni”. De miben? - Szóval picit helyenként ezek megakasztották az amúgy lendületes történetet.

Itt-ott fura volt, ahogy Harry Scorpnak úgy utal az apjára, hogy „Draco”, pl. itt: „- Attól tartok, én láttam Draco legrosszabb oldalát is. Meglehetősen sok perspektívából” – ez a mondat nagyszerű lenne, humoros, elgondolkodtató, de ha azt mondja neki, „én láttam apád rosszabb oldalát is” valahogy természetesebb lenne. Így olyan, mintha valaki kívülállónak beszélne, nem Draco fiának. Vagy talán épp ez volt a cél? Hogy mivel ők egy páros ebben, érezzük mi, olvasók kicsit távolabbinak, és ez a vérségi kapcsolat annyira ne legyen szem előtt? Ezt csak az író tudja. Tetszett viszont Draco finom cinizmusa és sznob önteltsége, kis humora, ami a felszínen megvillan, és sejteni azért, hogy belül más. Tetszett, hogy picit Lucius-jellegű a külseje, mégis önmaga. Nagyon is.

Az írás számomra mégis leginkább Harryről szólt. Scorpius itt körítés, egy nagyon kellemes, nagyon szerethető, nem draco-utánzat körítés, picit jellegtelen, olyan simulékony, de a főszereplő számomra Harry volt. Majdnem azt írtam, Scorpius itt untermann, de nem, annyira nem, inkább csak Harryt látjuk Scopius fényében, kiemeli Harryt, hozzá képest látjuk a fekete hajút. Őt remekül hoztad, Draco és Harry, meg az elmaradhatatlanul ronos Ron, azt hiszem, ez jobban állna a tolladnak, de ez megint csak érzés. Olyanféle, hogy ahogy Harryről olvastam, különleges hangulat száll meg, iszonyúan vonzóra tudtad írni, Scorp meg… Ő kedves és aranyos volt, átélhető érzésekkel, de a fókusz a felnőtteken volt.

Egy szó, mint száz: olvasmányos és rutinosan megírt történet volt, egy-egy briliáns módon megformált szereplővel, az alaptéma mégis rossz szájízt hagyott bennem; Harry bennem kevésbé könnyed testile/lelkileg, ott volt neki Draco is, más férfiak is, aztán Draco a fia – alapból más értékrendet tudok társítani mellé. Ahogy írtam már valahol, nekem ő olyan, mint Frodó – világmegmentő, és az ilyen messianisztikus emberek a messianisztikus küldetések elvégzése után nem élik már ugyanúgy az életüket, mert beteljesítették a rájuk bízottakat, és valami örökre megváltozott bennük, mint a hernyóban, aki lepkévé vált. És amúgy sem olyan alkatok, mint a többi hétköznapi ember – azért ők a kiválasztottak. Csak remélni tudom, hogy érted, amit mondani szeretnék. Nekem már az eredetiben is faramuci volt, hogy feltétlenül összehozták Ginnyvel, és éltek happily ever after. Frodó elment, mert nem tudta újra felvenni az élet szokott fonalát – ahogy elhangzik a filmben. Hisz az már nem is volt meg. Aki meghal valamiért, majd visszatér a halálból, nem lehet már a régi önmaga. De a Harryd mégis nagyon tetszett ettől eltekintve, tele van érzéssel, meleg, vonzó, otthonos érzésekkel. Szerettem, ezért bántam picit, hogy Scorp a párja, több okból is. Dracóval együtt inkább láttam volna, azt hiszem, az egy fergetes történet lenne.
Köszönöm, hogy olvashattam, volt benne sok elgondolkodtató kérdés, valószínűleg nem egy kezdő tollából, épp azért érzem, hogy lehetett volna picit különlegesebb.

üdv, dr

Kulcs: 5 - remekül benne volt.
Karakterek: 4 - Scorpiust nem éreztem annyira, mint Harryt.
Történet: 3 - nem győzött meg a páros, nem tudom Harryről elképzelni, hogy megtenné, és a fogalmazási furaságok miatt vontam le.
Cselekmény: 4 - nagyon szépen kidolgozott fic, és egy pici szikrát hiányoltam belőle, ami akár emblematikussá is tehetné. Nagyon jóból kiemelkedővé.

draconia 2011.11.22. 14:14:54

bocsánat az elgépelésekért, siettem.
"testile/lelkileg, ott volt neki Draco is, más férfiak is, aztán Draco a fia"

- testileG, és Draco fia, nem "a" fia - ne haragudj, elírtam.