Ezennel megkezdődik a kihívás, és rögtön az első történetben Lucius szíve (egyéb testrészei mellett) veszélybe kerül!

Technikai okokból a hármas kulccsal kezdjük a kihívást.

CÍM: Prima Omina
CSAPAT: Lucius
KULCS:         „Megkapsz mindent, mit kérsz,
                        Szolgám leszel, amíg élsz.”

(Flop : Saras kezemmel)
JOGOK: Jogodban áll hallgatni. Minden, amit mondasz, felhasználható ellened!
Továbbá: Harry Potter nem az enyém. De bár Lucius az lenne!
Amúgy minden jog JKR-é, én csak játszottam a szereplőivel. Már amikor hagyták magukat…
MŰFAJ: Romantikus
FIGYELMEZTETÉSEK: Erotikus tartalom, OOC karakterek (ami nem meglepő ilyen párossal, de azért igyekeztem)
KORHATÁR: 18
TARTALOM: Hermione fogságba esik, és Voldemort, miután nem megy vele semmire, egy hirtelen ötlettől vezérelve összeköti Lucius Malfoyjal, akit ezzel akar büntetni, mert nem viszi el hozzá a fiát, akit otthon bújtat. Terve szerint így mindkét fél szenvedni fog egymás mellett. Valóban? Hát nem. Végignézhetjük, ahogy az összekényszerített pár napról napra változik, és egyre közelebb kerül egymáshoz, ezzel magukra haragítva egyeseket. Ebben a történetben nincsenek horcruxok, és mint majd olvasható lesz, pár dolgot még megváltoztattam a történetben. De remélem, élvezni fogjátok legalább feleannyira, mint ahogy én élveztem írni.
MEGJEGYZÉSEK: Megjegyezném, hogy kissé elszaladt velem a klaviatúra. Remélem, nem bánjátok. :)

Elolvasom

 

Szerző: malfoykihivas  2011.10.14. 19:00 22 komment

Címkék: hetero lucius kulcs3

A bejegyzés trackback címe:

https://malfoykihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr553283906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sevsnape78 2011.10.15. 00:44:38

Kedves Író! Többször is nekikezdtem a történetednek, de mindig elakadtam, vagy valami elvonta a figyelmemet. De végül csak sikerült! Először a pontok:
Kulcs:5 - Ezen nincs mit különösebben magyarázni, szerintem jól építetted fel a történetet a kulcs köré.
Karakterek:3 - Nem szeretnélek megbántani, és tudom, ott volt a figyelmeztetés, hogy OOC szereplők, de nekem nagyon is azok voltak. Túlontúl is. Luciust egyszerűen nem tudom úgy elképzelni, hogy kiscicámozzon. Voltak olyan jelenetei viszont, amikor tetszett. Amikor a külsejéről írtál, azok a részek jók voltak, láttam magam előtt pl. amikor az ablaknál állt, és a vállára omlott az ezüstszőke hajzuhatag. :) Hermione karaktere sajnos szintén nem nyerte el a tetszésemet. Túl hamar túltette magát a kötés dolgon, és bár úgy írtad, hogy ugráltál az időben (pár hét múlva stb) Hermione nagyon hamar férfiként tekintett Luciusra. De persze ez az én problémám, és semmi bántó szándékkal írtam ezt le. Lucius szellemanyja nagyon tetszett, és a házimanó neve, lol :D Narcissa is szeretnivaló karakter lett annak ellenére, hogy nem túl sűrűn szerepelt, és csupán portréként.

Cselekmény: 3 pont - Igazándiból nem túl sok esemény történt, leszámítva az elejét, de ott is gyorsan megtörtént minden. Persze semmi rossz nincs abban, hogyha egy történet úgy kezdődik, hogy csapjunk bele a lecsóba, de mégis maradt hiányérzetem. A továbbiakban tulajdonképpen egy sémára megy a történet-azaz hogyan alakul a kapcsolat Hermione és Lucius között. Ez végülis az időbeli előreugrálásnak köszönhetően mondhatjuk úgy, hogy megfelelő volt, bár én szívesebben olvasok olyan történetet, ahol lassú a folyamat. De mivel kihívásra írtad, így végülis elfogadható. Sajnos sokszor untam az olvasást, pl. amikor minden reggel szinte ugyanúgy kezdődött... Voltak viszont jó jelenetek, amikor hangosan nevettem. Külön megmosolyogtam azt, amikor mindenki nézi a másikat reggeli közben, de a reggeli nem figyel senkit. :D A házimanós Lollypop is tetszett, és a sárkányos portré ötlete kiváló volt! Ezért kapsz egy külön jutalompontot tőlem, bár ez sajnos nem hiszem, hogy beleszámít majd az értékelésbe, de azért remélem örülsz neki! A végefelé kicsit felpörögtek az események, ami gondolom a határidőnek is köszönhető. Tetszett még a Sötét Jegyes megoldásod, és annak külön örültem, hogy Voldemort elpusztítása nem lett részletezve!

Történet: 3pont - Az alapötlet tetszett, és sok mindent ki lehet hozni egy ilyen sziutációból, de sajnos túl sok ilyen történet van(kényszerházasság, kényszerkötés stb) Amint már írtam, néha unatkoztam, vontatott volt, máskor pedig voltak olyan jelenetek, amelyeket élvezet volt olvasni. Mindent összevetve látszik, hogy foglalkoztál vele, és szeretted is írni (főleg Luciust isteníteni :)) ), és ha nem kihívásra írtad volna egy megkötött határidőre, akkor biztos vagyok benne, hogy még jobban is ki tudtad volna dolgozni. Remélem, hogy a pontok és a kritikák nem tántorítanak el téged, és még egyszer szeretném kiemelni, hogy nincs bennem bántó szándék! Köszönöm, hogy olvashattam, és gratulálok neked! u.i.: A hosszúságra valóban nem panaszkodhatunk. :))

rosemalfoy 2011.10.15. 14:53:44

Kedves író!

Én mint vérbeli slasher, bíztam benne, hogy minimum egy Lucius Perselussal indítunk,de ha már nem akkor legyen Lumione, vagy egy jó kis canon Lucius/Narcissa.

Kulcs: 5
Szerintem ezen nem kell túl sokat magyarázni, nagyon szépen használtad az idézetet, mozgatórugója volt a történetnek aköré épült.

Karakterek: 4
Mivel ki volt rakva az, hogy OOC karakterekre kell számítani, nem igazán zavartak, egyedül csak Lucius, "kiscicámozása" zavarta, onnan ahol elkezdte egészen a végéig, néhol a boszorkányom megszólítást használta, az nekem sokkal jobban bejött. De ettől függetlenül, tetszettek a karakterek, Lucius édesanyja, mint szellem nagyon jó ötlet volt és Narcissa festménye is. Örülök, hogy valamilyen szinten ő is helyet kapott a történetben. Nekem ő nagy kedvencem.

Cselekmény: 4
In medias res, nekem nagyon tetszett, hogy nem tudtuk, meg az első mondatból, hogy Hermione miként került Greyback karjaiba. Viszont, az is tetszett, hogy már az első fejezetben sor került a kötésre a két szereplő között. A kapcsolat kialakulás köztük, kissé sikamlós, még is majdnem gördülékeny és akadály mentes. Kicsit bíztam benne, hogy Draco, majd belerondít a dologba ezzel kicsit bonyolítva de nem történt meg. Vagy hogy majd később a barátai akadnak ki azon, hogy Hermione egy "Halálfalót" választott. De mindenezek ellenére engem meggyőzött a történet és a cselekmény is.

Történet: 4
Mint már az elején mondtam, nem nagyon olvasok hetero sztorit, nem tudnám meg mondani miért nem, de valahogy távol állok tűluk. És akkor kezdésnek itt van ez. És tetszett, és lekötött és olvastam. Nem azt mondom, hogy minden maximumot kihoztál a történetből amit lehetett, van benn egy-két rész amit - ha több időd lett volna - biztosan jobban írsz meg, vagy tökéletesítesz rajta.
Különösen kedvenc volt a történetben, Loly, és amilyen a sors fintora én épp nyalókát ettem olvasás közben. És osztozom Draco tejföl imádatában is :)
Nagyon örülök, hogy olvashattam a történetet.

Sok sikert a Kihíváshoz, és sok szép pontot.
Puszi: rosemalfoy ( RoseM ) Kritika Klub Tag ( megtalálsz minket a Merengő fórumán )

Jennym 2011.10.15. 16:38:10

Szia :)

Először ledöbbentem a hossztól, de miután elolvastam, rájöttem, hogy kellet ez az oldalszám a történet kibontakozásához.

Kulcs:5
Ezen tényleg nincs mit magyarázni, jól használtad.

Karakterek:4
Minden szép és jó volt, csak azt az egyet furcsálltam, hogy Draco az elején olyan jól fogadta a tényeket. Aranyos volt, ahogy Lucius becézgette Hermionét, és figyelt az érzéseire. Hermione szerintem nem tette gyorsan túl magát azon, hogy lett egy férje, ugyanis azzal semmit nem ért volna el, ha csak ül és siránkozik.

Cselekmény:5
Szerintem izgalmas volt, órákra lekötött, amit köszönök neked, és egyik részt sem találtam vontatottnak.
Nagyon ötletes volt, ahogy Narcissát és Lucius anyját beleszőtted ebbe az egészbe.

Történet:5
Szerintem fantázia és nyitottság kell egy-egy történet befogadására, és minél fantáziadúsabb valami, annál jobb. A tiéd ebből a szempontból jó nagy adagokat kapott, ami különlegessé tette az egészet. Igaz, hogy sok kényszerházasságos történet van, de én úgy hiszem, a tiéd kitűnik közülük.
Még nem nagyon olvastam Harry Potter történeteket, de ezt olvasva megszerettem őket.

További sikereket kívánok :)
Jenny

draconia 2011.10.15. 17:01:21

@Jennym: kedves Jenny - fura, hogy még nem nagyon olvastál HP-s történeteket, de ez ennyire tetszik. Ha olvastál volna többet, látnád szerintem a hibáit. Fantázia és nyitottság kell hozzájuk - de ez elrugaszkodottabb annál, mintsem jó lenne. De hogy majdnem maxpontos legyen...?

Dorema 2011.10.15. 18:02:16

Kedves Író!

A történeted Lumione, az egyik kedvenc párosom. Mégis... valahogy elvetted tőle a kedvemet.

1.
Nem éreztem benne elég erőteljesen a szolgaság részét a kulcsnak. Lucius nem volt igazán domináns fél a kapcsolatukban... az enyém leszel rész viszont abszolút érvényesült.
Ha az utolsó bekezdést veszem, ott is csak viccként említik az úr-feleség kapcsolatot… és a szolgálat így merőben más, mint egy valós szolgaság esetében. Valamivel több alázatot vártam volna.

2.
Hadd kezdjem azzal a megjegyzéssel, amit te a szereplőidre tettél, miszerint OOC-k, de a párost anélkül meg sem lehet valósítani - véleményem szerint egyrészt meg lehet, nem is kell hozzá nagy erőfeszítés, olvastam már rendkívüli műveket ebben a párosban, ahol Luciust nem kényszerítették ilyen nevetségesen saját szerepe ellenkezőjébe; másrészt azért az OOC-nek is vannak határai.
Lucius és Draco sem hasonlítottak magukra egyáltalán, a szexuálisan elterülő hosszú, szőke hajon kívül semmi olyat nem találtam Luciusban, ami alapján felismertem volna. Hermione egy-két lépésén is meghökkentem, és nem tetszett az a mód, ahogy kettejük közeledését írtad le. Nem hinném, hogy ez a két ember valaha így viselkedne egymással, nem is beszélve Hermione és Draco kapcsolatáról. A karaktereid képiek voltak, de szellemi síkon nem adtál beléjük lelket... bábok voltak csupán, akikkel eljátszattad ezt a... játékot. Rettentő sztereotipikusak voltak, és egyszerűek.
Talán ha egy kicsit többet foglalkoztál volna velük, és nem hagyod, hogy így elszakadjon az eredetitől, jobb lett volna. Olyan érzésem volt, mintha nem igazán érdekelt volna, hogy valóban Lucius, Hermione és Draco jelenik-e meg a történetedben, ténylegesen csak bábokra lett volna szükséged, akiket mozgathatsz.

3.
A cselekmény a jól ismert "egymáshoz kényszerítve" sablonra épült, amit gyakran érdektelen párbeszédekkel és kiszámítható fordulatokkal hajtottál előre. Nem szerettem, hogy a szereplők a kényszerhelyzetben túlságosan is korán rádöbbennek a másik férfi-, ill. női létére, olyan volt, mintha mindenáron az ágyban akarnád őket látni, és ez lenne a történet egyetlen értelme.
Az ágyra szórt varázslatot például tipikus sablonos elemnek tartottam, ami bizarr, perverz, és az emberi létet alacsonyítja le, arról nem is szólva, hogy nevetségesnek tartom, hogy két olyan ember, mint Lucius Malfoy és Hermione Granger ne tudna ellene kitalálni valamit. A másik: amikor Luciust be akarják fektetni az ágyba, de nem tehetik, nehogy lejöjjenek róla a kötések, akkor miért tudtak új ágyat bűvölni, és ez előtte miért nem került napirendre?
Javaslom, legközelebb, ha nekiállsz egy történet vázlatának, alaposan gondolt át, mennyiben hiteles és hihető mindaz, amit írni akarsz, és ha már egy történetsablont veszel elő alapul, akkor abba mivel, milyen megközelítéssel lehet új ízt bűvölni. Nekem ez így sajnos nagyon elcsépeltnek tűnt ahhoz, hogy élvezni tudjam, és fel nem foghatom, a happy end békés rózsaszín felhője miért nem maradhatott szexre való utalás nélkül…?

4.
Sajnos nem tudok egyetérteni az előttem szóló Jennyvel: elég nyitott embernek vallom magam, és a fantáziámra sem volt még soha panasz, de ezt a művet olvasva úgy éreztem, mintha valaki kényszerítette volna az agyamat, hogy leálljon, minden sorodban betonfalba ütköztem és gyakran meg kellett állnom, mert nem hogy nem élveztem, de egyenesen szenvedtem pár párbeszéd és történés alkalmával. Kérlek, ne sértődj meg azon, amit mondani fogok, de volt, hogy nem tudtam eldönteni, Kovács mester egyik remekművét sikerült-e kivennem a DVD-kölcsönzőből, vagy tényleg egy kihívásra írt történettel van dolgom, pedig látszik azon, ahogy a mondataidat egymásba fűzöd, hogy nem vagy kezdő író (vagy jól csinálod), csak egy kicsivel több eredetiség és odafigyelés hiányzik ahhoz, hogy szép, könnyed alkotássá váljon mindez az igyekezet. Ezen felül ajánlom, alkalmazz egy bétát: a történet tele volt szóismétlésekkel, magyartalan ragozással és néhol a mondatátkötéseid is furcsán hatottak. Ezeket egy külső szemlélő könnyedén észreveszi, és felhívja rá a figyelmedet.

Remélem, nem veszed a szavaimat bántónak, csupán a hibáidra próbáltam rávilágítani, nem állt szándékomban az, hogy esetleg megsértődj. Ahogy én látom, megvan egy alapod, akár rutinod is az íráshoz, csak a figyelmed, az odaadásod hiányzik belőle. Nem viseltetsz alázattal az írás iránt… ez pedig véleményem szerint az egyik legfontosabb dolog egy író szempontjából. Kezelheted a szereplőidet kegyetlenül, ha a helyzet úgy adja, lehetnek kiszolgáltatottak, de lélektelen bábok sosem. Erre nagyon oda kell figyelned a jövőben, ha jobb történetekkel akarod elkápráztatni az olvasóidat.

További sok sikert, Dorema

Pontok:
1. Kulcs: 4
2. Karakterek: 1
3. Cselekmény: 1
4. Történet: 2

Jennym 2011.10.15. 18:08:24

Kedves draconia!

HP-t filmen néztem és a könyvet is olvastam. Fanficeket viszont igen keveset, csak az úgymond nívósabbakat. Nem azt mondtam, hogy NEM olvastam, csak igen keveset.
Én a saját véleményemet írtam le, sajnálom, hogy neked ez nem tetszik, amúgy nem kötelező elolvasni. Mindenkinek más az értékrendje, szerencsére :D Remélem, sok ilyen ötletes és kidolgozott történettel fogok még itt találkozni. Mellesleg magam is írok, csak más témában, és látom az itt lévő történeten az igényességet és kidolgozottságot. Hány ember tud ilyen rövid idő alatt ennyi oldalszámot összehozni, ráadásul nem összecsapottan? Szerintem lehet próbálkozni neked is :D

draconia 2011.10.15. 18:20:20

@Jennym: én nem tudok határidőre dolgozni - de Merengőn olvashatsz tőlem a témában, draconia: Stockholm-szindróma a címe, és meg fogod látni, hogy mi a bajom ezzel itt.

Dorema 2011.10.15. 18:21:30

@Jennym: @draconia: Lányok! Szerintem mindenkinek joga van a saját véleményére, de nem kéne ilyesmin összeveszni. Más értékrend, más meglátás, ennyi. :)

The Seventh Morning 2011.10.15. 18:34:22

@Jennym: Kedves(?) Jenny!

Senki sem kételkedett benne, hogy a saját véleményedet írtad le, ez nem képezi vita tárgyát. Szerintem viszont emiatt bocsánatot kérni időpazarlás, nem hiszem, hogy draconia annyira unná az életét, hogy különleges pozícióba léptél volna egy igen éretlen nézőpontot tükröző reflektálás után.

Ha reméled, hogy sok ILYEN 'kidolgozott' és 'ötletes' történettel fogsz még itt találkozni, akkor megsúgom, hogy szerintem az érzékeid valódi orgazmuson fognak túlesni a kihívás során. Ugyanis van egy olyan határozott érzésem,hogy ennél CSAK kidolgozottabb és ötletesebb történetekkel találkozol majd.

Ha ez a sztori szerinted akkora durranás volt, sanszos, hogy eddig szörnyen... hát... alsó kategóriás ficeket olvashattál. Igazán sajnállak érte. Ha szeretnéd, majd mutatok párat, amire az általad használt jelzők valóban tökéletesen illenek.

Mellesleg szerinted akkora teljesítmény két hónap alatt ennyit írni? Ismerek olyan slashert, aki két hónap alatt 260 oldalt, meg olyat is, aki három hét alatt 90 oldalt írt. Ha gondolod, még be is mutatlak nekik, hogy ámulj és bámulj.

Ó, és végül, de nem utolsó sorban... Fogadj el egy tanácsot és ne kóstolgass olyan embereket, akiket nem kellene. Nem hiszem, hogy bárki is rászorulna a tanácsaidra.

Mostantól pedig honoljon béke, vita lezárva, mindenki menjen a saját dolgára és maradjunk a kritizálásnál.

The Seventh Morning

malfoykihivas 2011.10.15. 18:40:34

A véleményeket és a pontokat köszönjük - amik a történetre vonatkoznak. Egymás véleménye kritizálásának viszont itt nincs helye, és nem is hiszem, hogy okos és szükséges volna.
A továbbiakban lehetőleg szorítkozzatok a saját benyomásaitokra a történettel kapcsolatban.
Köszönjük!
Üdv, Luna_L

malfoykihivas 2011.10.15. 19:03:23

Kimoderáltam mindhárom bejegyzést, mert egyik sem a történethez kapcsolódott.
Pont. Az előző figyelmeztetés (udvarias kérésnek álcázva) komoly volt!

malfoykihivas 2011.10.15. 19:06:35

Komolyan, lányok. Számomra a kihívás játék, mindig is az volt, nem egy véresen komoly dolog. Éppen ezért a játékokat én élvezni akarom.
Ha egymást csépelitek, éppen úgy elrontjátok mások játékát, élvezetét, mint ahogy kellemetlen egy írónak, ha leszóljátok. Tehát, ha egymásnak szóltok be, éppen úgy nem tartjátok be a szabályokat, amiket itt lefektettünk - kulturált véleménynyilvánítás -, mint, ha fikáznátok az írót. (Amit burkoltan és kevésbé burkoltan meg is tesztek amúgy...)
Szóval elég legyen, tényleg. Szégyenszemre itt moderálgatjuk, ahogy beszóltok egymásnak... Írjatok e-mailt ;-) Komolyan. Nem szeretnénk többet törölni, rugdossuk egymást privátban, ha már muszáj rugdosódni.

ezúttal Heteira

Lilcsyke 2011.10.15. 19:32:57

Szia!

Csak pár szóban reagálnék, a legtöbbet már elmondták előttem, és ne bántásnak vedd, inkább jó tanácsnak:

1. Mielőtt írsz egy történetet, alaposan gondold át, miről szóljon. Egy néhány pontos vázlat remekül segíthet, kiküszöbölhetők a nagy hibák.

2. Persze, az OOC engedélyezett forma, nem ítéllek el érte, de ebben a helyzetben szerintem jobban mutattak volna az önmagukra hasonlító szereplők, hogy átérezhetőbb legyen.

3. Fogadj bétát. Akár többet is. Régebben én se szerettem, ma már elküldöm pár barátomnak az írásaimat, hogy az olyan dolgokat segítsenek kiszűrni, amiket én nem veszek észre (és ilyen sok lehet, az ember óhatatlanul is átsiklik a saját műve helyesírási hibái, elgépelési hibái, stb. felett).

Ezek egyike sem akart lehordás lenni, csupán jó tanács :) Sok sikert a kihívásra és a további alkotásaidhoz! :)

Pontok:

Kulcs: 3
Karakterek: 2
Cselekmény: 2
Történet: 2

Rosebimb 2011.10.15. 19:39:37

1. Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak? 4
2. Milyen jól dolgozta ki az író karaktereket? 2, mert túlságosan OOC lett...
3. Milyen jól dolgozta ki a cselekményt? 4, mert nem tökéletes, nem az igazi
4. Mennyire tetszett a történet? 4, mert igaz hogy nagyon tetszett, de ez sem az igazi
Ettől függetlenül gratulálok hozzá!

MonChy 2011.10.15. 20:19:11

Kulcs: 4 - alapvetően nem volt vele probléma bár ha akarnék beletudnék kötni.
Karakterek: 1 - nincs gondom az OOC vel de ez már enyhén szólva is sok volt a jóból. egyszerűen nem tudom megérteni azokat akik ilyen szinten OOC karaktereket írnak és szereplőik szinte semmilyen jellemvonásban nem hasonlítanak az eredetire. Ez egy könyv alapú fic, ezért bár meg lett filmesítve és le van írva, hogy néznek ki a karakterek de alapvetően csak a jellemük az amitől valaki szerethető vagy gyűlölhetővé válik és ha egy szereplő küllemi adottságait megtartod de a jellemét nem akkor nem marad belőle semmi...
Cselekmény: 1 - sablonos volt az alaptörténet, amivel még nem lenne probléma de a kidolgozás nemigazán sikerült..
Történet: 2 - hogy őszinte legyek meg szenvedtem vele...az első bekezdés után képtelennek éreztem magam tovább olvasni de miután rászántam magam továbbra is nehezen ment, néha rémesen vontatottnak és ostobácskának éreztem de voltak benne jó jelenetek amik tetszettek bár ezek csak pillanatnyi fellángolásokként tűntek fel

draconia 2011.10.15. 20:47:28

amint látjátok, én (még?) nem hagytam kritikát. Tegnap este óta írogatom, de valahogy hányingerem lett ettől az egésztől. A kihíváson szinte csupa ismerős indul, páran talán barátok is - kemény és őszinte kritikákat akartam hagyni, mert az használ, nem a benyalás... de nem vagyok biztos abban, hogy az író ezek után meglátná a jószándékot az én hosszú kritikámban, amit kb. 15-ször írtam át, ha már a kommentelőkkel is összeütközés lett. Jelenleg maxra elment a kedvem attól, hogy egy hülye játék miatt haragítsak magamra másokat - mert nem ez lett volna a cél. ez egy JÁTÉK... Megfogadni kéne a rossz kritikák tanácsát, észrevételét. A jóknak meg örülni, mert van ilyen is, olyan is.

The Seventh Morning 2011.10.15. 21:00:58

Kedves író!

Hosszas töprengés után döntöttem úgy, hogy mégis írok neked pár sort. Először azért nem voltam biztos benne, hogy kellene, mert megmondom őszintén, képtelen voltam végigolvasni a ficet (és ugye egy jó kritika a történet egészét kritizálja). Másodjára pedig az tartott vissza, hogy rengeteg észrevételemet leírták már az előttem hozzászólók.

Azonban sajnos akadtak olyan kommentek is... amik miatt úgy éreztem, mégis jobb lenne, ha leírnám, amit gondolok. Remélem, fel vagy készülve egy építő jellegű kritikára. (Nem, véletlenül se vedd támadásnak, amit lentebb írok. Nem annak szánom.)

Sokat gondolkodtam rajta, szabad-e butácskának hívni egy olyan történetet, ami olyan komoly témát tárgyal, mint a házasság, de bevallom, nem találtam jobb jelzőt. Nincs üzenete, mögöttes tartalma, nem ad az olvasónak. Ahogy Dorema mondta fentebb, olyan, mintha báboznál a szereplőiddel. Üresek (vagy üregesek?), zavaróan egysíkúak, butácskák. Igen, még Voldemort is, hiszen ahelyett, hogy okklumenciához folyamodna, csak megvonja a vállát,hogy "hát jó, ha nem vallasz, nem vallasz, megesik, de büntiből mától egy szexis halálfalóval kell megosztanod az életed"... Komolyan ezt tenné minden idők legveszélyesebb feketemágusa? Szerintem még egy hugrabugos is brutálisabb lenne adott esetben. Minimum széttörne a fején egy kiflit, ha már másra nem képes. De nem, Voldemortot - úgy tűnik - mégsem érdekli annyira az információ, hogy bármilyen komoly erőfeszítést tegyen a megkaparintása érdekében.

És ha eddig nem lett volna épp elég fura a helyzet, ettől a ponttól elkezdődik a Való Világ hatodik szériája. Lucius és Hermione összekényszerülnek, mi pedig akaratlanul is tévé előtt kukkoló néző szerepében találjuk magunkat. Szandika pálcája begurul az ágy alá, Alekosz elismerő tekintettel vizslatja a fenekét... És persze ott van Leonidász, akit valójában annyira nem tud mit kezdeni magával, hogy a legérdekesebb információ, amit megtudunk róla, az, hogy ő nevezte el a család manóját.

Itt jön el az a pont, hogy a nézővé avanzsált olvasó teljesen kizökken, és megkérdezi magától: Te jó ég, mit nézek?! Aztán fogja magát és kikapcsolja a tévét. Vagy éppen megnyomja a jobb felső sarokban árválkodó piros gombot.

Be kell vallanom, ez történt velem is. Nem azért, mert hetero volt a párosítás, vagy mert a két főszereplő egyike magasan vezeti a legkevésbé kedvelt szereplőim listáját. Azért, mert úgy éreztem, az egész történet csak leng a levegőben, mint egy egy személyes, de sok karakteres msn szerepjáték. A helyzetek többségének volt szexuális vonzata - ha illett oda, ha nem -, a jellemek, mély gondolatok szinte teljes egészében hiányoztak a történetből, hogy a jellemfejlődést ne is említsük.

És mikor oda jutottam, hogy jó, hagyjuk a karaktereket, majd megpróbálok a cselekményre fókuszálni, rájöttem, hogy az sem fogja megmenteni a helyzetet. Elcsépelt, ezerszer felhasznált, unalmas.

Úgyhogy ne haragudj, kedves író, de azt kell mondanom, hogy legközelebb, mielőtt belekezdesz az írásba, nagyon gondold át a dolgokat. Persze, nem minden fic váltja meg a világot - sőt, a legtöbb nem -, de sosem baj, ha érzékelteted az olvasóval, hogy azért a szereplőidet igen is érdekli más is, nem csak a kenyér ára. Sokkal jobban átérzünk egy történetet, ha az ad valamit, ha a szereplők valódi, sokszínű emberek, ha az elemi ösztönökön kívül megjelennek a történet 'magasabb vonatkozásai' is.

Szeretnénk látni az indíttatást, a gondolatokat, amik bizonyos dolgokhoz vezettek, a kétségeket... Mert így lenne komplex a történeted. Hagyd az ócska poénokat és az elcsépelt cselekményt, vagy akár tarts meg őket, csak adj nekünk valamit szexuális feszültségen kívül. Adj az olvasódnak valamit, amitől emlékezetes lesz a történeted. Pozitív értelemben.

Remélem, sikerül a mostani kihívás tapasztalataiból előnyt kovácsolnod, és átugrani azt az árkot, amibe most tagadhatatlanul beleestél. Fogadd meg a tanácsokat, amiket Dorema és a többiek adtak. Hidd el, érdemes.

The Seventh Morning

draconia 2011.10.15. 22:09:29

Ahogy ígértem egy helyen, ezen a versenyen nagyon kritikus leszek, mert ha valaki tartja olyan jónak magát, hogy Malfoyos kihíváson induljon, az tegyen is le jó történetet az asztalra. „Jogodban áll hallgatni. Minden, amit mondasz, felhasználható ellened!” - így indul az egész, a Miranda-jogokkal, és akkor megragadnám az alkalmat, hogy fordítsak rajta; sajnos az író ellen is felhasználható, amit írt, jelen esetben meglehet, hogy nem pozitív értelemben, vagy nem csak. Meglehetősen csalódott vagyok, és a kritikámban ennek fogok hangot adni. Gyengéim a Malfoyok, és jól írom őket – mégsem venném a bátorságot egy versenyhez. Ezért vártam kiélezve azokat a műveket, melyeket az alkotóik elég jónak ítéltek ahhoz, hogy versenybe engedjék mások írásaival. Emiatt pedig néha ingerültebb is vagyok a kelleténél. Ám aztán ahogy próbáltam olvasni, újra, meg újra, és fel-felfortyantam, eszembe jutott, hogy nem tudni, mennyi az itt versenyzők átlagéletkora és írói múltja ideje. Talán az, hogy én, mint gyakorlott ficelő, úgy ítéltem meg, hogy a határidő engem korlátozna egy versenyen, csak egy dolog; a tapasztalatlanabbak és fiatalabbak esetleg merészebbek ennél, és van tán olyan is, akinek ez első versenye/írása, ezért nem félt bevállalni. Akár ez a történet is itt. Szóval ebből indulok ki, hogy nem csak egyszerűen jónak hitte, azért engedte versenybe, hanem esetleg tapasztalatlan még, és még csak most kezd versenyezni.

Hogy bántam-e a megszaladt klavit? Jelesül, én picit bántam; mint oly sokszor az életben, meg az igényes dolgok tekintetében, a kevesebb itt is több lett volna. És bár lett volna több ebben is, és lett volna mondjuk feleekkora, jobban egyben lett volna. Máris az elején a kezdő írogatók tipikus hibája: az egész történet egy merő dialógus, leírások nélkül, mint egy iskolás fogalmazás. Erre jó lenne, ha figyelne az alkotója, mert a dialógusnak kéne talán kevesebbnek lennie, akkor olvasmányosabb. Az, hogy „csak” fanfictiont írunk, még nem jogosít fel arra, hogy ne irodalmi módon tegyük. Nem igazán volt bevezetés, tárgyalás, a befejezés meg olyan, amilyen. In medias res belecsapódtunk egy… hát mondjuk ki: kislányosan drámainak szánt helyzetbe, mindenki vérzett, a lány sikoltozott… Csakhogy horrorból is hatásosabb a pszicho-horror, a fűrésszel kaszaboló rémet max megmosolyogjuk. Jobban szerettem volna, sőt: vártam egy leírást, ami előkészíti az egészet. Pl. arról, amit ilyen stresszhelyzetben elvárhatóan megjegyez egy áldozat, ha és amennyiben az író képes saját karakterébe belebújni, és nekünk megmutatni; mondjuk, hogy milyen szaga van a vérfarkasnak, vagy a szélnek, hangok, amiket közben hall, és valamiért megjegyez, szerettem volna látni a vívódását a gondolatain keresztül, érezni a félelmét, a tanácstalanságát, a kiúttalanságot. A jó író felépít egy helyzetet – feszültségekből. Úgy, hogy növeli. Csapjon le a vérfarkas, de legalább váratlan legyen, miután pattanásig húzták az idegeinket. Hermione a legintelligensebb boszorkány – és mégsem gondolkodott soha mégsem. Nem rágódott semmin. Miért nem? Jó lenne olvasni az alkotó válaszát erre, tényleg érdekel.

A karakterek… talán a legfájóbb pontom. A szereplők (bár ott van, hogy ooc-k) számomra teljesen kidolgozatlanok. Nem tudom felmentésként elfogadni, hogy „ooc”. Ez nem varázsszó, ez nem bájital, nem igazolvány/igazolás, amit felmutatva mentesülünk a jó jellemábrázolás kötelessége alól, csak egy jelzés, hogy az amúgy hiteles karakter magához biztos, hogy magához hű dolgokat tesz. Ebben megint azt látom, hogy vagy kezdő alkotói hiba, vagy fiatal korral járó felületesség, vagy csak nem vesz figyelembe dolgokat; mert pl. egy fiatalabb ember nem tudja teljes egészében befogadni egy olyan összetett jellem minden vonását, mint Lucius – csak annyit lát, hogy szexi, erős, jóképű pasi. De lássuk be, azért ez elég kevés egy ilyen férfi esetében. Ő jóval bonyolultabb ennél. Ahogy kinövünk a lányságból, beérünk, differenciálódnak a vágyaink, megfigyeléseink, tudásunk, fejlődünk, és látjuk a személyiség mélyén húzódó, rejtett világokat, amik azzá tesznek valakit, ami. Főleg Lucius vagy épp Piton esetén, akik a két legösszetettebb karakter, lányok közül meg Luna. Az, hogy valamely szereplő ooc, nem azt jelenti, hogy valaki teljesen mást írunk meg helyette, de elnevezzük Luciusnak, mert szőke. Na de kérem! A hiteles ábrázolás képességének hiányát nem lehet egy ooc-felkiáltással elfedni. Picit olyan volt az egész, mintha te magadról írnál ebben, ezek a fránya karakterek meg csak el lennének nevezve valahogy. Vagy meg tudjuk írni őket jól, vagy sem. Ha felismerhetetlenre alkotjuk őket, nem mondhatjuk, hogy Lucius az, csak ooc. Helyenként felismerhetetlennek találtam őket, néhol picit jobbnak. Voldemort, a világ legerősebb sötét mágusa pl. úgy cseveg Hermionéval, mintha az ascoti derbyn lennének. A világ legerősebb sötét mágusa NEM képes legilimentálni egy tizenhét éves lányt? Nonszensz, irreális. Ahogy nem tapasztaltam Hermione intelligenciáját, Lucius nemes hűvösségét, úgy Voldemort erejét, hatalmát sem. Kár, mert Voldi is sok lehetőséget rejt. Akár a feszültség fokozására, akár szimplán fűszerként. Miért nem legilimentálta…?

Nem mellesleg sosem értettem, hogy miért nincs két ember összekerülésére jobb indok, mint az, hogy összekényszerítjük őket. Picit olyan az egész történet hangulata, vagyis én úgy éreztem, mintha csak puszta indokkeresés lenne benne minden körülmény, sürgetően arra nézvést, hogy a két szereplőt mielőbb egy ágyban tudjuk. A hajánál fogva előrángatott benne pár dolog – amit kifejezetten fájlaltam, pl. a lemeztelenítő bűbájjal sújtott ágy(!), aminek Lucius nem ismeri (!) az ellenbűbáját… Pff… Sajnos ezek miatt a töri néhol annyira klisés, kiszámítható… hol van ez attól, amit a plot ígér? Hogy megismerjük, hogy kerülnek egyre közelebb…? Nem volt benne ilyesmi. Már az elején sem úgy reagálnak, ahogy kell. Szerettem volna, ha picit még ellenállnak az elején, ha vívódnak, ha a belső feszültségek kapnak nagyobb teret.

Úgy látom, és vedd ezt jó tanácsként: ez az egész lehetett volna egy totál lelki, pszichológiai jelenségeken alapuló, nagyon érdekes, fogvatartó-fogoly történet, aminek a végén az, hogy összejönnek, alá van támasztva addigra már befejezett lelki folyamatokkal; ahol az egymáshoz közelebb kerülés egy elkerülhetetlen vég, amit összeszokás előz meg (és itt nem azt értem, hogy egymás alvási szokásait ismerjék meg). Rakás lehetőség lenne benne, hogy a kezdetben oly különböző LELKI karaktereket hozzuk össze – de hol voltak itt lelkek? Egy sor gondolat nincs sehol, nem tudni, mit érez a lány, nem tudni, mit érez az özvegy Lucius, vagy épp Draco…? Tejföl és szecsuáni csirke…? De ez itt nem egy komédia. Ez itt Hermione és Draco Malfoy. Az egész cselekmény kimerül olyan automatizmusokban, hogy felkelnek, esznek, lefekszenek, másik nap, fürdenek, lefekszenek, felkelnek. Ezért nagyon kár, ezt megint nagyon sajnáltam. Hol van itt leírva, mit érez a nő, amikor először lép be egy ismeretlen házba, ami onnantól az otthona lesz? Ezen az ember már csak elgondolkodik? Feltéve hogy nem arra vár, mikor kerülnek már az ágyba.

És akkor a lehetetlenségek, amiktől az egész kapott egy bohózat-jelleget, ami végképp elvitte számomra komolytalan irányba: Draco egy helyütt pl. „fenékre huppan”. Ezt először el sem hittem. Mint valami idétlen, lüke gyerek. Nobles oblige, ugye…? Jó lenne. Annyira jó lenne… A szereplők olyan szavakat használnak, amik nem illenek hozzájuk, sőt. „Apa szokott húzni vele” – húzni vele? Lucius, amint „húz” valakit? Meg meghúz, jah. És Hermione egy válasza: „ – Ahha.” Chat-talk egy irodalmi műben. Aztán: „még ha kezdetben teljesen ki is akadt” Ez vajon…? A „drága anyósa” amint „kiakadt”. Nem lehet egy írásban ilyen fogalmakat írni, mert ez nem egy kötetlen, baráti beszélgetés egy pofa sör mellett. Biztosan te is olvasol szépirodalmat, nem hiszem, hogy a többségében ilyesmi jelenti a választékosságot. Nyilván nem csak fanficeken élsz. Vagy: „Látta ugyan, hogy nem egyszer végignézett rajta, vagy, ahogy épp előző nap elbambult a karjaiban” - Milyen romantikus kép, ahogy „elbambul” :/ Nem találtam sajnos semmi irodalmiságot ebben a történetben. Ha ezeken javítasz, hidd el, sokkal jobb lesz. Ezek így lehúzzák a történetet, amit inkább felemelni kell. Szép és jó szavakat olvasni öröm. Azért is olvasunk mi, írni szerető emberek. A sokat sejtető, ígéretesnek tűnő latin cím végül nem igazán hozta meg azt, amivel kapcsolatban várakozásra adott okot. Nem volt választékos, kifinomult, művelt Lucius beszéde, ahogy egy nemeshez illik – egyáltalán, a szép szavakat, kifejezésmódot hiányoltam, ami pl. Oscar Wilde-ot olvasva megadatik, amit az ember keres, ha könyvért nyúl. Továbbá nem volt intelligens Hermione alakja – aki egy ízben az ágy előtt térdepelve mutatja kevésbé okosabbik felét az égnek - amit Lucius begőzölt bakkecskeként stíröl -, mert a pálcája begurult az ágy alá. Ez egy helyzetkomikum. Ha sitcom kerül egy írásba, az onnantól komolytalan lesz. Ez annyira dehonesztáló… nem? Ezért picit haragudtam, Lucius nekem ennél több. És az iskola- és évfolyamelső boszorkány képtelen egy Invitóra. Nonverbálisan, már a fésülködőasztalnál ülve invitóznia kellett/illett volna. Összefoglalva: hiányoltam a választékosságot és intellektust.

Azt hiszem, ezekből épp csak azt nem tudtuk meg, hogy kerültek közelebb. Mert csak annyi derült ki, hogy végülis hogy húzták ki addig, míg végre már nem szexeltek. Luciusról, mint nemesről, jobb szerettem volna olyat olvasni, ahol előbb van egy szertartás, utána a testiség – lehetett volna előbb az esküvő. Bár MI modern világban élünk, de ők tradicionalisták. Ez adja a jellegüket. És ha már minden és minden a szex felé sodorta őket, górcső alá vehetjük azt is. Szó volt itt holmi irányításról, meg ilyenek, várakozással néztem elébe. De igazán. Szeretem az olyan töriket, ahol Lucius dom, írtam jómagam is párszor. De aztán itt is hiányoltam Lucius általam megszokott, kemény és férfias jellemét. Nem volt ebben semmi sötét, érzéki, picit félelmetes testi és lelki uralás, már csak magatartása okán is. Egy Lucius már a megjelenésével is okoz dolgokat. Ahogy az ember elé áll, mint Piton is; kiszárad a szánk tőle. Vártam a dark, fortyogó, bíborlilás szenvedéllyel űzött, mesteri játékokat, sistergős sex-talkot, ahogy mester-szolga helyzetben egy pár tenné – és mi lett? Korai magömlős Lucius, és önkielégítő Hermione, aztán egy kapkodós, picit fantáziátlan szex. A praecox ténye szintén fájt, Lucius Malfoy nem Jim Loewenstein az amerikai pitéből, aki már egy nő látványától is elsül… :O Ő nem egy nyeretlen kétéves csikó, hanem egy érett, tökéletes férfi! Van, ahol nem bír a merevedésével és nemes egyszerűséggel elvonul kiverni – már elnézést? Engem ez sokkolt. Fájt, mert szeretem Luciust, és ez számomra nevetségessé tette. Olyan volt, mintha két tinédzser picit tapasztalatan szexjelenetét olvasnám… :/ És volt, ahol komolyan agyaltam, hogy ez most vígjáték-e, és ez a Lucius a Dragon tamer cuki, meleg Luciusa-e, mert ilyeneket mond: kiscicám… O_O Nekem ezek nem egyeztethetőek össze a fejemben élő képpel.

Az uralást, irányítás én valami míves S/M - na nem a megkötözős, hanem a dominancia/szubmisszió témájában - gondoltam olvasni, mert Luciushoz az illik. Nagyon is. Van botja, van megjelenése – pár hűvös sziszegéssel és fondorlatos szexuálmágiával máris érdekesebb lett volna. Bár el tudnám magyarázni, hogy értem pontosan… Sajnos ez a szűk keret nem ad módot rá, hogy láttassam. „Benned akarok lenni” – ilyet alámondásos pornókban is ritkán… ezt miért…? Ennél ő sokkal rafináltabb. Hol volt a tűz, a varázslat, a dominancia? Lucius nemes fensőbbsége, aki olyat tud, amilyet az átlagférfi nem? És itt a fellépésre gondolok… Ha kap a karakter egy ilyen pluszt, messze hitelesebb lesz szerintem.

A végét értékelve jutottam el oda, hogy picit olyan ez a történet, mint egy mese, aminek az író az egyik főszereplője, vagy talán mindegyik. A végén volt esküvő, picit összecsapva, csak címszavakban, ahogy a rendes mesékben is – (éltek boldogan, míg meg nem haltak, mindenki jól mulatott, a kutya még csontot is kapott) – de ettől még szintúgy nem tudjuk meg, a szereplők mit gondoltak a dolgokról, hogy élték MEG a szertartást, ha már a Stonehenge is szerepet kapott, valami spiritualitást, kérem, csak egy picit! Szeretném látni a boldog ara gondolatait, Dracóét, vagy akár a manóét, aki a lagzit kifőzte. Itt fogalmazódott meg, hogy ez nem egy üzenethordozós történet, hanem egy elmesélt valami, ahol az író nem helyezkedik bele egyik szereplőbe sem, csak távolról szemléli – de épp ezért maradnak is távoliak a karakterek.

Helyenként a fogalmazás tőmondatokból áll, erre jobb figyelni, megakasztja a ritmusát a műnek. Sok szóismétlés van benne, már az eleje is azzal indul, pl. „Három szekrényt is talált. Az egyiket kinyitva törölközőket talált.” Van benne pár figyelmetlenség, pl. „könyökeire támaszkodott” – a páros szerveket egynek írjuk, „két könyökére támaszkodott”-tal helyettesíthető - egyszóval alapvető hibaként az íráskészség hiányosságait látom. A nyelvtani és irodalmi képességek biztos, ösztönszintű bírását. Az írásban nem nagyon láttam olyasmit, amitől egy szépirodalmi alkotás az, ami; hétköznapi nyelven elmesélt történet volt, számomra üzenet nélkül.

Azt hiszem, az alkotónak csak egy tanáccsal szolgálhatok; irodalom, irodalom, irodalom, de szépirodalom, minél több klasszikust olvasni, meg lélektani könyveket, hogy megfigyelhesse, egy író hogy építi fel a cselekményt, a feszültségeket, amik aztán kicsúcsosodnak – ez a drámai csúcspont – szóval egy pici fejlesztés, és lesz ez még jobb. Kicsit azt érzem, hogy sokkal-sokkal jobb lenne ez az írás, ha az alkotó tisztázza magában a saját szerepét, a karaktereket, a célját, hogy mit kíván egy-egy történettel elmondani, mert nem lehet csak az cél, hogy elmeséljük, két szereplő hogy került egy helyre mondjuk. A dialógusok már jól mennek, picit inkább a leírások felé kéne most tendálni, együtt remek lesz biztosan. Egy dolog viszont tetszett – és az Piton. Nekem ő a kedvenc karakterem, és valahogy ő lejött/bejött – mindegy, hogy fogalmazunk. Szűkszavú volt, hűvöskés – lehet bonyolítani, de itt nem ő volt a főszereplő, ide ennyi elég volt.

Összességében… nehéz értékelnem, mert a célom az, hogy megértessem, mi volt rossz benne. Tegnap este 7 óta próbálom végigolvasni, ez a sokadik kritikaváltozat, egy teljesen kész verziót benyelt a wordöm, lázas vagyok, nem akartam újraírni, közben itt vircsaft alakult ki - megszenvedtem vele. Szeretek dicsérni, szeretem a jó töriket, nem a bántás a célom, és utálok rossz kritikát írni, de néha kell. Épp azért remélem, hogy tisztán világos az, hogy az észrevételeimnek van alapja. A kulcs benne volt, bár jobbára inkább az első fele csak, mert a „szolgám leszel” nem valósult meg, nem volt domináns Lucius, így 4 pontnál nem tudok jobbat adni rá, vagyis Kulcs: 4 pont. A karakterekre sajnos az egyest kell rávésnem, holott szívesebben adnék jobbakat, ahogy mindenki, mert szórakozni vagyunk itt, nem egymást nyomorítani, de ezt csak mintegy Pitonként tudom értékelni. Tehát karakterek: 1 pont. Cselekmény… az nem igazán volt, felkeltek és lefeküdtek, közte beszéltek – ide 2 pontot tudok adni. És végül az összbenyomás… 2 pont szintén. Az észrevételeim egy része bizonyára fájó, használd jól, építkezz belőle, ha már ennyit törődtél egy írással, hogy ilyen hosszú lett, és neked válik hasznodra! További jó alkotást, fejlődést, üdv, dr – és szívesen veszem, ha méltatsz válaszra esetleg, a kérdéseim tényleg élnek, érdekel, mi miért lett úgy, ahogy írtad őket.

Emyke 2011.10.16. 13:55:17

Kedves szerző!

Előrebocsájtom, hogy a kritikámat építő jellegűnek írom, nem szeretnélek megbántani vele, vagy megsérteni.A történeted nem nyerte el a tetszésemet. Még sosem olvastam olyan fanficet, amit ennyire nyögvenyelősen tudtam elolvasni. Tegnap kezdtem hozzá, és ma délig jutottam a végére, és bevallom, hogy még így is átugrottam néhány részt. Ha a szempontokat nézem, a karaktereid közül a házimanókat és Pitont tartom kiemelkedőnek. A Malfoyok nem ilyenek, Draco sosem lenne ennyire testvéri viszonyban Hermionéval, és Lucius meglett férfi, kellő önuralommal. Az elején rögtön belevágtál a közepébe azzal a kínzásos jelenettel. Zavart, hogy nem volt leíró rész, sok volt a durvaság. Voldemort sem fogott meg, és az ősi házasságkötő bűbájoddal nemrég találkoztam az egyik SS/HG-ben, bár ahogy látom, a kötéses bűbájok népszerűek lesznek. Sajnálom, de nem kötött le a bevezető részed.

Ez a Draco nem az a Draco, akit ismerek, ő sosem lenne rögtön kedves Grangerrel, az egy dolog, hogy ő már a Jó oldalon van. Lucius pedig nem érdemelt ennyi kínt, bár az igaz, hogy nagyon kiesett Voldemort kegyeiből. " Miss Granger, ha valaki, hát ön rá az egyik legjobb bizonyíték, mennyire nem számít a származás. Mugli szülők gyermekeként leiskolázta a roxforti diákokat, és még az én aranyvérű fiam se éri utol, noha ő élvezi azoknak az előnyét, akik beleszülettek ebbe a világba." Teljességgel összeegyeztethetetlen Luciusszal.

A történet elején nem volt rendesen kidolgozva a cselekmény, a történet jó része Hermione és Lucius egymásra találásáról szól, ez rendben is volt, de nekem kicsit sok volt a 18-as rész.

A Kulcsmegoldásod remekül megoldottad, de nem ragadott meg a történeted.

Kiemelném viszont Pitont,az ő karakterét nagyon jól írod, nem volt könnyű dolga halálfalóként, és nem nehéz elképzelni,hogy részt kellett vennie a kínzásokban, nem árulhatta el magát.

Köszönöm a történetet, Emyke-Kritika Klub ;)

Ancsa1537 2011.10.17. 23:28:04

Kedves Író!

Szép hosszú történetet hoztál nekünk, ez is az oka annak, hogy csak most sikerült elolvasnom.

Kulcs: 5
Tökéletesen oldottad meg a feladatot, a kulcs szépen benne volt a történetben.

Karakter: 4,5 (amennyiben ez így nem lehetséges, legyen 5 :-D)
Mivel ki volt téve az OOC figyelmeztetés, ezért nem vártam kegyetlen Luciust, de Draco picit azért lehetett volna ellenségesebb az elején a lánnyal. Valahogy az nekem valódibb lett volna, de így is tetszett.

Cselekmény: 5
Szépen kidolgozott történet volt, engem egészen magával ragadott. Lassan közeledtek egymás felé (néha már-már idegesítően lassan :-D), nem kapkodtad el, ami nekem nagyon tetszett.

Történet: 5
Most írhatnék ide mindenféle magyarázatot, hogy miért tetszett, vagy mennyire, de az utóbbiról azt hiszem a pontjaim amúgy is árulkodnak. Egyszerűen jó volt, és én nagyon szerettem! Köszönöm!

További sok sikert és szép pontokat kívánok!

Szia, Ancsa!

mese2626 2011.10.29. 20:21:52

Kulcs:5
Karakterek:5
Cselekmény:4
Történet: 4

KataV89 2011.11.21. 19:52:34

Szia!

Értékelésem:

Kulcs:3
Karakter:4
Cselekmény:2
Történet:3

Köszönöm, hogy olvashattam!